Lugan kiszállt a terepjáróból. Nem hajtott le a keskeny aszfaltút szélére, ne maradjon keréknyom. Ma éjjel nem jár erre senki, csak ők. Vadászni jöttek. Lugan tudta: innen csak egyikük megy el ma éjjel. A másikat meg talán napok múlva találják meg. Az a másik Retter lesz, akit eddig a barátjának hitt. Retter hívta erre a vadászatra. Amikor elhangzott az invitálás, nagyobb társaságban voltak, és Lugan valami ürüggyel nemet mondott. Később, már négyszemközt, mégis belement. – Mi lenne, ha az első lövésig fegyvert cserélnénk? – kérdezte Lugan. Már egy ösvényen ballagtak. Hodlfényes éjszaka volt, köröskörül az erdő neszezett. Retter régóta szerette volna kipróbálni Lugan duplacsövűjét. Hát most itt az alkalom! Retter ment elől. Luganban még mindig hullámzott a fájdalom. Egy hete tudta meg, hogy barátja és vadásztársa nem is annyira az ő, mint inkább a felesége barátja. Lugan kihallgatta Esther egy telefonbeszélgetését. Éppen Retterrel beszélték meg a randevút. Lugan titokban követte a feleségét egy belvárosi kis szállodába. Látta Esthert bemenni, aztán jött Retter, ő is beóvakodott. Másfél óra múlva ismét külön jöttek ki. Később Lugan és a recepciós között egy nagyobb bankjegy cserélt gazdát, és a férj megtudta: amazok már hónapok óta jártak a szállóba. Most a sötétben előtte ment Retter. Lugan egy félreeső helyen, bokrok között megállt, kibiztosította a fegyvert. Látta, amikor Retter még a kocsi mellett megtöltötte. Retter észrevette, hogy barátja nem követi, megfordult, kérdezte volna, mi van? A holfdényben Lugan látta az arcát. Nem várta meg a kérdést: – Tudok rólad és Estherről – csak ennyit mondott. Retter arca eltorzult, mozdult volna - talán felemeli fegyverét, vagy menekülni próbál? Lugan ezt már nem tudta meg. Habozás nélkül mellbe lőtte barátját. Retter lehanyatlott. Lugan kivárt, majd óvatosan közelebb ment. Zseblámpája fényében látta: Retter azonnal meghalt. Zsebkendőt vett elő, letörölte egykori barátja fegyveréről a nyomait és ledobta a halott mellé. Visszavette a sajátját, azt is alaposan megtörölte. A holttest ott marad a bokrok között. Lugan sietett vissza a kocsihoz. Hűvös volt, főleg amikor meztelenre vetkőzött. Amije volt, mint levette, még a zoknit, az alsónadrágot is. Pedig ezek mind vadonatújak voltak, titokban vásárolta két várossal odább, és csak ma este viselte őket. Egy műanyag zsákba tette a holmikat, aminek az aljára már korábban rakott egy követ. A táskában volt egy komplett másik vadászöltözet, a régi, amit sokan láttak már rajta. Majd beült az autóba és elhajtott az erdő széléről. Negyedóra múlva a folyó hídjára ért. Csak egy pillanatra állt le, bedobta a zsákot, elnyelte a víz. Aztán ment tovább a másik vadászterületre, ahol korábban bejelentette, hogy ma éjjel vadászni fog, egyedül. Ki tudhatná, hogy kis késéssel ért oda? Ha szerencséje lesz, még ejt is valami zsákmányt. Alibinek biztosan jó lesz, legyen az akármi. Bár ami azt illeti – gondolta Lugan – az igazi zsákmányt ma már úgyis elejtette.