Leon türelmes ember volt, hát megvárta, míg bealkonyodik. Csöndes volt a vidék, hamarosan a madarak is elrepültek és elült a szél. Amint a szürkület ellepte a tájat, a férfi kilépett a teraszra és felkészítette a drónt. Remek szerkezet volt, nagyon kedvelte. Könnyű volt röptetni, úgy mozgott, mint az álom, elegánsan és könnyedén engedelmeskedett a távirányításnak. A négy rotoros gépet az egyszer betöltött üzemanyag tizennégy percig tartja a levegőben – ezt nem szabad elfelejtenie, bár ma elég lesz öt perces repülés is. Leon alaposan végiggondolt mindent. Megtartotta rajta a kamerát és a kis adót, hogy a laptopján szemmel követhesse, mikor ér a gép a célpont fölé. Szerencsére igen halkan repül, márpedig most este éppen erre lesz szükség. Később úgyis lesz egy kis zaj…
A Kordian-ház itt volt nem messze. Néhány elhagyott öreg telek volt közöttük, pár magasabb, már nem termő gyümölcsfával. Nem lakott arra senki kettejükön kívül, ami most kifejezetten jól jön majd, örült Leo.
Raff Kordian ősi ellenfele, vetélytársa volt, bár erről csupán ők ketten tudtak. A szomszédok orrára nem kötötték a régi sztorikat. Amikor Kordian elszerette Leon menyasszonyát. Vagy amikor egy árverésen kisemmizte őt. No és az a hitelügylet, amibe Raff ugratta be őt és a végén Leon több milliót bukott? Fájó emlék máig. Raff hányszor hitette el vele, hogy barátok – és a végén mindig Leon járt rosszul.
Kordianról azt mesélik, régi robbanószereket gyűjt. Hát ma kap még egyet, gondolta Leon. Ismerte azt a házat, tudta, hogy a tető közepén magasodó nagy kémény a kandallóba vezet, ami a nappaliban áll. Kordian este hétkor leül a kandalló mellé és megnézi a tévéhíradót. Ha minden jól megy, ma aligha fogja meglátni az időjárás-jelentést – így Leon – de tulajdonképpen már nem is lesz rá szüksége!
Leon terve egyszerű volt. A drónt a Kordian-ház kéménye fölé röpteti, a szerkezet beleejti a kibiztosított gránátot és visszaröppen. Mire leszáll a teraszon, hogy Leon elrejtse, az a ház már romokban hever a gazdájával együtt. Akkor végre úgy érezheti Leon, hogy megfizetett mindenért!
Már hét óra volt, amikor a drón elindult. Halkan és kivilágítatlanul repült a Kordian-ház felé, majd fölé. Leon kezében a távirányító, szeme a laptop monitorján – most ért a gép a kémény fölé. Még egy kicsit jobbra, hogy pontosan fölötte legyen. Aztán egy gombnyomás, a szerkezet elengedte a gránátot, gyerünk vissza! Izgalmában Leon nem is látta, hogyan zuhan a gránát a kéménybe, csak a hazafelé tartó gépet nézte. Az alkonyatból kibontakozott, jött föléje. Leon tudat alatt várt valamire, de nem tudta, mi az. Csak egy másodperccel később értette meg: a Kordian-ház nem robbant fel. Mi történt a gránáttal? De már azt is megtudta. A kioldószerkezet késéssel működött… Most, csak most engedte el a gránátot, amikor már majdnem leszállt! Leon még annyit látott, hogy a kibiztosított kézigránát leesik a terasz kőpadlójára, egyet ugrik… Aztán már semmit sem látott, meg nem is érzett. Soha többé.
Leon türelmes ember volt, hát megvárta, míg bealkonyodik. Csöndes volt a vidék, hamarosan a madarak is elrepültek és elült a szél. Amint a szürkület ellepte a tájat, a férfi kilépett a teraszra és felkészítette a drónt. Remek szerkezet volt, nagyon kedvelte. Könnyű volt röptetni, úgy mozgott, mint az álom, elegánsan és könnyedén engedelmeskedett a távirányításnak. A négy rotoros gépet az egyszer betöltött üzemanyag tizennégy percig tartja a levegőben – ezt nem szabad elfelejtenie, bár ma elég lesz öt perces repülés is. Leon alaposan végiggondolt mindent. Megtartotta rajta a kamerát és a kis adót, hogy a laptopján szemmel követhesse, mikor ér a gép a célpont fölé. Szerencsére igen halkan repül, márpedig most este éppen erre lesz szükség. Később úgyis lesz egy kis zaj…
A Kordian-ház itt volt nem messze. Néhány elhagyott öreg telek volt közöttük, pár magasabb, már nem termő gyümölcsfával. Nem lakott arra senki kettejükön kívül, ami most kifejezetten jól jön majd, örült Leo.
Raff Kordian ősi ellenfele, vetélytársa volt, bár erről csupán ők ketten tudtak. A szomszédok orrára nem kötötték a régi sztorikat. Amikor Kordian elszerette Leon menyasszonyát. Vagy amikor egy árverésen kisemmizte őt. No és az a hitelügylet, amibe Raff ugratta be őt és a végén Leon több milliót bukott? Fájó emlék máig. Raff hányszor hitette el vele, hogy barátok – és a végén mindig Leon járt rosszul.
Kordianról azt mesélik, régi robbanószereket gyűjt. Hát ma kap még egyet, gondolta Leon. Ismerte azt a házat, tudta, hogy a tető közepén magasodó nagy kémény a kandallóba vezet, ami a nappaliban áll. Kordian este hétkor leül a kandalló mellé és megnézi a tévéhíradót. Ha minden jól megy, ma aligha fogja meglátni az időjárás-jelentést – így Leon – de tulajdonképpen már nem is lesz rá szüksége!
Leon terve egyszerű volt. A drónt a Kordian-ház kéménye fölé röpteti, a szerkezet beleejti a kibiztosított gránátot és visszaröppen. Mire leszáll a teraszon, hogy Leon elrejtse, az a ház már romokban hever a gazdájával együtt. Akkor végre úgy érezheti Leon, hogy megfizetett mindenért!
Már hét óra volt, amikor a drón elindult. Halkan és kivilágítatlanul repült a Kordian-ház felé, majd fölé. Leon kezében a távirányító, szeme a laptop monitorján – most ért a gép a kémény fölé. Még egy kicsit jobbra, hogy pontosan fölötte legyen. Aztán egy gombnyomás, a szerkezet elengedte a gránátot, gyerünk vissza! Izgalmában Leon nem is látta, hogyan zuhan a gránát a kéménybe, csak a hazafelé tartó gépet nézte. Az alkonyatból kibontakozott, jött föléje. Leon tudat alatt várt valamire, de nem tudta, mi az. Csak egy másodperccel később értette meg: a Kordian-ház nem robbant fel. Mi történt a gránáttal? De már azt is megtudta. A kioldószerkezet késéssel működött… Most, csak most engedte el a gránátot, amikor már majdnem leszállt! Leon még annyit látott, hogy a kibiztosított kézigránát leesik a terasz kőpadlójára, egyet ugrik… Aztán már semmit sem látott, meg nem is érzett. Soha többé.