– Nézze, maga kis nyomorult, velem ne szórakozzon! Túl sok pénzem van már ebben az ügyben, a végére akarok jutni! – Byrd majdnem Paul torkát markolta, de a keze végül is csak a zakón maradt. A pincér attól félt, hogy ez az őrült még kárt tesz benne. Akkor hogyan szolgáljon fel ma este az ivóban? Ott, ahol a szokásos szombat esti pókerparti is hamarosan elkezdődik. De talán Byrd rájön, hogy nem ezt kéne tennie!
Byrd rájött. Elengedte a férfi zakóját és szárazon mondta:
– Két este kért már halasztást, de elfogyott a türelmem. Gondoljon az előlegre, meg a pénz másik felére. Ma este, úgy, ahogyan megbeszéltük. Elsőnek én kérek vodkát, hogy kedvet csináljak neki. Aztán maga jön. És figyelmeztetem, ne keressen több kifogást, mert ha ma nem történik meg, akkor maga sem éri meg a reggelt!
Byrd elment a mosdóba, Paul lassan mozgásba lendült. Közben gondolkozott. A pokolba, ötvenezer euró nem kis pénz. És még ennyit kap, ha ma este abba a pohárba tölti ki Mansson italát. De mi lesz, ha mégsem hal meg? Ha a méreg későn hat, esetleg kórházba kerül és megmentik? Nyomozás indul. Paul biztos volt abban, hogy Byrd nem fog rajta segíteni és még a másik ötvenezret sem adja oda, hanem lelép. Sőt, lehet, hogy ma éjjel végez vele is, ne maradjon tanú?
Az első ötvenezer viszont már nála van, biztos helyen. Az is sok pénz… Igyekezett úgy dolgozni, hogy senki se vegye észre a feszültségét. Gépiesen, mégis mosolyogva végezte a munkáját. És amikor kilenc után összeállt a pókerparti az étterem hátsó szobájában, a főnök őt rendelte kiszolgálni, ahogyan máskor is.
Mansson vörös hajú, nagydarab és hangos ember volt. Suttogták a városban, hogy Byrddel van közös üzletük, persze valami sötét ügy. Lehet, hogy Byrd egyedül akarja lefölözni a hasznot, azért akarja meggyilkoltatni az üzlettársát? Paul nem tudta, nem is érdekelte. Csak már egyre jobban félt Byrdtől és most is habozott. Az a bizonyos pohár ott volt a pultban, a második polcon. Csak ő tudta, hogy belső falára láthatatlan méregréteget kentek fel. Ha beletölti a vodkát, az pillanatok alatt leoldja onnan a mérget. Aki megissza, perceken belül a szívinfarktus tüneteit produkálja, és meghal. A labor nem mutatja ki a mérget, állította Byrd.
Mansson nyert, folyamatosan nyert. Elégedetten röhögött. Byrd csak szívta a cigarettáját, a másik két játékos váltakozó szerencsével játszott. Byrd veszített, de igyekezett jó képet vágni a dologhoz. Aztán egyszer csak…
– Paul, hozzon nekem egy vodkát! Hideg legyen, ha lehet.
Majd Manssonra nézett, várta a „vodka” szó hatását. Ami be is következett, ahogy mindig. Hiszen Mansson is ezt itta a legszívesebben.
– Nekem is egyet, Paul! – kiáltotta fel sem pillantva. Byrd most szándékosan nem nézett a pincérre, úgy tett, mintha a játékra koncentrálna. Paulra senki sem figyelt. A pult mögött kikapta azt a poharat, meg egy másik ugyanolyant, vodkát töltött beléjük, kis tálcára tette. Közben a lábai ólomból lettek. Ha megteszi, amire Byrd kérte, a kezében lesz egy életre. Talán ki sem fizeti a másik ötvenet, inkább zsarolni fogja, amilyen disznó.Paul a tálcáról levette az egyik poharat, odatette Mansson elé, aztán a másikkal Byrdhöz lépett:
– Parancsoljon, uram.
Senki sem figyelt rá. Mansson a poharat szorongatta egyik kezében, a másikban a lapokat tartotta. Byrd idegesen ivott, talán hogy ráhangolja Manssont. Aki nagyon lassan nyúlt is a poharához.
Paul visszament a pulthoz, némi vodkát töltött egy harmadik, ugyanolyan pohárba. Majd azzal cseréli ki az áldozat poharát, ha…
És már hallotta is a székről leeső, még rángatózó, nehéz test zaját. Nem kellett megfordulnia, hogy tudja, ki kapott infarktust. Byrd. Miközben az asztal felé ment, hogy segítsen a többieknek, még utoljára végiggondolta: jobb az ötven biztos, mint a bizonytalan száz. És jobb biztonságban és nyugalomban élni, mint rettegni, ki tudja, meddig?
– Megyek és hívom a mentőket, uraim – mondta Paul és míg amazok a földön fekvő Byrd mellett guggoltak – a férfi már aligha élt – Paul kicserélte a poharakat, aztán ment telefonálni.
A főnök már ott állt a küszöbön. Paul csak annyit mondott:
– Tudja, a játék izgalma… Egyeseknek megárt olykor.