Az ötlet az asszonyé volt. Már vagy két héttel korábban pendítette meg Yolanta először, hogy szívesen elmenne megnézni a Szakadékot. Paul is boldogan fogadta a javaslatot, hát eltervezték az utat. Végül is nincs túl messze, autóval pár óra. A Szakadék vad hegyek között feküdt, kicsit olyan volt, mint egy kanyon, bár csak kétszáz méter mély, ezt írta az útikönyv a neten. Népszerű kirándulóhely volt festői kilátóval, vendéglőkkel, szállodákkal. Yol mindjárt leült a laptopja elé, szobát foglalt az egyik hotelben. És amikor eljött az indulás napja, nézte, ahogyan férje ügyesen betornássza kerekes székét a furgonba. Yol rögzítette a széket, beült és négy órával később már hegyvidéki szerpentinen kanyarogtak. Jókat beszélgettek útközben, ahogyan máskor is szoktak a kocsiban..
Paul félt, de nem mutatta. Az utóbbi hónapokban egyre több jelét látta annak, hogy a feleségének elege van belőle. Amikor négy évvel ezelőtt összeházasodtak, minden remekül ment. De aztán jött az a baleset az építkezésen, Paul lezuhant az állványról, deréktól lefelé megbénult. Yol hősiesen kitartott mellette, és azóta is vele van. Ám Paul sejtette: minden hónapban több a keserűség a fiatal nőben, aki nem ilyen életet képzelt el magának. Elválni nem mer, mert megszólná őt a világ, ha „cserben hagyja azt a szerencsétlen, nyomorék férjét”. Mégis szeretne szabad lenni, élni az életet, gyermekeket szülni… Paul egyszer felajánlotta a válást, a szabadságot Yolanta számára, de maga sem gondolta komolyan. Yol talán látta ezt, ezért mondott nemet. Azt hazudta, ő komolyan vette az esküvőn a „jóban-rosszban”-t és a „holtomiglan”-t. Paul görcsösen ragaszkodott Yolhoz, hiszen ha ő nem lenne, valami otthonban kéne élnie csupa hasonló sérült testű és lelkű ember között. Ettől megrémült.
Most a szép tavaszi napon ott ült székén a kilátó alacsony korlátja mögött, és rácsodálkozhatott a hatalmas Szakadékra, a távoli hegyekre. Odalent eltörpült a világ, egy folyó keskeny zöld szalagja kanyargott, sasok szálltak és éhesen ásított a mélység. Paul belenézett. Yol megtolta a széket, előbbre vitte a férjét. Oda, ahol a turisták csoportosultak, bámészkodtak, fényképeztek, és ahol csak jelképes volt a korlát. Amit ha valaki nagyon erősen meglök, egy nagyobb tömegű fémtárggyal, például egy kerekes székkel, könnyedén áttörhet. Onnantól már semmi sem állítja meg.Yol nézte a korlátot. Paul érezte, mire gondolhat a felesége, hát csak annyit mondott:
- A kamerák mindent látnak, Yol.
Yol keze már-már meglökte volna a széket, hogy aztán amikor már zuhan Paullal együtt, sikoltozva fusson utána: „Paul, ne tedd..!” Azt mondaná a nyomozóknak, hogy a férje kilátástalan helyzetében öngyilkos akart lenni. Mindenáron a Szakadékhoz akart jönni, hogy amikor a felesége egy pillanatra nem figyel rá, akkor így végezzen magával…
Paul meg arra gondolt: jó, hogy eszébe jutottak a kamerák. Érezte, még egy pillanat, és Yol keze meglöki a kocsit… És a férfi tudta, ezután mindig csak olyan helyekre megy kirándulni a feleségével, ahol tényleg vannak biztonsági kamerák. Nem úgy, mint itt, hiszen ezt csak ő hazudta Yolnak, végső kétségbeesésében.