Soleni negyven éves volt. Martina, a felesége harminchat. A barátja, Binder harmincöt. Újabban ritkán jöttek össze, mert Soleni a munkája miatt sokat utazott. Binder, az órásmester mindig a helyén volt. Akkortájt Soleni kezdett gyanakodni Binderre. Ha náluk volt, Martinával cinkos pillantásokat váltottak. Egyszer meg azt hitték, Soleni nem látja, de a könyvespolc üveglapjában tükröződött a látvány, ahogy azok csókot dobtak egymásnak. Soleni elhatározta, utánajár a dolognak. Egyszer szólt Martinának: két napra elutazik és csak a hét végén ér haza, cége egy távoli városba küldte. Elment, a munkát sietve tettete korábban és hazajött. Hajnalban érkezett, éppen virradt. Befordult az utcába, és mit látott? Binder jött ki a házukból és indult hazafelé. Innentől kezdve világos volt a dolog. Az is, hogy Soleni mit fog tenni. Az ősei ilyenkor megölték a gaz csábítót. Men Bártak az idők, Soleni tudta: ma is ölni kell. Ha nem megy úgy, mint régen, megy majd valami fortéllyal. Rákeresett a témára a neten: hogyan ölhetünk meg valakit büntetlenül? Akkor lelte meg a 13-as paragrafust a büntető törvénykönyv önvédelemről szóló részében. Ha egy idegen éjszaka behatol a házadba, mindegy, mi célból – akár le is lőheted, hisz arra kell gondolnod: fegyver lehet nálad, azért jön, hogy téged és szeretteidet legyilkolja! Elővette sosem használt régi pisztolyát, egyszer elment egy lőtérre is gyakorolni. Aztán az ócskapiacon vett betörőszerszámokat és egy táskát, belefértek a pajszerek, fémvágók, álkulcsok. Két hétig otthon volt. Hadd böjtöljön a szerelmespár! – gondolta, aztán közölte a nejével: elutazik pár napra. Meg is jelent egy másik városban, majd késő délután visszarobogott, leparkolt az utcájukban és várt. Martina persze értesítette szeretőjét és Binder hamarosan beosont a házukba. Percekkel később Soleni is követte. Hallotta, hogy a látogató már fenn van a hálóban. Leoltotta a fényeket a hallban, markolta a szerszámostáskát. Aztán lesben állt a pisztollyal és jó nagy zajt csapott. Odafent meghallották, Martina reszketve maradt a hálóban. Binder eljátszotta a bátor férfit, jött le a lépcsőn. A férj a sötétben várt, és előtte a fali kapcsolóhoz ért volna, odadobta neki a betörőtáskát, majd lőt. Kétszer a szerető mellébe, aztán egyet a plafonba. Odafent Martina sikított és máris hívta a rendőröket. Amikor azok megérkeztek, Soleni a halott mellett ült és arcát kezébe temette. - Jó barátom volt – kesergett a járőrnek – jövök haza, és hallom, valaki mászkál odafent. Kemény férfiléptek. Előkaptam a fiókból a pisztolyt. Ezzel zajt csaptam. Látom a félhomályban, hogy rohan le egy ismeretlen férfi. Előbb a plafonba lőttem, kiáltottam, álljon meg, kezeket fel, de csak rohant tovább, egyenesen felém…Akkor lőttem. Martina sápadtan állt a lépcső tetején. Soleni szeme találkozott neje pillantásával és a férj már tudta: Martina is azt fogja vallani, hogy egykori barátjuk bizonyára ki akarta rabolni őket. Mi mást is mondhatna? hogy egykori barátjuk bizonyára ki akarta rabolni őket. Mi mást is mondhatna? hogy egykori barátjuk bizonyára ki akarta rabolni őket. Mi mást is mondhatna?