Melchior egy perc alatt beleszeretett a modellbe. Igaz, játékboltban árulták, ám ő komolyan vette. Az eladó cinkosan vigyorgott rá: „Uram, ezzel aztán nagy pánikot kelthet a strandon!” Kifizette, hazavitte, egyelőre elrejtette.
Becsempészte a kocsiba is, amikor a tengerpartra mentek pénteken délután. A nyaralóban hárman voltak, mint minden nyári hétvégén. Laura, az anyósa ma is uralja a lányát, Gillie-t. Melchior és Gillie régebben jól megvoltak, de mostanában Laura áskálódásai nyomán lazul a kapcsolatuk. Melchior tisztában volt az anyós szándékaival: szétbomlasztja a házasságukat, ráveszi lányát, váljon el, aztán Gillie az ő tanácsait követve kiforgatja Melchiort a vagyonából. Ő elmegy a híd alá lakni, a két nő meg elpöffeszkedik majd a nagy villában, meg ebben a tengerparti nyaralóban, amelyikbe egyetlen centet sem tettek soha. „Hát ebből nem eszel, Laura!” – ígérte Melchior magában.
Szombaton már hajnalban felkelt, hatkor kiosont a partra, elbújt a sziklák között. Laura szokása szerint fél hétkor jött le a stéghez, fürdősapkáját igazgatta, aztán óvatosan lelépdelt a lépcsőn és egyenletes karcsapásokkal úszott az öböl közepe felé. Melchior távcsővel körbekémlelt – senkit sem látott, ilyenkor mások még aludtak. Laura már jó messze úszott, amikor a férfi combig a vízben állva betette a méteres fekete testet. Az elektromotor halkan duruzsolt, a méretes függőleges, fekete hátuszony kicsit billegett a fodrozódó vízen. Melchior elbújt a sziklák között, a távirányítóval nagyobb sebességet adott. Laura szívbeteg, Laura szívbeteg – ismételte, mint egy imát. Ez volt már az utolsó reménye.
Amikor a cápa elég gyorsan ment, a test a felszín alá süllyedt, csak az uszony baljós háromszöge látszott. A „cápa” követte az asszonyt. Laura nem látta, mert előre nézett. Most az oldalára feküdt és úgy tempózott. Az öböl közepén járt már, amikor mellúszásba fogott. A cápa akkor kezdett körözni.
Az asszonyban meghűlt a vér. Előbb nem hitt a szemének – errefelé nagyon ritkán látnak cápát. De ez... ez tényleg itt volt és feléje közeledett! Egyre szűkebb köröket rótt, míg végül Laura pánikba esett. A part felé fordult és eszeveszett tempóban akart úszni, de…
Melchior a távcsővel mindent látott. Amikor az asszony pánikba esett, azt mondta magában: már megérte. Hogy láthatta a víz fölött Laura félelemtől eltorzult arcát, azt az iszonyú rettegést…
A cápát most még közelebb irányította. Az „állat” megkerülte a part felé kapálózva úszó nőt, most előtte volt. Akkor lassan szembefordult az úszóval, mint aki végső rohamra készül. Aztán begyorsult, a fekete háromszög valósággal hasította a vizet… Melchior az utolsó pillanatban változtatott irányt, nehogy a gép elgázolja anyósát.
De annak már úgyis mindegy volt. A szíve megállt. A nő még kiáltott volna, de már merült. Egyik keze még görcsösen kiállt a vízből, láthatatlan mentőkötélbe kapaszkodott... volna. Aztán az is elmerült. Melchior megremegett. A cápát leállította, helyben lebegett. A férfi hosszan pásztázta a vizet. Az anyósa többé nem merült fel.
Akkor sóhajtott, a cápát kihozta a partra. A sziklák között elébe ment, megfogta, kiemelte. A modell hamarosan a parton száradt.
„Azt hiszem, ez volt életem eddigi legjobb beruházása!”. Már majdnem elindult a modellel a hóna alatt fel a villába, amikor mozgást látott odafent. Valaki lejött a teraszról, a parti ösvényen. Gillie.
Melchior ismét meglapult. Gillie jött a stégre. A férje hol a cápát nézte, hol asszonyát. „Ő is kiforgatna mindenemből, ha tehetné!” És talán Gillie is örökölt valamit anyja szívbajából, mostanában többször elájult, orvoshoz is ment… „Ha majd jönnek a rendőrök, azt mondom, én korán úsztam egyet, aztán visszamentem és lefeküdtem. Hogy utána mi történt, fogalmam sincs. Talán a szívbeteg anyósom rosszul lett a vízben, a lánya segíteni akart neki, de Laura lehúzta Gillie-t a víz alá?” Mindenesetre őszintén kétségbe kell majd esnie a kettős veszteség miatt.
Amikor Gillie már az öbölben úszott, Melchior gondosan, sőt, gyengéden a vízre tette a modellt és a távirányítóért nyúlt.