„Aki nem profi, az ne jöjjön erre a pályára. Ez komoly munka, nem amatőröknek való!” – szokta mondogatni Aron Lohner. Ő tényleg nagymenőnek tartotta magát, pedig csak egy kisstílű bérgyilkos volt. Igaz, olykor maga is belátta ezt, de aztán igyekezett elfelejteni. Mindenesetre az alvilági körökben, ahol mozgott, szerette volna a félelmetes bérgyilkos benyomását kelteni. Ám a valóságban még soha nem kapott igazi nagy munkát,... Tovább
Kolter negyvennégy évesen, három évi házasság után halt meg. Betegség vitte el. Bár a barátai, akik ezután szombat esténként nélküle mentek a teke-klubba, hogy a golyók gurítgatása ürügyén egy jót sörözzenek – azt mondogatták, a betegség neve: Miriam. Merthogy nem kedvelték az asszonyt, akit Kolter másodjára feleségül vett. Az első felesége autóbalesetben veszett oda. A... Tovább
Ruis Salazar megszolgálta a hírnevét. Idestova húsz éve ő a legjobb képtolvaj Európában és a jelek szerint nem is akar lemondani erről a büszke címről. Párharca Bertolt felügyelővel már nyolc éve tart. Sokan drukkolnak a felügyelőnek, főleg a képtárak és múzeumok vezetői – de ismerjük el, azért Salazar sincs egyedül. Megrögzött gyűjtők, orgazdák és mások alig várják, hogy valahonnan eltűnjön... Tovább
Gitta sokat szenvedett az utolsó tizenegy évben. Most jött el az a pillanat, amikor azt mondta: elég. Csak ő tudta, hogy a férje egy kegyetlen alak. Persze kifelé csak egy hivatalnok, látszólag szelíd férfi. Egy, csak egyetlen embert uralt: a feleségét. De azt nagyon. Nem volt gyermekük, nem volt senkijük, mindketten egyedül voltak már, amikor összekerültek. Gittát tönkretették ezek az évek Ludwiggal. Az idegei sokszor felmondták a szolgálatot,... Tovább
Clara sokáig hitte, hogy nincs esélye. Hiszen csak a lánya, a szegény, megfélemlített Beate áll mellette, de a helyzeten segíteni ő sem tud. A baj évekkel korábban kezdődött, amikor Beate beleszeretett abba a nagytermetű bolti eladóba. Kurt akkor még rendes ember volt, kedves, figyelmes. De nem sokkal az esküvő után rákapott az italra. A két madárcsontú nő, bár együtt lakott vele, nem sokat tehetett. Az utóbbi időkben Kurt már nem csak... Tovább
„Nézze, LaBorten, tudom, hogy a nagyapja indián volt. Sőt nem is csak egyszerű indián, hanem a wichepa törzs varázslója! Nos, emiatt egy kicsit másképpen látom már Geretti halálát. Késő este van, mi meg éjszakai horgászásra jöttünk ki a tópartra. Maga régóta horgászik, hallom, mindig fog is valamit. Én csak kocahorgász vagyok. Soha nem tudhatom előre, nem rendelnek-e be szolgálatra. „Watson nyomozó, ugorjon,... Tovább
Lugan kiszállt a terepjáróból. Nem hajtott le a keskeny aszfaltút szélére, ne maradjon keréknyom. Ma éjjel nem jár erre senki, csak ők. Vadászni jöttek. Lugan tudta: innen csak egyikük megy el ma éjjel. A másikat meg talán napok múlva találják meg. Az a másik Retter lesz, akit eddig a barátjának hitt. Retter hívta erre a vadászatra. Amikor elhangzott az invitálás, nagyobb társaságban voltak, és... Tovább
Martin sokat sakkozott és különösen a végjátszmákat szerette. Az utolsó szakaszt, amikor már elszánt küzdelem folyik és az egyik fél egyetlen könyörtelen lépéssel mattot adhat ellenfelének. Martin nyolcvankét éves volt, egy ideje már kerekes széken közlekedett. Az öregek otthona akadálymentesítve volt, így hát ő meg a többi gurulós bárhová eljuthatott. Most is éppen a negyedik emeleti... Tovább
– Anyu, miért nem látod be, hogy mi történt? Apu a Robert úr cégénél dolgozott. Egy fogadáson megismert téged is ez a Robert, tetszettél neki, és úgy döntött, megszerez magának. Apu kocsija elromlott egy péntek délután, a cégtulajdonos meg nagylelkűen kölcsönadta neki a sajátját. Abban mindent számítógépek irányítottak. Apu hazafelé jövet nem tudott bevenni egy kanyart és... Tovább
André elhatározása sziklaszilárd volt: azon a kerti partin végez a nagybátyjával. Aki meg is érdemli, hajtogatta magában. Sigismund bácsi rosszindulatú, kegyetlen ember. André az egyetlen rokona, de nem múlik el hónap, hogy ne fenyegetné meg az unokaöccsét: kitagadja az örökségből, kihúzza nevét a végrendeletéből! A vagyonát százszor inkább a Vöröskeresztre hagyja, mondogatta ilyenkor, egy élet... Tovább
Dodót mindenki szerette.
Mert szeretnivaló volt, ahogy végigment a főutcán, rámosolygott a lányokra, tisztelettel bólintott az idősebb hölgyeknek, köszöntötte a komoly férfiakat. Kedvelték, mert bár nem dolgozott, szépen öltözött és mindig volt pénze. Azt sem tudták, hol lakik. Ő sohasem beszélt ilyesmiről.
Kedvelt helye a főtéri kocsma volt, a bank mellett. De sohasem ivott pálinkát. Legfeljebb egy kis bort.... Tovább
Ken Blower szemmel láthatóan nagyon ideges volt. A keze izzadt, percenként törölgette. Aminthogy a homlokát is, pedig a parkban nem volt hőség. Az árnyas padokon öregek ültek, hattyúk úszkáltak a kis tóban. Ken úgy izgult, mint még soha. Nagyon fontos volt számára ez a találkozás. Talán az egész jövője eldől negyedórán belül. Vajon eljön-e? Csak egy telefonszámot kapott Ken valakitől, és a tanácsot:... Tovább
Jones kishivatalnok volt egy nagyvárosi önkormányzatnál. A statisztikai osztályon dolgozott, negyedmagával. Adatokat kaptak és írtak be a számítógépekbe, különféle táblázatokat, összesítéseket és adathalmazokat készítettek megrendelésre. Ez nem volt rossz munka. A hivatalban a rosszat egyedül Balthasi, a főnök képviselte. Nagytermetű, kopasz, szemüveges ember, valóságos mini-zsarnokként uralta... Tovább
Marc Duchamp pontosan tudta, hogy ő a legjobb gyémánt-szakértő az egész déli parton. Barcelonától Genováig ténykedett immár évek óta és bizony ahol felbukkant, egyetlen tengerparton nyaraló gazdag hölgy ékszerei nem voltak tőle biztonságban. Marc csak gyémántban utazott és ezernyi módját tudta annak, hogyan tegye magáévá a hölgyek nyakékjeit, karkötőit. Egyszer még egy diadémot is lelopott... Tovább
Jean nyolc éve nem járt Párizsban. Most visszajött, de mert nem volt itt se családja, se barátai, hát észrevétlenül érkezett. Lebarnította a dél-amerikai nap, szakállat növesztett, még a mozgása is megváltozott. Akik annakidején összefutottak vele, nem ismerték volna fel. Főleg Dominic, szerencsére. Két hétbe tellett, míg Jean megtalálta egykori üzlettársát, Dominicot. Nem volt nehéz rájönnie,... Tovább
Giovana kinézett az ablakon. Innen jól látta az erőmű bejáratát. A félkör alakú hatalmas betonkolosszus keresztben elzárta az egész völgyet. Csak innen fentről lehetett látni, hogy a valóságban milyen gigantikus. Valóságos csoda a völgyet eltorlaszoló nagy szürkeség, a gát, amely harmincnégy méterrel emeli meg a víz szintjét, hogy mögötte egy valóságos tavat hozzon létre. Amelynek távoli... Tovább
Soleni negyven éves volt. Martina, a felesége harminchat. A barátja, Binder harmincöt. Újabban ritkán jöttek össze, mert Soleni a munkája miatt sokat utazott. Binder, az órásmester mindig a helyén volt. Akkortájt... Tovább
Vincent Broglie ősi nemesi család sarjaként már nem élhetett, pedig nagyon jó lett volna. Csak a régi hírnév volt meg, de arról sem sokan tudtak. Vincent úgy nőtt fel, hogy már az apját sem szólították grófnak. A huszonegyedik században aztán végleg befellegzett az arisztokráciának. Vincent ezzel megbékélt volna, de hogy elvették tőlük a Matar-gyémántot, abba soha nem nyugodott bele. A családja hatvan... Tovább
Yullot az állatkertben dolgozott. Hétfő reggeltől péntekig gondozta a madarakat és őt jelölték ki az altatófegyver kezelésére is. Megesett nemegyszer, hogy beteg, vagy a kerítésen kitört állatok után küldték. Yullot ilyenkor beléjük lőtte az altatólövedéket, a többi nem az ő dolga volt. Megtanulta a különleges puska használatát és különbséget tudott tenni a testsúly szerinti dózisok között... Tovább
Nelli alaposan felkészült a tettre. Tudta, hogy az anyósa remekül úszik, akár a hal, hát nem lesz könnyű dolga. Ám minden számítása végén oda jutott: csak a családi villa medencéjében kerülhet hozzá olyan közel, ahogyan kell. Sem a házban, sem kint a városban nem nyílik rá alkalma. Itt kell hát megtennie.
Emma tegnapelőtt is célozgatott rá, hogy kitagadja őket az örökségből. Gordont, a fiát... Tovább
– Te vagy az én nyulacskám – mondogatta Julia, általában szeretkezés után. Gabriel nem értette, mi köze a nyúlnak az ő együtt töltött óráikhoz? De mert elismerő volt a hangsúly, hát nem tiltakozott.
Gabriel szélhámos volt, a jobbak közül való. Csak ehhez értett. Soha nem volt munkahelye és így harminc körül már jobbára csak a trükközésből élt. Ehhez is jó... Tovább
– Úgy kell lőnöd, hogy nagyon valószerű legyen az egész látvány. – mondta a rendező Agnesnak. A színésznő figyelmesen hallgatta – És ne félj a fegyvertől, rúg egy kicsit. De hát a múlt héten éppen eleget gyakoroltad, nem? Vaktöltény van benne, természetesen, semmi baj sem lehet. Jean-Paul ott lóg majd a kötélen, ahogy szokott, majd egy festői mozdulattal beleesik a vízbe. Megint az a mániája, hogy nem kell kaszkadőr.... Tovább
Délelőtt tízkor indultak el a vidámparkba. Anette feszült volt, mint mindig, ha Abellel együtt mentek bárhová is. Bár most másfajta feszültség is lapult benne. Főképpen a lelkében. Most már hetek óta készült erre a dologra, de valahol a lelke mélyén még mindig nem hitte el: meg fogja ölni a férjét!Ráadásul nyilvános helyen, mindenki szeme láttára.
Abel megérdemli,... Tovább
Bonnert igazgató úr szigorú ember volt.
És kegyetlen. Meg igazságtalan. És undorító. Clara ezt mind tudta, egyetlen másodperc alatt villant át a fején az összes jelző, naponta többször is. Az igazgató nevéhez már eleve odatapadtak ezek a szavak a fejében, másképpen nem is tudott rá gondolni.
Az árvaház a város szélén állt. Ilyenkor decemberben örökké szürke volt az ég.... Tovább
Alfred Krugel kedden reggel indult utolsó útjára. No, nem a temetőbe, hanem a Balkánra. Alfred hatvankét éves volt, és kamionsofőr. Eljött a nyugdíj ideje, és ma kapta meg az utolsó fuvart. Sejtette: ha a hét végén visszajön, a kollégák kis ünnepséget rendeznek a tiszteletére, talán még valami ajándékot is vesznek. Alfred örült ennek, persze még inkább örült volna, ha majdan a nyugdíját... Tovább
Julie olyan boldog volt, mint még soha. Hiszen lám, tegnap este volt az esküvője, a lakodalom hajnalig tartott. Alig aludtak valamicskét Roberttel, és máris indulnak a nászútjukra! Hát van ennél nagyobb boldogság?
Délelőtt tizenegy volt. A taxis éppen az imént dudált, amikor bekanyarodott a fák között álló szép villa elé.
Julie szerette Robertet, ezt a nagy mackót, aki ebben a nagy villában élt az anyjával.... Tovább
Lunger, a férje, azon a héten már másodszor ütötte meg Sandrát. A nő behúzta fejét a vállai közé. Ez már így megy majd egy éve és a düh csak gyűlt az asszonyban. Még nem tett ellene semmit, Lunger talán ezért is bátorodott fel. Régebben a felesége villogó szemmel nézett rá, egyszer a körmeivel fel is szántotta az arcát, akkor hetekig nem szóltak egymáshoz. De Lunger nem szokott le az ütésekről.... Tovább
A motorzúgás hangja messzire szállt, a hideg szél felkapta és vitte, sodorta magával. Most a befagyott kis tó felöl az örökös nádsusogás is jól hallatszott. Ködös pára lágyította a kemény vonalakat. Szétfolytak a fák, szinte felolvadtak a szürkeségben. Haldoklott a délután, az este már ott lapult minden bokor mögött. Fagyos földön hevert a régi, jegesedett hóréteg. Néha csattanás... Tovább
Martin sohasem hitte volna, hogy egyszer lesz neki egy „saját” cápája.
Július közepén Liza elutazott abba a másik városba. Azt mondta a férjének, hogy ott kapott munkát, de ez az állás csak másfél hónapra szól. Hat hétre szerződött egy vendéglőbe. Liza jól főzött, a vendégek szerették a főztjét, a vendéglős megtartotta volna őt tovább is, de szeptember elején felújítás... Tovább
Meglehetősen meredek volt a tető, az eresz pedig négy emelet magasan, legalább tizennyolc méterre volt a betonozott udvartól. Pierre számításai szerint, aki innen lezuhan, és pláne a fejére esik, az nem élheti túl.
Most már csak azt kellett elérnie, hogy Gloser, a háziúr feljöjjön vele a tetőre. Gloser örökké rosszkedvű és gyanakvó férfi volt, de mert maga is a házban lakott, sikerült rávenni, nézze... Tovább
– Nézze, maga kis nyomorult, velem ne szórakozzon! Túl sok pénzem van már ebben az ügyben, a végére akarok jutni! – Byrd majdnem Paul torkát markolta, de a keze végül is csak a zakón maradt. A pincér attól félt, hogy ez az őrült még kárt tesz benne. Akkor hogyan szolgáljon fel ma este az ivóban? Ott, ahol a szokásos szombat esti pókerparti is hamarosan elkezdődik. De talán Byrd rájön, hogy nem ezt kéne tennie!
Nelli, az egerészölyv még fióka korában került Rudihoz. Alighanem elvesztette a szüleit. A férfi etette, aztán szoktatta a repüléshez. Végül is a madár az erdőszéli ház udvarán, egy faágon lakott, és bármikor szabadon elszállhatott. Amikor Nelli felnőtt, már önálló életet élt, de ahányszor Rudi kijött az udvarra, a madár vagy üdvözlésképpen odarikoltott neki, vagy éppenséggel... Tovább
Ketten álltak az erkélyen. A legmagasabb emeleten, ahonnan lenézve szinte az egész város a lábuk előtt hevert. Az anya szép nő volt, érett, de erőszakos, akaratos és kemény. A fia most múlott harminc, de még mindig az anyjával élt. Nem tudott tőle elszakadni, és mindig azt tette, amit az anyja parancsolt. A nő úgy hitte, most sem lesz másképpen.
– Odamégy, és végzel vele. Mitől kéne tartanod? Senki sem fogja látni.... Tovább
Linda, az igazgató felesége minden nap bejött a múzeumba, hogy valami kellemetlenséget okozzon a férjének. Nem volt kétséges, hogy szándékosan csinálja, hiszen láthatta, hogy a férfi minden alkalommal a rosszullétig felidegesíti magát.
Az asszony – harmincöt éves volt, de harmincnál többet sohasem vallott be – energikus, kemény akaratú és hirtelen haragú lévén, nap mint nap leteremtette... Tovább
Bertold Sachs egész életében titkosügynök volt. Húszévesen kezdte, és négy évtizeden át gyakorolta a szakmát. Végül a lehallgatások mestereként tartották számon a „cégnél”. Rengeteg bevetésben vett részt. De hát az évek gyorsan múltak. Most, immár közel a hetvenhez, ősz hajú, lassuló mozgású, sokat kertészkedő, ártalmatlan öregember benyomását... Tovább
Tilda Haber merészen lépett be a villába.
Már várták, de furcsamód talán mégsem őrá számítottak. A komótos testőr – a zakóját oldalt kinyomta a fegyvere – a fiatal, csinos nőre bámult:
– Magát küldte Niccolino?
– Így van. Jelentsen be a főnökének.
Az itáliai nap átkozottul égette finom bőrét, nem volt kedve sokáig ácsorogni a vasrácsos... Tovább
Az a pásztor kevés beszédű ember volt. Ilyennek ismerték a környéken. Évek óta errefelé legeltette a nyáját. Minden birkát a magáénak mondhatott. Néha lejött a városi piacra, eladott a szaporulatból, aztán ismét terelte az állatait dombra fel, völgybe le. Az állatok harapták a füvet, és csendben múltak a napok. A pásztor – napégette bőrű, sovány, inas férfi – leheveredett... Tovább
Mawer szinte biztos volt a dologban. Már két éve lakott a faluban, igaz, a szélén, jó messze a házaktól, de elég gyakran megfordult odabent is. Az a Kerner megbámulta a drága kocsiját, az öltönyét, látta őt a postán, amikor nagy bankóval fizetett. Később feltűnt a háza közelében is. Mawer kétszer is látta őt, egyszer pedig a nyitott ablak mögött lapulva alkonyatkor, távcsővel figyelte, hogyan őgyeleg és... Tovább
Yates hadnagy és társa, Burt őrmester a hangár mellett álltak. A sportrepülőtéren egyre-másra szálltak fel a gépek. Mások meg akkor értek földet. Szombat délelőtt volt, és a parkoló is hamar megtelt. Tiszta, napfényes idő volt, könnyű széllel. Yates sejtette, ez ideális a repüléshez. Egy négyszemélyes kis gép gördült el mellettük éktelen zajjal, a kettes kifutó felé igyekezett. Burt látni... Tovább
Stefan hosszan állt egy bokor mögött. Hallotta a zajt és tudta, egy őz jár arrafelé. Az erdőnek ezen a részén ritkábban fordult meg, vagy egy hónapja nem járt erre. Most mindenesetre lassan emelte a fegyverét. A számszeríj csöndes jószág, senki sem hallja meg sem az országút felől, sem a faluban, ha végez az állattal. Bizony egy őz húsát sok vendéglős megveszi, no persze Stefan sohasem a környékbelieknek ajánlotta... Tovább
Melville szerette a smaragdokat. Olyannyira rajongott e szép zöld drágakövekért, hogy ha szert tehetett rájuk, nem is habozott. Igaz, mostanában pár évet – éppen, mert „szert akart tenni” egy smaragdra – a rácsok mögött töltött. De már két hónapja szabad volt, és amikor meglátta a smaragdkiállításra invitáló óriásplakátot, a szíve hevesebben vert. Mindjárt el is ment oda, jegyet... Tovább
Bonder – a barátainak csak Bill – már régóta fente a fogát a fiatal Delgóra.
Delgo három éve költözött a völgybe, vásárolt egy farmot és azonnal learatta az összes dicsőséget. Beszélték, hogy valamilyen mezőgazdász iskolát végzett, jól értett a növényekhez és állatokhoz. Mindent kitanult abban a távoli fránya iskolában, amit egy mai farmernek tudnia kell. Már... Tovább
A pincsi fehérszőrű volt, néhány kis fekete folttal a hátán, és a fülei is feketék voltak. Idegen színfoltnak számított a hölgy ölében. Pedig olyan otthonosan ült a rózsaszín kosztümös, hiperszőke nő karján, mintha mindig ezt csinálná. Mindig ezt csinálta. A hölgy egyedül libegett be – ez a helyes kifejezés – az elegáns nagyvárosi ékszerboltba. Kicsiny táska, magassarkú cipő, nadrág... Tovább
Kolter tudta, gyilkolnia kell.
Hiszen régi jó barátját, Bestillt megölték. Este egyedül volt otthon, amikor a gyilkosa becsöngetett, és a küszöbön lelőtte Bestillt, majd átszaladt a házon, a szüleit kereste – talán ők voltak a célpontjai? Egy perccel később eltűnt. Bestillnek még volt ereje mentőt hívni, és megmondta gyilkosa nevét is: Yanez. A mentős, akinek telefonált, elsőre elmondta a nyomozóknak ezt is. Ám... Tovább
Konradnak nem volt könnyű dolga. Először is, már délután észrevétlenül elkezdte adagolni a kábítószert Lindának. Szerencsére a felesége szomjas volt, gyakran ivott üdítőt, szörpöt. Így aztán, mire hét órakor megjöttek a vendégek, maguk is láthatták, hogy Linda eléggé furán viselkedik. Konrad meg úgy tett, mint aki zavarban van és igyekszik eltitkolni, hogy a felesége, lám, valamit... Tovább
Julia a legszívesebben megölte volna az Öreglányt.
Mrs. Gregor nyolcvankilenc éves volt, csak tolószéken közlekedett és gonoszsága túlment minden határon. A húsz éves Julia eddig azt hitte: ha valaki öreg, beteges és nyomorék, állapota némi alázatra tanítja őt az élettel szemben. Lehet, így volt másokkal, de az Öreglány kivétel volt ebben is. Naponta ezerféle módon gyötörte Juliát,... Tovább
Amikor nagyanyám végre szólt, hogy indulhatunk, én már türelmetlenül topogtam a ház előtt, a hóban. Minden szikrázott: a fenyők, a háztető, az ösvény. A villanylámpák fénye csiholta a kicsiny fénypontok ezreit. A Balatont nem láttuk, messze volt, homályos, felszíne befagyott. Majdnem hatvan éve már.
Nemcsak a nyarakat töltöttem a félszigeten, hanem olykor egy hetet télen is. A Karácsony szertartásához... Tovább
A fogadás már a végéhez közeledett. A meghívottak nagy köröket róttak a pázsiton, el-eltávolodva a színes napernyők alatti asztaloktól. A pincérek körbehordozták a tálcákon a pezsgőt, többen a svédasztalos sátor előtt álltak még mindig, pedig már korábban alaposan letarolták a készletet. Az emberek el-elszakadoztak egymástól, beszélgettek, kisebb csoportokra oszlottak.
Az Öreget... Tovább
A madár nagyon szépen énekelt és Mortens nagy örömmel hallgatta. Nyugdíjas volt, sok időt töltött a lakásban, hát örült a kanárinak. Még nézni is kellemes volt a sárgásbarna madarat, amint jókora kalitkájában ágról ágra ugrált és látszott, élvezi, hogy dalolhat. Ezt a kalitkát két nappal korábban az unokaöccse, Peter ajándékozta neki a madárral együtt. Jókora... Tovább
Melchior egy perc alatt beleszeretett a modellbe. Igaz, játékboltban árulták, ám ő komolyan vette. Az eladó cinkosan vigyorgott rá: „Uram, ezzel aztán nagy pánikot kelthet a strandon!” Kifizette, hazavitte, egyelőre elrejtette.
Becsempészte a kocsiba is, amikor a tengerpartra mentek pénteken délután. A nyaralóban hárman voltak, mint minden nyári hétvégén. Laura, az anyósa ma is uralja a lányát, Gillie-t. Melchior és... Tovább
Leon, a hajópincér úgy érezte, elege van Mr. Boldie-ból. A hájas, folyton szivarozó és krákogó vendég nem csak a többi utas életét keserítette meg. Leonnak volt vele a legtöbb baja. Naponta háromszor találkoztak az étteremben és Boldie sohasem mulasztotta el, hogy lehordja őt a sárga földig.
A luxushajó a karibi szigetek körül cirkált. Nap mint nap másik szigeten kötöttek ki és felkeresték... Tovább
Tony véletlenül tudta meg, hogy Mrs. Olintos irtózik a baglyoktól.
Amúgy Tony szíve szerint távol tartotta volna magát az öregasszonytól – a környéken többen boszorkánynak nevezték – mert csöppet sem volt szerethető ember. Éppen ellenkezőleg: Mrs. Olintos közutálatnak örvendett. Előzőleg harminckét éven át vezetett egy bentlakásos fiúiskolát a környéken. Több fiú lett öngyilkos... Tovább
Az a birtok túl szép és drága volt ahhoz, hogy Tanner csak úgy lemondjon róla.
Márpedig minden jel szerint el kell felejteni a szép városszéli tizenöt hektárt az ősfákkal meg a nagy villával, a tóval és a mesterséges szigettel, a garázsokkal és a bennük álló luxuskocsikkal. A nagy kerti partikat, ahol Tanner is villoghatott kedvére: úgy tett, mintha lenne valaki. Pedig csak egy jóképű és ügyes szélhámos... Tovább
Most már meg fogja tenni, érezte Bort.
Nem várhat tovább. Ha a felesége megváltoztatja a végrendeletét, akkor neki semmi sem marad.
Milyen szerencse, hogy ma délután kihallgatta a földszinti készülékkel, mit tárgyal a felesége az emeleten. A közjegyzővel beszélt meg találkozót holnapra, „a végrendelet ügyében.” Szóval most már nincs mese. Szilvia rájött azt összes trükkjére,... Tovább
Beltron tanácstalanul nézte az órát. Szép volt, jó nagy, asztali. És pontosan járt. Az imént hozta Marion, az anyósa. Persze rögtön mondta is, hogy nem neki, hanem a lányának vette ajándékba. Ám Eve csak este jön haza. Beltron a szokásos péntek délutáni meccsét nézte a tévében, most kezdődött a második félidő. Idegesen rámosolygott az anyósára, nehogy gyanút fogjon. Amint... Tovább
Greg már javában dolgozott a ház liftjében, amikor felfogta, hol is jár. Hiszen ez a Sugárút 122-es szám! Az első pillanatban nem is akarta elhinni. Aztán a megrendelőlapra pillantott: ott is ugyanazt a címet látta. Ekkor végre hajlandó volt végiggondolni azt a dolgot.
Igen, valahol ebben a házban lakik Morgan is. Az az átkozott alak, aki annak idején úgy elbánt az anyjával. Morgan már szépen benne lehet a korban, hiszen már... Tovább
Loa aznap reggel éppen csak elkerülte férje öklét. Leonard dühös volt, mint mindig. Mióta elvesztette az állását, naphosszat itthon lóg, vagy kimegy a parkba. Este aztán sörtől bűzlik. Már egy ideje nem is bújik Loához, amit pedig régen nagyon szívesen megtett. Loa is kezdte elfelejteni, hogy ő egy nő. Bezzeg évekkel ezelőtt, amikor Leonardnak jól ment, nem sajnálta a költségeket, Ázsiából hozatott magának... Tovább
– Ha elered az eső, nekem annyi – jelentette ki Michel, és komolyan gondolta. Mindketten a szakadék szélén álltak és lefelé néztek. A villa ott a mélyben szinte közvetlenül a meredek sziklafalhoz tapadt. Vagy ötven méter mélyen alattuk fehérlettek az épület falai. Michel óvatosan nézett le:
– Nem használhatok kötelet, sem más eszközt, észrevennék a szomszédok. Amint besötétedik, ezekben... Tovább
A kis Peter lassan hajolt a nyílás fölé. Nehéz volt a vasfedél, alig bírta megemelni. Az ajtó mögött egy mély, sötét nyílás ásított. Akna, jutott eszébe. Alul lehet valami csap vagy ilyesmi. Ha erre járnak a vízszerelők, keskeny fém létrát tesznek bele. Most értette meg, miért látott a furgonjuk tetején ilyen létrát – nemrégen jártak erre, lehet, ebbe is belenéztek?Az akna... Tovább
Rett Damon felesége önmagát rettegő nyúlnak látta. A férje, ez a szörnyű ember, mintha csak tudott volna erről, ismerősök előtt gyakran „nyulacskámnak” szólította asszonyát. Ilyenkor elégedett volt a hangja – szerette, ha félnek tőle. És Tammy-nyulacska bizony sokszor félt ettől az embertől. Nem ok nélkül.
De most, huszonkét év szenvedés után úgy tűnt, nem kell többé félnie. A férjét... Tovább
Colman nagyon is jól tudta, mit akar. Mindig utálta azokat a tétovázó, örökké bizonytalan embereket, akik csak szédelegtek az életben, mintha folyton idegen területen kószálnának, és ha valamit meg kellett volna tenniük, egyre csak azt hajtogatták: „Nem is tudom, talán, majd, esetleg, bizonyára…” Colman más volt. Az akarat belekövesedett, lassan céllá, majd életmóddá érett, és egy idő után... Tovább
A környék leghíresebb vízkeresője volt Pietro. Ahogyan ő szokta mondogatni: nem csak „vízkereső”, de inkább „víztaláló” is volt egyszemélyben. Való igaz, rendelkezett azzal a csalhatatlan szimattal, amivel mások ritkán, vagy soha. Pietro Favinót elég volt kihívni egy birtokra, kertbe vagy akár mezőre is. Víz kellett a legelésző állatoknak? A kertet öntözni? Vagy házat akartak ott építeni, de mit ér... Tovább
Marie imádta az édességet.
Őt ugyan már régen nem szólították „Marie”-nek, legfeljebb „Asszonyom”-nak. Marie ugyanis éppen azon a napon töltötte be hatvankilencedik évét. A rokonok estére tervezték a születésnapi köszöntőt. Apróbb ajándékaikkal hat óra körül kezdtek gyülekezni.
Marie ritkás, ősz haja lebegett. A madárcsontú kis öregasszony valósággal... Tovább
– Indián vagyok, az apám törzsi varázsló volt – mondta jelentőségteljesen Torn, és körülnézett. Ott falatozott a kis vidéki reptér majdnem teljes személyzete. A javítóműhelyből is átjöttek tízóraizni, meg a kiszolgálók, sőt egy irányító is a toronyból. A nap az arcukba tűzött. Torn látta, hogy a kifutópálya végén most szállt fel a kék-fehér kisgép.... Tovább
Tursten a lovarda tulajdonosa volt. Tizenegy éve vitte az üzletet és a közeli városokból is jártak hozzá ügyfelek. Nagy és változatos tájon lehetett nála lovagolni, a legtöbb hátasló pedig kezes volt. Sokan jöttek naponta, Tursten mindenkinek örült, kivéve egy vendégnek. Aki nem csak, hogy soha nem fizetett a lovaglásért, de ráadásul az anyósa is volt.
Linda, a felesége sem kedvelte túlságosan az... Tovább
Fraser nagyon is ösztönösen cselekedett.
Éppen kijött az étteremből, amikor odarobogott az a kamion. Túl közel a járdához, mert a sofőr infarktust kapott – mint később kiderült. Már nem irányította a hatalmas járművet. Az öregasszony meg éppen ott ballagott, háttal a közeledő veszélynek. Fraser rámozdult, nem gondolkodott. Az utolsó pillanatban rántotta félre, már mindketten érezték a jármű... Tovább
„A kutyám a legjobb barátom”, szokta mondani Lowell, és ez elég pontosan meghatározta viszonyát a társadalomhoz. A mondás egyben azt is jelentette, hogy Lowell szűkölködik emberi barátokban. Ezen nem is lehet csodálkozni, hisz Lowell hajléktalan volt. Körülöttük pedig nem tülekednek a befolyást, pénzt, ismeretséget, protekciót áhítozó alakok. De az igazi barátok sem.
Lowell nap mint nap végigjárta... Tovább
Lucien már régen kinézte magának leendő feleségét. Igaz, Julia, a jelölt erről mit sem tudott, hiszen már évek óta Mercier felesége volt. De Lucien nagyon akarta Juliát. Ismeretségük barátságos volt, a földjeik ott terültek el egymás mellett. Merciernek ötven hektárja volt, Luciennek csak harmincegy. De ha Mercier eltűnik a föld színéről, Julia örökli a földjét és minden vagyonát. A házat, a... Tovább
Renáta már tavasszal észrevette, hogy az a kis fa a kert hátsó sarkában nem fog sokat teremni. Már a virágai is olyan kicsik voltak, a szirmok lehullottak, még mielőtt kinyíltak volna igazán. Valami baja van a fának, gondolta. Aztán elfeledkezett róla, sok dolga volt azon a tavaszon. A hideget mintha kisöpörte volna egy láthatatlan, égi takarító, az égbolt hajnalonta mind korábban világosodott és a reggelek kéken nevettek... Tovább
Az Úr 1637. esztendejében, ősz elején lépett Malchior mester II. Roland király szolgálatába.
Malchior a kályhák és kandallók értője volt az egész királyságban. Ami azért nem volt olyan nagy terület. Aki gyalog nekieredt reggel, estére már el is érte a kis ország határait. Egy hegyektől körülvett völgyben terült el a főváros. A nyáron is havas csúcsok között több hágó... Tovább
Kingnek volt a legkényelmesebb állása a környéken. A Nemzeti Park delegálta a városkába, hogy vigyázzon a fehérfejű sasok fészkére. Minden évben március végétől – ekkor rakták tojásaikat a fészekbe a madarak – egészen a nyár végéig tartott az őrszolgálata. Akkor kirepültek a sasfiókák, és már ők vigyáztak magukra.
Sokan irigyelték is Kinget, hiszen a motelben... Tovább
– Remélem, hogy minden szolgáltatásunkkal meg lesznek elégedve – mondta a hajópincér és meghajolt. Alig tűnt el fehérkabátos alakja, Berger a feleségére nézett. Lucinda sápadt volt és szótalan. Csak nem sejt valamit? – villant a férfiba, de elhessegette a baljós gondolatot. Lucinda nem tudhatja meg: azért jöttek el erre az egyhetes karibi tengeri útra, hogy a fedélzetről az utolsó kikötőben Berger már... Tovább
Liana már két hónapja tudta, hogy a férje megcsalja.
Az sem volt előtte titok, hogy kivel. Hát persze, hogy Margotta az a ribanc! Egy osztályba jártak a kisvárosi gimnáziumban, akkor is elszerette Liana fiúját. Aztán míg Margotta egyetemre ment és virágkertészetet tanult, Liana otthon maradt. Hamarosan férjhez ment, eleinte szerette is Brent. De gyermekük nem lett, Bren pedig inni kezdett. Jó állása volt a gyárban, művezetőként... Tovább
Tavasszal Paul már biztos volt benne, hogy Marcia, a felesége megcsalja.
Jó ideje ezer jelét tapasztalta, hogy valami nincs rendben az asszony körül. Ámde sohasem sikerült meglátnia azt a másik férfit. Marcia olykor kimaradt este, megesett, hogy csak hajnalban jött haza, taxival. Paullal már egy ideje nem éltek együtt, de a férfi nyugtalansága nagyon is érthető volt. Mi lenne vele Marcia nélkül? Ezt a legtöbbször végig sem merte gondolni.... Tovább
Rafael hosszasan készülődött az akcióra. Tudta, nem lesz könnyű dolga, a rendőrök alaposan átkutatnak mindenkit. Még az is lehet, hogy megröntgenezik őket… Hát felkészült. Tudta, hogy lebukik, mégis biztos volt abban, hogy megússza a dolgot. Már csak a történelmi igazságszolgáltatás kedvéért is! Azt az érmét a nagyapjától kobozták el a háború után, aztán múzeumba került,... Tovább
Baldassar farmer volt és ennek megfelelően egy farmon élt, amit még az apjától örökölt. Tizennégy évvel korábban egy ideig hivatásos tengerész is volt, egy kereskedelmi hajón szolgált. Ott találkozott Lucas-szal, a nála jóval fiatalabb legénnyel, akit sokszor alaposan megszívatott. Az egész legénység előtt megalázta a fiatalembert, vécét takaríttatott vele, elütötte minden előléptetéstől.... Tovább
Pardou asszonnyal rosszul bántak a múzeumban. Ő volt a takarítónő. Hajnalban jött, nedves rongyaival „felnyalta” a kiállítótermeket, és mire eljött a tíz órás nyitás ideje, mehetett haza, hogy délután még egyszer visszajöjjön és kitakarítsa az előcsarnokot. Másnap megint hajnali hatkor kezdett, és így a hét hat napján. Ezért nagyon kevés bért kapott, jutalmat sohasem, az igazgató,... Tovább
Az ötlet az asszonyé volt. Már vagy két héttel korábban pendítette meg Yolanta először, hogy szívesen elmenne megnézni a Szakadékot. Paul is boldogan fogadta a javaslatot, hát eltervezték az utat. Végül is nincs túl messze, autóval pár óra. A Szakadék vad hegyek között feküdt, kicsit olyan volt, mint egy kanyon, bár csak kétszáz méter mély, ezt írta az útikönyv a neten. Népszerű kirándulóhely... Tovább
„Tényleg olyan vagyok, mint a mesebeli gonosz mostoha”, fogta fel Margaret. Egy pillanatig döbbenten nézett maga elé, aztán legyintett: nem ez számít, hanem a cél! Márpedig a cél nagy volt, fontos, sőt magasztos: úgy kell eltennie láb alól a mostohalányát, hogy soha senki ne gyanakodjon rá.
Margaretnek tényleg száz oka volt arra, hogy megszabaduljon attól a nőszemélytől. Amikor megismerte és megszerette Petert, nem is álmodta... Tovább
Leon türelmes ember volt, hát megvárta, míg bealkonyodik. Csöndes volt a vidék, hamarosan a madarak is elrepültek és elült a szél. Amint a szürkület ellepte a tájat, a férfi kilépett a teraszra és felkészítette a drónt. Remek szerkezet volt, nagyon kedvelte. Könnyű volt röptetni, úgy mozgott, mint az álom, elegánsan és könnyedén engedelmeskedett a távirányításnak. A négy rotoros gépet... Tovább
Bertoni felügyelő pislogott apró szemeivel. Kényelmetlenül érezte magát a vállalat fényes igazgatói irodájában, a modern bútorok között. Vele szemben ült az egyik igazgató, mögötte a második emeleti hatalmas ablak. Innen pontosan arra a parkolóra látott, ahol az imént a kocsiját hagyta. Bertoni egyenes ember volt és bár nap mint nap ravasz és hazug bűnözőkkel volt dolga, mégis úgy vélte, jobb, ha kiteríti... Tovább
Cornell Buttrow nagyon kitartó ember volt.
Egész életében keményen dolgozott, előbb egy gyárban, aztán a belváros szélén egy kis elektronikus boltot nyitott és majdnem tíz év alatt építette ki ügyfélkörét. Alkatrészeket árult, mobilokat javított, használt laptopokkal kereskedett. Vevői kedvelték, mert megbízható és mosolygós ember volt. Egészen addig, míg… Nos, szóval... Tovább
– Felügyelő úr kérem, én nem vagyok gyilkos! Bár most azzal vádolnak. Mindennek az anyósom, az az átkozott némber az oka, aki… De rendben van, kérem, az elején kezdem. Én vagyok a szakács a hegyi kilátó melletti étteremben. Az éttermet nagyon szellemes módon szintén Kilátónak hívják… Én bizony már hónapok óta törtem a fejemet, hogyan adhatnám vissza a kölcsönöket... Tovább
– Kérem a miniszter urat és helyettesét, az állam részéről írják alá a megállapodást – mondta ünnepélyesen a tárgyalásokat vezető tisztviselő. A tágas teremben ekkor már vagy ötven jólöltözött hölgy és úr állt körben a falak előtt. No meg legalább annyi újságíró mikrofonokkal, kamerákkal. Amikor a miniszter előrelépett, többen tapsolni kezdtek.
Dorwel,... Tovább
– Biztos vagy benne, hogy ma is kijön? – Ha engem meglát, akkor kijön. A párbeszéd két testvér között hangzott el. Csütörtök volt, szeptember közepe a tengerparton. Mióta az a kéjenc Broddi a faluba költözött, Annának nem volt nyugta. Tizenhat éves sudár teremtés volt, az egyetlen fiatal lány itt, ahol már szinte csak öregek élnek. Özvegy anyjukat nem hagyták el. Ő és két évvel fiatalabb öccse,... Tovább