Baldassar farmer volt és ennek megfelelően egy farmon élt, amit még az apjától örökölt. Tizennégy évvel korábban egy ideig hivatásos tengerész is volt, egy kereskedelmi hajón szolgált. Ott találkozott Lucas-szal, a nála jóval fiatalabb legénnyel, akit sokszor alaposan megszívatott. Az egész legénység előtt megalázta a fiatalembert, vécét takaríttatott vele, elütötte minden előléptetéstől. Egyszer tolvajnak is nevezte, attól kezdve a többiek sem álltak vele szóba. Lucas számára kínszenvedés volt az a másfél év, amíg Baldassar alatt szolgált. Oda is hagyta a tengert, visszajött a szárazföldre, sok hányattatás után benzinkutas lett itt a prérin, ahol alig élnek emberek és semmi sem történik.
De csak addig, míg Lucas meg nem látta Baldassart. A farmer nem ismerte meg őt, igaz, azóta Lucas szakállat növesztett, hogy komoly férfinak lássák. De ez sem sikerült, mint semmi az életében. Viszont ő azonnal felismerte az egykori tengerészt, most farmert, és feléledt benne a bosszúvágy. Úgy érezte, eljött az idő, hogy végre visszafizessen annak a gazembernek!
Baldassar kéthetente jött tankolni és mindig vitt egy gázpalackot is. Lucas sok egyéb foglalkozása között dolgozott egy robbanóanyag-gyárban is, ahol az öreg szakik megtanították egyre és másra. Most hát összerakott egy tenyérnyi, lapos robbantószerkezetet. Beszerelte egy gázpalack aljára. Beépített egy órát is, de az időt még nem állította be.
Baldassar csak a következő szerdán jelent meg. Teletankolta a kocsit, kért egy palack gázt is. Az üres palackot Lucas elvitte hátra, a jó előre odakészített „speciális” palackot hozta elő. A detonálási időpontot hajnali négy órára állította be, akkor a farmer még bizonyára alszik… „Remélem, már fel sem ébred”, így Lucas. Hozta a palackot és feltette a farmer kisteherautójára. Baldassar fizetett. Ekkor közelről bámult a fiatalember arcába:
– Nem szolgált régebben a tengerészetnél?
– Nem én, soha! – rázta fejét a férfi és még a hangját is elmásította kissé. Baldassar nem szólt többet, eltette a visszajárót, beült és elhajtott. Lucas csak állt és nézett utána. Örült volna, ha a farmer a szeme láttára robban fel és ég el… De inkább várt. Türelem kell a bosszúhoz, ami úgyis csak akkor lehet igazán édes, ha teljes.
Éjjel ugatott a kutyája, ő meg felébredt a benzinkút mögötti kis szobájában. Hallott elmenni egy autót. Talán valaki tankolni akart, de aztán meggondolta magát? Még éppen csak hajnalodott, amikor iszonyatos robbanás rázta meg a kutat. Lucas érezte, ahogyan a légnyomás viszi őt egyre messzebbre. Az országúton landolt, talán eltört az egyik lába is, nagyon fájt! Kábán nézte, hogyan repülnek fel a gázpalackok, hogyan gyullad ki és ég hatalmas lánggal a benzinkút… Valahonnan messziről már hallotta a tűzoltók szirénáját is.
Ott feküdt a forró aszfalton, megalázva ismét. Hát Baldassar mégis felismerte! Otthon alaposan megnézte a palackot, rájött, mi történt. Este idelopakodott, betette a palackot a többi közé és visszament a farmjára. „Nekem végem”, gondolta a férfi, és ez hamarabb bekövetkezett, mintsem hitte volna. Mert a kifolyt benzin is lángra lobbant, elöntötte az aszfaltot. Lucas teste kicsiny szigetet képezett a lángtengerben, de ez csak egy pillanatig tartott, nem tovább.