Hárman éltek a tágas házban: az öreg és gazdag Philipp, a fia Magnus és menye, Dora. Az após betegeskedett mostanában, gyakran jött az orvosa. Ám nem akart meghalni. Dora szegény lányként került a családba, amit Philipp nem vett jón éven és sokszor éreztette is a menyével. Magnus jól elvolt Dorával, igaz, ő is csak az örökségre várt. Ugyan élhetnek a házban és jó dolguk van, bár Magnusnak apja egyik cégében kell dolgoznia, Dora meg csak lófrál egész nap, és soha nincs elég pénzük. Dora úgy érezte, megőrjíti ez a helyzet. Itt állnak egy lépésre a gazdagságtól, minden az ölükbe hullana, ha Philipp hetven évesen végre elpatkolna.
Dora az utóbbi hetekben elszánta magát. Tudta: apja halála Magnusnak sem lenne ellenére, ő mégsem fog tenni ezért. „Nekem jutott a nagy feladat, és meg is teszem, amit kell!” – határozta el magát az asszony. Attól kezdve maga is érezte, megváltozott. Másképpen járt, más volt a nézése, a mozgása. Nem tudta, hogy ez a változás valaki másnak is feltűnt.
Dora két hétig böngészett a neten, míg talált egy méregreceptet. Kis mennyiséget készített és aztán csak az alkalomra várt. Figyelni kezdte Philipp napirendjét. Megtudta, hogy délután nem kávézik már, újabban rászokott a narancsra. Inasa minden délután fél ötkor kis ezüsttálcán visz neki egy narancsot és egy kést. Philipp a könyvtárszobában szép komótosan felvágja és megeszi, gerezdről gerezdre.
Dora hát preparátor lett. Neki is volt egy narancsa, amelybe beleinjekciózta a mérget. Maga is csodálta, milyen egyszerű a gyümölcsöt halálossá preparálni. A méreg fél órával később hat, úgy tudta. Dora a szokott időben lesbe állt a könyvtárszobába vezető folyosón. Fortel, az inas jött a tálcával, a naranccsal, a késsel. Dora leejtett pár gombot, szétfutottak a szőnyegen. Fortel segített összeszedni. Míg az inas ügyködött, Dora megtartotta a tálcát és kicserélte a narancsot. Aztán szívdobogva várta az eredményt. Kiment a teraszra, nyár volt, a nyitott ablakokon át biztosan hallja majd, amikor Philipp összeesik, vagy a személyzet riadót ver, ha őt holtan találja. Neki is oda kell futnia, hogy eltakarítsa a narancs maradékát.
De egy óra is eltelt, és semmi. A csönd nagyon nyugtalanította az asszonyt. Úgy döntött, beoson a könyvtárba. Ha Philipp meghalt, zavartalanul eltűntetheti a még megmaradt gerezdeket. Ha viszont mind megette… Az orvosa nem fog boncolást kérni, a halált az öreg betegségeinek tudja majd be.
A szobában nem látta Philippet. Ellenben egy idegen férfi ült ott, akit Dora még sohasem látott. Jöttére a férfi felállt és bemutatkozott:
- Cortell felügyelő vagyok, rendőrnyomozó - Dorában megfagyott a vér. A férfi társasági hangon mesélte: - Több hibát is elkövetett, asszonyom. A legnagyobb, hogy miután elhatározta: gyilkolni fog, megváltozott a viselkedése. Másképpen járt, mozgott, és ezt valaki észrevette. Aki az ön távollétében egyszer rejtett kamerákat helyezett el a házban. Aztán tudja-e, hogy egy idegen számítógépben megnézhetjük, tulajdonosa milyen oldalakat nézett korábban? Az illető megtette. Végül pedig értesített, hogy kész a méreg, tehát hamarosan bekövetkezik a gyilkosság. Ma reggel szólt, hogy talán itt az idő. Felvettük, ahogyan ön mérget fecskendez a narancsba. Philipp úr is tudott erről, hát nem ette meg a narancsot – felmutatta a gyümölcsöt – A labor majd kimutatja a mérget.
Dora nagyon dühös lett. „Az átkozott öreg!” – suttogta. Ám Cortell ezt is hallotta:
- Nem az öreg vette észre, hanem az ön férje. Nem nézhette, hogy ön megölné az apját!
Dora feje majd’ szétrobbant. Szóval Magnus! Hát persze, így megszabadulhat a már nem kívánt feleségtől, ő marad az egyedüli örökös, ráadásul jó pontokat szerez Philippnél azzal, hogy megmentette az életét!
Dora csak nézte a szép házat, amelyben utált lakni. Valami azt súgta neki, hogy a következő húsz évben ennél jóval szerényebb körülményekkel kell majd megelégednie.