Beltron tanácstalanul nézte az órát. Szép volt, jó nagy, asztali. És pontosan járt. Az imént hozta Marion, az anyósa. Persze rögtön mondta is, hogy nem neki, hanem a lányának vette ajándékba. Ám Eve csak este jön haza. Beltron a szokásos péntek délutáni meccsét nézte a tévében, most kezdődött a második félidő. Idegesen rámosolygott az anyósára, nehogy gyanút fogjon. Amint Marion elment, az órát a komódra tette, visszaült a fotelbe és nézte a meccset. Marion visszatért a maga lakrészébe – a villát már évekkel ezelőtt felségterületekre osztották. Marion lakrésze volt a nagyobb, a szebb, a reprezentatív. Eve és Beltron meg a kisebbik, kevésbé szép részben szorongtak, ami megint csak rosszul esett Beltronnak. Mint annyi más, amit Marion művelt.
Ült, nézte a meccset, közben azért átszaladt a fején pár dolog. Jó, hogy Marion mit sem tud a szándékairól! Beltron ugyanis fél év alatt legalább négyszer próbálta meg eltenni az anyóst láb alól, de egyszer sem jött össze. Egyszer elvágta a kocsija fékvezetékét, de Marion még indulás előtt észrevette a fékolaj-tócsát a kocsi alatt. Másodszor egy családi kiránduláson mérget tett az ételébe, de hibásan mérte ki az adagot és Marion csak rosszul lett, a kórházban kimosták a gyomrát. Harmadszor megpróbálta lelökni a hosszú létráról, amikor az őszi avart szedte ki a villa ereszcsatornájából. Ám Marion megkapaszkodott, lógva maradt a tető szélén, és Beltron maga sietett a segítségére. Eve is odaszaladt és Beltron sűrűn magyarázkodhatott, hogy megbotlott és a létrának esett.
A negyedik eset két napja történt. Marion este a villa bejárata előtt az utolsó pillanatban ugrott el egy ismeretlen rendszámú, sötétített üvegű kocsi elől… Beltron hamis néven bérelte a kocsit, a rendszám egy részét letakarta, és a kudarc után gyorsan vissza is vitte a kölcsönzőbe.
Az óra ketyegett: tik-tak. Beltron most csak félig nézte a meccset. A gondolatai máshol is jártak. Lehetséges-e, hogy Marion már tudja: a veje az életére tör…? Hárman élnek a villában, Marion férje rég meghalt, az özvegy örökölte a kis gyárat, a családi részvényeket, meg a tengerparti nyaralót. Ha Beltron célozgatott rá, hogy valamit Eve-nek is kéne kapnia, Marion gúnyos mosollyal fojtotta el a vitát: „Eve addig semmit sem kap, míg te vagy a férje, te ingyenélő!” Arra célzott, hogy Beltron nem dolgozik, a felesége tartja el, akinek jól menő ingatlanügynöksége van. Hébe-hóba Beltron is hoz egy-egy ügyfelet, leakasztja érte a jutalékot, de nem nagyon töri magát. Inkább naponta eljár a teniszpályára, a klubba, és legfőbb szórakozása, hogy sportmérkőzéseket néz a tévében. A hűtő mindig tele van dobozos sörökkel. Beltronnak megfelelne ez az életmód akár a következő negyven évre is. Ha Marion is elmenne ebből a világból, és ők, a „fiatalok” örökölnék Marion vagyonát…
Tik-tak. Beltron alig figyelt már a meccsre. Lázasan gondolkodott. Minek hozott Marion egy órát Eve-nek? És éppen most? Marion jól tudja, hogy a veje ilyenkor meccset néz. Tehát aligha viszi át az órát Eve szobájába, ráér majd utána. És azt is tudja, hogy a meccs meddig tart. Mi van, ha ez csapda? Ha Marion tudja, hogy a veje hányszor tört már az életére, és most önvédelemből ő akar végezni vele? Tik-tak, tik-tak…
Beltronban a gyanú félelemmé érett. Ugrott, hogy az órát felkapja és kirohanjon vele az udvarra, de elkésett. Igazából csak egy nagy fényvillanást látott, és már nem is érzett semmit. Azt sem láthatta, hogy a szobából szinte semmi sem maradt. Kirepültek az ablakok, sarkából fordult ki az ajtó, a bútorok és a szőnyeg is lángra kapott. Egy határozott kéz abban a pillanatban már tárcsázta is a tűzoltókat… majd rögtön utána a rendőrséget. A mentőket Marion nem hívta.
Két nappal később Marion azt mondta Eve-nek:
– Mindig sejtettem, hogy valamiben sántikál. Meg akart ölni, tudod? A nyomozók
is azt állapították meg, hogy a férjed most egy bombát akart készíteni, amivel majd végez velem. De tudod, milyen ügyetlen volt világéletében! Hát most is elszúrta a dolgot.