– Kérem a miniszter urat és helyettesét, az állam részéről írják alá a megállapodást – mondta ünnepélyesen a tárgyalásokat vezető tisztviselő. A tágas teremben ekkor már vagy ötven jólöltözött hölgy és úr állt körben a falak előtt. No meg legalább annyi újságíró mikrofonokkal, kamerákkal. Amikor a miniszter előrelépett, többen tapsolni kezdtek.
Dorwel, a helyettese követte főnökét. Vakuk villogtak a szemébe. Nem nyúlt a zakója belső zsebébe, még nem. Megkerülték az asztalt, a protokollos tartotta a díszes mappát, benne a szerződést. Az utolsó oldalon volt még két üres hely, az ö nevüknek. Dorwel ekkor kivette belső zsebéből az egyik tollat és átnyújtotta a főnökének. Amikor a miniszter leült és a mappáért nyúlt, Dorwel a zsebében megmarkolta a másik tollat is. Nagyon ügyesnek kell majd lennie a megfelelő pillanatban! Izgult is, de azért bízott magában. Otthon egy ugyanilyen tollal százszor is begyakorolta a dolgot. Amikor a miniszter kezébe veszi a tollat, még függőlegesen, nem történhet semmi. Ám abban a pillanatban, hogy föléje hajol és írni kezd vele… Ahhoz, hogy róhassa a betűket, a tollat meg kell döntenie. Senki sem ír függőlegesen tartott tollal. Körülbelül negyvenöt fokos szögben meg kell döntenie, akár jobbkezes, akár balkezes.
Dorwell nem sietett, lassan foglalta el a miniszter melletti széket. A protokollos férfi kicsit előrehajolva maradt, várta az aláírást, hogy aztán kivegye a mappát a miniszter kezéből és a szerződést átadja Dorwelnek.
Dorwel tudta, minden akkor dől el, amikor a toll negyvenöt fokos szögbe kerül. A beépített elmés szerkezet ekkor kinyitja a miniatűr szelepet és egy észrevehetetlenül apró nyíláson a színtelen, szagtalan mérges gázt kifújja a patronból. Aki beszívja a gázt, azonnal fuldokolni kezd. A szívéhez kap, a lába ráng, szeme becsukódik, és eldől. A miniszter pár pillanat múlva – ebben Dorwel biztos volt – ilyen tüneteket produkál. Leesne a székéről is. De itt van ő, a hűséges helyettese, aki elkapja a férfit! Vagy legalább a tollát… Senki sem fog ekkor őrá figyelni, minden kamera a miniszterre szegeződik amúgy is, aki váratlanul rosszul lesz és elveszti az eszméletét… Dorwel akkor elteszi majd a mérgező tollat és az asztalon hagy helyette egy másikat. Amely szemre ugyanolyan, de teljesen normális, nincs beleépítve semmilyen szerkezet. A toll az asztalon marad, Dorwel segít mentőbe tenni a minisztert. Akinek a helyére évek óta pályázik. Most, hogy a mentőben meg fog halni, nem kétséges: Dorwel kapja meg a tárcát a miniszterelnöktől.
De valami nem úgy történt. Dorwel csak azt látta, hogy a miniszter mosolyogva ír alá, és még a kamerákba is pillant. A vakuk kékes villogása nem zavarja. Majd amikor a protokollos átadta a szerződést Dorwelnek, a miniszterhelyettes elővette a saját tollát és nekifogott aláírni.
Vajon mi történhetett a merénylő tollal, elakadt a szerkezet? Vagy… a nagy izgalomban összecserélte volna őket? Mindenesetre elkezdte lendületesen írni a nevét. Legfeljebb az történt, hogy most nem sikerült. De lesznek még szerződések, lesznek ünnepélyes aláírások, ahol a fegyverét kijavítva bevetheti ismét…
A szívében furcsa fájdalmat érzett. A keze mintha nem engedelmeskedne… És miért sötétül el hirtelen a terem? Leoltották volna a lámpákat? És miért nem kap levegőt? Ujjai nem fogták már a tollat, az kiesett a kezéből.
Még eszébe villant, hogy elcserélte az egyforma tollakat. A miniszternek adta az ártalmatlant, míg véletlenül neki jutott a gyilkos fegyver… De ez volt az utolsó gondolata. Nem hallotta azt sem, amikor a protokollos kétségbeesetten felkiáltott:
- Orvost..! A miniszterhelyettes úr rosszul lett. Vagy inkább… meghalt.