Rett Damon felesége önmagát rettegő nyúlnak látta. A férje, ez a szörnyű ember, mintha csak tudott volna erről, ismerősök előtt gyakran „nyulacskámnak” szólította asszonyát. Ilyenkor elégedett volt a hangja – szerette, ha félnek tőle. És Tammy-nyulacska bizony sokszor félt ettől az embertől. Nem ok nélkül.
De most, huszonkét év szenvedés után úgy tűnt, nem kell többé félnie. A férjét halálos kór döntötte ágyba. Megjárt vagy tíz klinikát, húsz orvos csóválta fejét a leletek és a páciens láttán. Damon maga is tudta, hogy közel a vég. Egy hónapja már nem tudott felkelni az ágyból, és amikor egyetlen orvos sem bíztatta semmivel, felfogta: ideje végrendeletet készíteni. Pár napja ráment, többször nekifutott, de mielőtt a végére ért volna, elfogyott az ereje és álomba merült.
Tammy-Nyulacska ilyenkor odasompolygott a férfi ágyához, elolvasta, amit addig írt. Ismerte férje írását, utánozni is tudta, régebben csak szórakozásból, most azonban… Tágra nyílt szemmel olvasta a rettenetes sorokat: férje neki semmit sem akar hagyni! A végrendeletében minden vagyonukat – azt is, ami közös szerzeménynek számít – egy nemrégen előkerült fattyának hagyja… A nagy házat, a kocsikat, a bankbetéteket és a részvényeket is. Pedig az a gyerek, vagyis fiatalember egy kábítószeres csavargó, aki csak elherdálná mindezt! Nyulacska látta magát az utcán csavarogni, pénztelenül, dideregve. Negyvennégy éves volt és nem akarta újrakezdeni az életét. Főleg, ha a vagyont közösen szerezték. Nyulacska régebben dolgozott, művészi szőnyegeket szőtt, amiket drágán adott el. Abból a pénzből vették a részvényeket. Ma már ritkán sző, de most is megkéri az árát. Ám ebből nem tudna megélni, sem ezt a házat fenntartani.
Hamar kész volt a terve. És amikor hallotta, hogy a férje a hálószobából telefonál az ügyvédjének, tudta, nem várhat tovább.
Ugyanarra a papírra írt, amit a férje is használt. Előtte voltak a kidobott minták. A férje éjjel nyugtalanul, de aludt – Nyulacska pedig két szobával odább a lámpa alatt görnyedt és Damon kézírását utánozva, rótta a sorokat. „Tiszta tudatom birtokában rendelkezem úgy, hogy minden ingó és ingatlan vagyonomat feleségemre, Tammyra hagyom…” és az ilyenkor szokásos formaságokról sem feledkezett meg. Férje aznap készült el a végrendelettel, megcímzett egy közepes sárga borítékot is: RETT DAMON VÉGRENDELETE. Hát Nyulacska is készített egy ugyanolyan borítékot.
Másnap délelőtt jött az ügyvéd. Damon rosszul érezte magát, ami azonban nem akadályozta meg őt abban, hogy valami ürüggyel alaposan leteremtse a feleségét ott az ügyvéd előtt. Az elegáns ügyvéden is látszott, hogy roppant kényelmetlenül érzi magát. Tammy aztán kiment, úgymond csinál egy kávét a konyhában – de résnyire nyitva hagyta az ajtót. Az előre odakészített termoszból kitöltötte a csésze kávét, tálcára tette és hallgatózott. Damon az ügyvéd előtt aláírta a végrendeletet. Betette a borítékba, lezárta és átadta:
– Ügyvéd úr, őrizze meg. Már nem tart soká… Azt akarom, hogy amit ott leírtam, úgy teljesüljön.
– Természetesen gondoskodni fogok róla, uram – felelte az ügyvéd és aktatáskájába csúsztatta a borítékot.
Akkor jött Nyulacska a tálcával. Amely alatt ott rejtőzött a boríték, az ő borítékja. Amikor az ügyvéd elfordult az ágytól, a sebes léptű Nyulacska már túl közel volt hozzá, a tálca széle a férfi karjába ütközött, a csésze repült, a kávé az ügyvéd öltönyén landolt. Nyulacska bocsánatot kért, az ügyvéd elfordult és a tükörhöz ment, hogy lássa, mennyi kárt okozott a folyadék az új Boss-zakóján. Ezalatt Nyulacska már az aktatáska mellett térdelt, hogy felvegye a leesett csészét, ám a tálca takarásában kivette a férje borítékját és becsúsztatta a sajátját. Majd Damon végrendeletét összefogta a tálcával, felkapta a csészét és erősen szabadkozott. Damon az égre nézett és valamit mormogott arról, hogy a gyáva nyulak általában még ügyetlenek is. Az ügyvéd mogorván felkapta táskáját és ment, nem törődve Tammy mentegetőzésével, kisietett a házból.
– De ostoba is vagy, Nyulacska – mormolta Damon, amikor a felesége visszaért a hálóba. Tammy pedig arra gondolt: még pár nap, és többé nem hallja ezt a „Nyulacskát”. És azután már tényleg nem is lesz többé gyáva nyulacska, éppen ellenkezőleg.