– Te vagy az én nyulacskám – mondogatta Julia, általában szeretkezés után. Gabriel nem értette, mi köze a nyúlnak az ő együtt töltött óráikhoz? De mert elismerő volt a hangsúly, hát nem tiltakozott.
Gabriel szélhámos volt, a jobbak közül való. Csak ehhez értett. Soha nem volt munkahelye és így harminc körül már jobbára csak a trükközésből élt. Ehhez is jó társnak bizonyult Julia, együtt már rengeteg embert megkopasztottak. Kedvenc trükkjük az volt, hogy Julia pénzes öreg pasikat hódított meg, akik elvitték őt egy szállodába. Ott a döntő pillanatban megjelent Gabriel a zord férj szerepében. Kétméteres termete és nagy izmai láttán a felszarvazók ész nélkül fizettek, csakhogy ép bőrrel megússzák a kalandot. Julia és Gabriel soha nem buktak le, a rendőrség nem tartotta őket nyilván.
De mindketten unták már ezt a dolgot. Valami jobbra vágytak. Nyitott szemmel járkáltak a nagyvárosban. Egyszer Julia a parkban látott néhány gyereket, távirányítóval a kezükben repülőgépmodelleket röptettek. Ez adta az ötletet. Ők is vettek egy gépet és a lány kitanulta, hogyan kell irányítani. Aztán kerestek egy plázát, ahol volt ékszerész is. Alaposan megfigyelték a boltot és környékét. A tervet a kis csapat esze, Julia dolgozta ki:
– Bemészaz ékszerészhez. Elegáns öltöny, magabiztos fellépés, tudod, ahogyan szoktuk a mi szakmánkban. Bemégy és válogatsz. Az ékszerbolt a legfelső szinten van, egy olyan folyosón, ahol más bolt nincs is. Van egy vasajtó, ez a lapostetőre vezet. Megszerzem a kulcsát, és az áram-szekrényét is. Zsebedben a mobilon megnyomod a hívógombot, ha megvan a karkötő. Tudod, az a gyémántokkal kirakott, ami száztizenkétezer euróba kerül... Én megszakítom az áramot, a boltban hirtelen sötét lesz, te felkapod az ékszert és kirohansz. Fel a tetőre, ott beleteszed ebbe a kosárkába, amit már odakészítek. A rákötött dróthurok jó nagy. Visszamégy a folyosóra, a bolt ajtaja elé, ismét megnyomod a mobil gombját, én visszakapcsolom az áramot. Persze megfognak téged, rendőrt hívnak, motoznak, keresnek. Húzd az időt. Kell pár perc, mire feljutok a másik tetőre, arra a kis teraszra szemben. Indítom a gépet, az rárepül, a kampója beleakad a drótba, felkapja a kosárkát az ékszerrel és odahozza nekem. Amikor elengednek, a pályaudvaron találkozunk. Mire odaérsz, már a jegyeket is megveszem és tudod, mikor látnak minket újra ebben a városban..?
A terv csakugyan jó volt. Efölötti örömében Gabriel nagy elismeréssel „sasmadaramnak” nevezte Juliát. A lány még két napig gyakorolt a repülőgépmodellel, és amikor tíz esetből kilencszer első próbálkozásra beletalált a dróthurokba és a gép felkapta a könnyű kis kosárkát, elindultak.
Minden pontosan a terv szerint zajlott le. Gabriel az ékszerészboltban magabiztosan kérte, hogy mutassanak neki egy jobbfajta karkötőt, lehetőleg gyémántokkal, mert a menyasszonyának szeretne ajándékot venni.
Eléje tettek néhányat, de azokat lefitymálta. Végül a páncélszekrényből megkapta azt a bizonyosat, a legdrágábbat. Aztán gombnyomás a telefonon, áramszünet, hirtelen sötétség. Gabriel már elstartolt a karkötővel. Az ékszerész biztonsági őre a folyosó végén állt és visszatartotta a távozni akaró vevőket. Gabriel felrohant a tetőre, ott volt a kis kosár, beletette a karkötőt és visszafutott. Ő is odament az őrhöz, jelzett Juliának, kigyúltak a fények. Az áramszünet nem tartott húsz másodpercnél tovább. De a karkötő eltűnt. Az ékszerész rendőrt hívott, a négy vevőt, aki éppen a boltban volt, de még a személyzetet is megmotozták. A rendőrök legalább fél órán át tipródtak. A leggyanúsabb persze Gabriel volt, hisz ő nézegette éppen a karkötőt. Azt állította, a sötétben fél gyermekkora óta, ő csak kiszaladt a folyosóra és beállt egy sarokba, mert pánikbetegség jött rá a váratlan helyzetben. Mivel a karkötőt senki le nem nyelhette, hát a röntgenezéstől eltekintettek. Végül felírták az adataikat – Gabrielnél szokás szerint hamis papírok voltak – és útjára engedték az embereket.
A pályaudvaron Gabrielt senki sem várta. Hiába hívta Julia mobilját, az ki volt kapcsolva. Délután öt órára Gabriel végre felfogta: Julia becsapta őt, elvitte a karkötőt. Elege lehetett már Gabrielből? Most már bizonyos szavak is más jelentést nyertek. A „sasmadár” elrepült, de előtte még lecsapott a magasból és alaposan megkopasztotta az ő kedves kis „nyulacskáját”.