Kolter tudta, gyilkolnia kell.
Hiszen régi jó barátját, Bestillt megölték. Este egyedül volt otthon, amikor a gyilkosa becsöngetett, és a küszöbön lelőtte Bestillt, majd átszaladt a házon, a szüleit kereste – talán ők voltak a célpontjai? Egy perccel később eltűnt. Bestillnek még volt ereje mentőt hívni, és megmondta gyilkosa nevét is: Yanez. A mentős, akinek telefonált, elsőre elmondta a nyomozóknak ezt is. Ám később már „nem emlékezett” – Yanez biztosan megfenyegette. Így hát nem is fogták le. Pedig Bestill apja elmondta a nyomozóknak: Yanez üzlettársa volt korábban, de becsapta őt, amikor pedig fel akarta jelenteni a férfit, az életveszélyesen megfenyegette. Yanez persze tagadott mindent, a gyilkosság idejére megfélemlített felesége alibit igazolt neki. Végül nem is került bíróság elé.
De Kolter nem hagyhatta ennyiben a dolgot. Csak hát mit tegyen az ember, ha mindössze tizenhárom éves? Mert annyi volt, ahogyan Bestill is. A szülei az apa üzleti sikerét ünnepelték egy étteremben. Mire a kórházba értek, Bestill halott volt.
Kolter elsiratta Bestillt. Tudta, neki kell bosszút állnia, ezt nem bízhatja a felnőttekre. Bestill apja nem olyan fajta, soha nem tenne ilyent, és különben sem lehet biztos abban, hogy Yanez volt a gyilkos. De Kolternek nem voltak kétségei. Két hónapig töprengett ezen nap mint nap, míg végül kitalálta. Egyetlen esélye volt erre: Bestill mobilja. A fiú apja neki ajándékozta a temetés után. Kolter megszerezte Yanez számát, felépítette a tervét, kijárt az öreg tóhoz, a romos házhoz. Titokban ásót is vitt magával, kisbaltával karókat faragott. Sok kalandfilmet látott már…
Aztán egy szombaton estefelé, hosszú SMS-t küldött Yaneznek. „Bestill mobilja nálam van. Diktafonra volt kapcsolva akkor,de ezt csak én tudom. Megvan az utolsó percek hangfelvétele, elhangzik ott a maga neve is. Jó pénzért megveheti ma este az öreg tónál, a romos házban. Jöjjön azonnal, különben átadom a felvételt a zsaruknak.”
Amikor az üzenetet elküldte, ő már a tónál volt, nehogy az átkozott gyilkos megelőzze. Rég hazavitte az ásót, a baltát. Türelmesen várt. A romhoz csak egy úton lehetett eljutni, a fapallón a patak fölött. A palló alatt lapult a kisfiú, amikor a sötétségben meghallotta a közeledő lépteket. Tudta, ki az, és azt is: Yanez volt a gyilkos. Különben nem jött volna el a felvételért!
Amikor a férfi a sötét hídon lépkedett, Kolter csöndben elfordította a kilazított deszkát. Yanez üvöltve zuhant. Egy gödörbe. Amilyent Vietnamban ástak a partizánok az amerikai katonáknak. Farkasverem: az alján sok-sok hegyes karó mered felfelé… Kolter nem sokáig hallgatta a fájdalomüvöltést, mert az hamar elhalt. A gyerek szíve a torkában dobogott, de tette, ahogyan eltervezte. Visszaillesztette a széles deszkát a helyére, Bestill mobilját távolabb a tóba dobta. Hazafelé menet furcsán könnyűnek, és végre majdnem boldognak érezte magát.