Tik-tak
Novellák Bűnügyi

Beltron tanácstalanul nézte az órát. Szép volt, jó nagy, asztali. És pontosan járt. Az imént hozta Marion, az anyósa. Persze rögtön mondta is, hogy nem neki, hanem a lányának vette ajándékba. Ám Eve csak este jön haza. Beltron a szokásos péntek délutáni meccsét nézte a tévében, most kezdődött a második félidő. Idegesen rámosolygott az anyósára, nehogy gyanút fogjon. Amint... Tovább

Liftakna
Novellák

Greg már javában dolgozott a ház liftjében, amikor felfogta, hol is jár. Hiszen ez a Sugárút 122-es szám! Az első pillanatban nem is akarta elhinni. Aztán a megrendelőlapra pillantott: ott is ugyanazt a címet látta. Ekkor végre hajlandó volt végiggondolni azt a dolgot.

Igen, valahol ebben a házban lakik Morgan is. Az az átkozott alak, aki annak idején úgy elbánt az anyjával. Morgan már szépen benne lehet a korban, hiszen már... Tovább

Fekete dió
Novellák

Loa aznap reggel éppen csak elkerülte férje öklét. Leonard dühös volt, mint mindig. Mióta elvesztette az állását, naphosszat itthon lóg, vagy kimegy a parkba. Este aztán sörtől bűzlik. Már egy ideje nem is bújik Loához, amit pedig régen nagyon szívesen megtett. Loa is kezdte elfelejteni, hogy ő egy nő. Bezzeg évekkel ezelőtt, amikor Leonardnak jól ment, nem sajnálta a költségeket, Ázsiából hozatott magának... Tovább

A varázsló fia
Novellák

– Ha elered az eső, nekem annyi – jelentette ki Michel, és komolyan gondolta. Mindketten a szakadék szélén álltak és lefelé néztek. A villa ott a mélyben szinte közvetlenül a meredek sziklafalhoz tapadt. Vagy ötven méter mélyen alattuk fehérlettek az épület falai. Michel óvatosan nézett le:

– Nem használhatok kötelet, sem más eszközt, észrevennék a szomszédok. Amint besötétedik, ezekben... Tovább

Vízakna
Novellák

A kis Peter lassan hajolt a nyílás fölé. Nehéz volt a vasfedél, alig bírta megemelni. Az ajtó mögött egy mély, sötét nyílás ásított. Akna, jutott eszébe. Alul lehet valami csap vagy ilyesmi. Ha erre járnak a vízszerelők, keskeny fém létrát tesznek bele. Most értette meg, miért látott a furgonjuk tetején ilyen létrát – nemrégen jártak erre, lehet, ebbe is belenéztek?Az akna... Tovább

Nyulacska
Novellák Bűnügyi

Rett Damon felesége önmagát rettegő nyúlnak látta. A férje, ez a szörnyű ember, mintha csak tudott volna erről, ismerősök előtt gyakran „nyulacskámnak” szólította asszonyát. Ilyenkor elégedett volt a hangja – szerette, ha félnek tőle. És Tammy-nyulacska bizony sokszor félt ettől az embertől. Nem ok nélkül.



De most, huszonkét év szenvedés után úgy tűnt, nem kell többé félnie. A férjét... Tovább

Kozmetika
Novellák Bűnügyi

Colman nagyon is jól tudta, mit akar. Mindig utálta azokat a tétovázó, örökké bizonytalan embereket, akik csak szédelegtek az életben, mintha folyton idegen területen kószálnának, és ha valamit meg kellett volna tenniük, egyre csak azt hajtogatták: „Nem is tudom, talán, majd, esetleg, bizonyára…” Colman más volt. Az akarat belekövesedett, lassan céllá, majd életmóddá érett, és egy idő után... Tovább

Kútásó
Novellák Bűnügyi

A környék leghíresebb vízkeresője volt Pietro. Ahogyan ő szokta mondogatni: nem csak „vízkereső”, de inkább „víztaláló” is volt egyszemélyben. Való igaz, rendelkezett azzal a csalhatatlan szimattal, amivel mások ritkán, vagy soha. Pietro Favinót elég volt kihívni egy birtokra, kertbe vagy akár mezőre is. Víz kellett a legelésző állatoknak? A kertet öntözni? Vagy házat akartak ott építeni, de mit ér... Tovább

Édesség
Novellák Bűnügyi

Marie imádta az édességet.

Őt ugyan már régen nem szólították „Marie”-nek, legfeljebb „Asszonyom”-nak. Marie ugyanis éppen azon a napon töltötte be hatvankilencedik évét. A rokonok estére tervezték a születésnapi köszöntőt. Apróbb ajándékaikkal hat óra körül kezdtek gyülekezni.

Marie ritkás, ősz haja lebegett. A madárcsontú kis öregasszony valósággal... Tovább

Törzsi Átok
Novellák Bűnügyi

– Indián vagyok, az apám törzsi varázsló volt – mondta jelentőségteljesen Torn, és körülnézett. Ott falatozott a kis vidéki reptér majdnem teljes személyzete. A javítóműhelyből is átjöttek tízóraizni, meg a kiszolgálók, sőt egy irányító is a toronyból. A nap az arcukba tűzött. Torn látta, hogy a kifutópálya végén most szállt fel a kék-fehér kisgép.... Tovább

Kantár
Novellák Bűnügyi

Tursten a lovarda tulajdonosa volt. Tizenegy éve vitte az üzletet és a közeli városokból is jártak hozzá ügyfelek. Nagy és változatos tájon lehetett nála lovagolni, a legtöbb hátasló pedig kezes volt. Sokan jöttek naponta, Tursten mindenkinek örült, kivéve egy vendégnek. Aki nem csak, hogy soha nem fizetett a lovaglásért, de ráadásul az anyósa is volt.



Linda, a felesége sem kedvelte túlságosan az... Tovább

A légynek sem árt
Novellák Bűnügyi

Fraser nagyon is ösztönösen cselekedett.



Éppen kijött az étteremből, amikor odarobogott az a kamion. Túl közel a járdához, mert a sofőr infarktust kapott – mint később kiderült. Már nem irányította a hatalmas járművet. Az öregasszony meg éppen ott ballagott, háttal a közeledő veszélynek. Fraser rámozdult, nem gondolkodott. Az utolsó pillanatban rántotta félre, már mindketten érezték a jármű... Tovább

A legjobb barát
Novellák Bűnügyi

„A kutyám a legjobb barátom”, szokta mondani Lowell, és ez elég pontosan meghatározta viszonyát a társadalomhoz. A mondás egyben azt is jelentette, hogy Lowell szűkölködik emberi barátokban. Ezen nem is lehet csodálkozni, hisz Lowell hajléktalan volt. Körülöttük pedig nem tülekednek a befolyást, pénzt, ismeretséget, protekciót áhítozó alakok. De az igazi barátok sem.



Lowell nap mint nap végigjárta... Tovább

A kunyhó
Novellák Bűnügyi

Lucien már régen kinézte magának leendő feleségét. Igaz, Julia, a jelölt erről mit sem tudott, hiszen már évek óta Mercier felesége volt. De Lucien nagyon akarta Juliát. Ismeretségük barátságos volt, a földjeik ott terültek el egymás mellett. Merciernek ötven hektárja volt, Luciennek csak harmincegy. De ha Mercier eltűnik a föld színéről, Julia örökli a földjét és minden vagyonát. A házat, a... Tovább

A körte
Novellák Elbeszélés

Renáta már tavasszal észrevette, hogy az a kis fa a kert hátsó sarkában nem fog sokat teremni. Már a virágai is olyan kicsik voltak, a szirmok lehullottak, még mielőtt kinyíltak volna igazán. Valami baja van a fának, gondolta. Aztán elfeledkezett róla, sok dolga volt azon a tavaszon. A hideget mintha kisöpörte volna egy láthatatlan, égi takarító, az égbolt hajnalonta mind korábban világosodott és a reggelek kéken nevettek... Tovább

A fűtő
Novellák Bűnügyi

Az Úr 1637. esztendejében, ősz elején lépett Malchior mester II. Roland király szolgálatába.



Malchior a kályhák és kandallók értője volt az egész királyságban. Ami azért nem volt olyan nagy terület. Aki gyalog nekieredt reggel, estére már el is érte a kis ország határait. Egy hegyektől körülvett völgyben terült el a főváros. A nyáron is havas csúcsok között több hágó... Tovább

A fészek őre
Novellák Bűnügyi

Kingnek volt a legkényelmesebb állása a környéken. A Nemzeti Park delegálta a városkába, hogy vigyázzon a fehérfejű sasok fészkére. Minden évben március végétől – ekkor rakták tojásaikat a fészekbe a madarak – egészen a nyár végéig tartott az őrszolgálata. Akkor kirepültek a sasfiókák, és már ők vigyáztak magukra.



Sokan irigyelték is Kinget, hiszen a motelben... Tovább

A fedélzeten
Novellák Bűnügyi

– Remélem, hogy minden szolgáltatásunkkal meg lesznek elégedve – mondta a hajópincér és meghajolt. Alig tűnt el fehérkabátos alakja, Berger a feleségére nézett. Lucinda sápadt volt és szótalan. Csak nem sejt valamit? – villant a férfiba, de elhessegette a baljós gondolatot. Lucinda nem tudhatja meg: azért jöttek el erre az egyhetes karibi tengeri útra, hogy a fedélzetről az utolsó kikötőben Berger már... Tovább

A C-változat
Novellák Bűnügyi

Liana már két hónapja tudta, hogy a férje megcsalja.



Az sem volt előtte titok, hogy kivel. Hát persze, hogy Margotta az a ribanc! Egy osztályba jártak a kisvárosi gimnáziumban, akkor is elszerette Liana fiúját. Aztán míg Margotta egyetemre ment és virágkertészetet tanult, Liana otthon maradt. Hamarosan férjhez ment, eleinte szerette is Brent. De gyermekük nem lett, Bren pedig inni kezdett. Jó állása volt a gyárban, művezetőként... Tovább

A bérgyilkos
Novellák Bűnügyi

Ken Blower szemmel láthatóan nagyon ideges volt. A keze izzadt, percenként törölgette. Aminthogy a homlokát is, pedig a parkban nem volt hőség. Az árnyas padokon öregek ültek, hattyúk úszkáltak a kis tóban. Ken úgy izgult, mint még soha. Nagyon fontos volt számára ez a találkozás. Talán az egész jövője eldől negyedórán belül. Vajon eljön-e? Csak egy telefonszámot kapott Ken valakitől, és a tanácsot:... Tovább

A Bánatos Férj
Novellák Bűnügyi

Tavasszal Paul már biztos volt benne, hogy Marcia, a felesége megcsalja.



Jó ideje ezer jelét tapasztalta, hogy valami nincs rendben az asszony körül. Ámde sohasem sikerült meglátnia azt a másik férfit. Marcia olykor kimaradt este, megesett, hogy csak hajnalban jött haza, taxival. Paullal már egy ideje nem éltek együtt, de a férfi nyugtalansága nagyon is érthető volt. Mi lenne vele Marcia nélkül? Ezt a legtöbbször végig sem merte gondolni.... Tovább

Bizánci Pénz
Bűnügyi

Rafael hosszasan készülődött az akcióra. Tudta, nem lesz könnyű dolga, a rendőrök alaposan átkutatnak mindenkit. Még az is lehet, hogy megröntgenezik őket… Hát felkészült. Tudta, hogy lebukik, mégis biztos volt abban, hogy megússza a dolgot. Már csak a történelmi igazságszolgáltatás kedvéért is! Azt az érmét a nagyapjától kobozták el a háború után, aztán múzeumba került,... Tovább

Gázpalack
Bűnügyi

Baldassar farmer volt és ennek  megfelelően egy farmon élt, amit még az apjától örökölt. Tizennégy évvel korábban egy ideig hivatásos tengerész is volt, egy kereskedelmi hajón szolgált. Ott találkozott Lucas-szal, a nála jóval fiatalabb legénnyel, akit sokszor alaposan megszívatott. Az egész legénység előtt megalázta a fiatalembert, vécét takaríttatott vele, elütötte minden előléptetéstől.... Tovább

Rossz bánásmód
Bűnügyi

Pardou asszonnyal rosszul bántak a múzeumban. Ő volt a takarítónő. Hajnalban jött, nedves rongyaival „felnyalta” a kiállítótermeket, és mire eljött a tíz órás nyitás ideje, mehetett haza, hogy délután még egyszer visszajöjjön és kitakarítsa az előcsarnokot. Másnap megint hajnali hatkor kezdett, és így a hét hat napján. Ezért nagyon kevés bért kapott, jutalmat sohasem, az igazgató,... Tovább

Szakadék
Bűnügyi

Az ötlet az asszonyé volt. Már vagy két héttel korábban pendítette meg Yolanta először, hogy szívesen elmenne megnézni a Szakadékot. Paul is boldogan fogadta a javaslatot, hát eltervezték az utat. Végül is nincs túl messze, autóval pár óra. A Szakadék vad hegyek között feküdt, kicsit olyan volt, mint egy kanyon, bár csak kétszáz méter mély, ezt írta az útikönyv a neten. Népszerű kirándulóhely... Tovább

Gonosz Mostoha
Bűnügyi

„Tényleg olyan vagyok, mint a mesebeli gonosz mostoha”, fogta fel Margaret. Egy pillanatig döbbenten nézett maga elé, aztán legyintett: nem ez számít, hanem a cél! Márpedig a cél nagy volt, fontos, sőt magasztos: úgy kell eltennie láb alól a mostohalányát, hogy soha senki ne gyanakodjon rá.



Margaretnek tényleg száz oka volt arra, hogy megszabaduljon attól a nőszemélytől. Amikor megismerte és megszerette Petert, nem is álmodta... Tovább

Drón
Bűnügyi

Leon türelmes ember volt, hát megvárta, míg bealkonyodik. Csöndes volt a vidék, hamarosan a madarak is elrepültek és elült a szél. Amint a szürkület ellepte a tájat, a férfi kilépett a teraszra és felkészítette a drónt. Remek szerkezet volt, nagyon kedvelte. Könnyű volt röptetni, úgy mozgott, mint az álom, elegánsan és könnyedén engedelmeskedett a távirányításnak. A négy rotoros gépet... Tovább

Varázserő
Bűnügyi

Bertoni felügyelő pislogott apró szemeivel. Kényelmetlenül érezte magát a vállalat fényes igazgatói irodájában, a modern bútorok között. Vele szemben ült az egyik igazgató, mögötte a második emeleti hatalmas ablak. Innen pontosan arra a parkolóra látott, ahol az imént a kocsiját hagyta. Bertoni egyenes ember volt és bár nap mint nap ravasz és hazug bűnözőkkel volt dolga, mégis úgy vélte, jobb, ha kiteríti... Tovább

Fájdalomdíj
Bűnügyi

Cornell Buttrow nagyon kitartó ember volt.



Egész életében keményen dolgozott, előbb egy gyárban, aztán a belváros szélén egy kis elektronikus boltot nyitott és majdnem tíz év alatt építette ki ügyfélkörét. Alkatrészeket árult, mobilokat javított, használt laptopokkal kereskedett. Vevői kedvelték, mert megbízható és mosolygós ember volt. Egészen addig, míg… Nos, szóval... Tovább

Régi recept
Bűnügyi

– Felügyelő úr kérem, én nem vagyok gyilkos! Bár most azzal vádolnak. Mindennek az anyósom, az az átkozott némber az oka, aki… De rendben van, kérem, az elején kezdem. Én vagyok a szakács a hegyi kilátó melletti étteremben. Az éttermet nagyon szellemes módon szintén Kilátónak hívják… Én bizony már hónapok óta törtem a fejemet, hogyan adhatnám vissza a kölcsönöket... Tovább

Két toll
Bűnügyi

– Kérem a miniszter urat és helyettesét, az állam részéről írják alá a megállapodást – mondta ünnepélyesen a tárgyalásokat vezető tisztviselő. A tágas teremben ekkor már vagy ötven jólöltözött hölgy és úr állt körben a falak előtt. No meg legalább annyi újságíró mikrofonokkal, kamerákkal. Amikor a miniszter előrelépett, többen tapsolni kezdtek.



Dorwel,... Tovább

Halál pirosban
Novellák Bűnügyi
A völgy csodaszép volt ilyenkor ősszel. A fák és bokrok legtöbbje vörösbe öltözött. Ameddig a szem ellátott, minden piroslott. Mint a vér, jutott Amelie eszébe. A lány éppen a domb fölött járt. Megállította a kerékpárt, hosszan gyönyörködött a piros árnyalataiban. Aztán eszébe jutott, miért jött. Előkapta a távcsövet, előbb a házat kereste a domboldalon, majd a belőle kivezető ösvényt, és már látta is a célszemélyt. Ralf Rengoon minden délután erre kocog. Ez az ő birtoka, lefutja a két kilométerét. Ötvennyolc éves, de jól tartja magát. Amelie... Tovább
Matild
Novellák Bűnügyi
Matild 57 éves hajadon, azaz vénlány volt. Már a neve is mosoly fakasztott, a külseje csúnya, a modora az évek során egyre csak romlott. Mély hangon beszélt, két karja mint egy-egy férficomb, arcán bibircsókok. Megutálta a világot, amiért nem talált benne társat. Egyedül élt és senkit sem kedvelt.
Augusztusban a városban egy sorozatgyilkos grasszált. Éjszakánként váratlanul csapott le, kizárólag nőket választott magának, akikkel kíméletlenül végzett – mindet megfojtotta. Addig négy áldozatát temették el. A város tele volt rendőrökkel, de ez nem riasztotta... Tovább
Preparátor
Novellák Bűnügyi
Hárman éltek a tágas házban: az öreg és gazdag Philipp, a fia Magnus és menye, Dora. Az após betegeskedett mostanában, gyakran jött az orvosa. Ám nem akart meghalni. Dora szegény lányként került a családba, amit Philipp nem vett jón éven és sokszor éreztette is a menyével. Magnus jól elvolt Dorával, igaz, ő is csak az örökségre várt. Ugyan élhetnek a házban és jó dolguk van, bár Magnusnak apja egyik cégében kell dolgoznia, Dora meg csak lófrál egész nap, és soha nincs elég pénzük. Dora úgy érezte, megőrjíti ez a helyzet. Itt állnak egy lépésre a... Tovább
Tűz a képtárban
Novellák Bűnügyi
Ruis Salazar megszolgálta a hírnevét. Idestova húsz éve ő a legjobb képtolvaj Európában és a jelek szerint nem is akar lemondani erről a büszke címről. Párharca Bertolt felügyelővel már nyolc éve tart. Sokan drukkolnak a felügyelőnek, főleg a képtárak és múzeumok vezetői – de ismerjük el, azért Salazar sincs egyedül. Megrögzött gyűjtők, orgazdák és mások alig várják, hogy valahonnan eltűnjön egy kép, amiért majd licitálhatnak Salazarnál titokban, csak maguk ismerte módokon. Rossz nyelvek szerint eddig a biztosítótársaságok voltak a legjobb vevői,... Tovább
Szervízakna
Novellák Bűnügyi
Giovana kinézett az ablakon. Innen jól látta az erőmű bejáratát. A félkör alakú hatalmas betonkolosszus keresztben elzárta az egész völgyet. Csak innen fentről lehetett látni, hogy a valóságban milyen gigantikus. Valóságos csoda a völgyet eltorlaszoló nagy szürkeség, a gát, amely harmincnégy méterrel emeli meg a víz szintjét, hogy mögötte egy valóságos tavat hozzon létre. Amelynek távoli partjain kis falvak látszanak. De azt senki sem látja, hogy a betonhegy belsejében a magasból a víz a turbinákra zuhan és megpörgeti őket, amelyek aztán áramot termelnek.
Giovana... Tovább
A szirten
Novellák Bűnügyi
– Biztos vagy benne, hogy ma is kijön?
– Ha engem meglát, akkor kijön.
A párbeszéd két testvér között hangzott el. Csütörtök volt, szeptember közepe a tengerparton. Mióta az a kéjenc Broddi a faluba költözött, Annának nem volt nyugta. Tizenhat éves sudár teremtés volt, az egyetlen fiatal lány itt, ahol már szinte csak öregek élnek. Özvegy anyjukat nem hagyták el. Ő és két évvel fiatalabb öccse, Fred már hetek óta azon töprengtek, mit tegyenek, ha Broddi ismét felbukkan.
Mert bizony az a férfi folyton a lány után koslatott. Nem is titkolta, mit akar... Tovább
Egy pár zokni
Novellák Bűnügyi
Gitta sokat szenvedett az utolsó tizenegy évben. Most jött el az a pillanat, amikor azt mondta: elég. Csak ő tudta, hogy a férje egy kegyetlen alak. Persze kifelé csak egy hivatalnok, látszólag szelíd férfi. Egy, csak egyetlen embert uralt: a feleségét. De azt nagyon. Nem volt gyermekük, nem volt senkijük, mindketten egyedül voltak már, amikor összekerültek. Gittát tönkretették ezek az évek Ludwiggal. Az idegei sokszor felmondták a szolgálatot, naphosszat sírt. Ludwig hazajött a munkából, ordított és parancsolt, Gitta pedig ugrált. Az asszonynak nem volt szakmája,... Tovább
Szabadulás
Novellák Bűnügyi
Clara sokáig hitte, hogy nincs esélye. Hiszen csak a lánya, a szegény, megfélemlített Beate áll mellette, de a helyzeten segíteni ő sem tud. A baj évekkel korábban kezdődött, amikor Beate beleszeretett abba a nagytermetű bolti eladóba. Kurt akkor még rendes ember volt, kedves, figyelmes. De nem sokkal az esküvő után rákapott az italra. A két madárcsontú nő, bár együtt lakott vele, nem sokat tehetett. Az utóbbi időkben Kurt már nem csak Beaténak osztott ki egy-egy pofont, de bizony nem kímélte Clarát, az anyósát sem. Még nem lett rendőrségi ügy a verésekből,... Tovább
Kanyarban
Novellák Bűnügyi
Az első osztályú kocsiból Gedder átlépett a másodosztályra.
Rövid volt az éjszakai szerelvény, mindössze négy vagonból állott. A kis vidéki szárnyvonalon ilyenkor éjszaka ezt sem töltötték meg az utasok. Clavel és Middert között nappal sincs sok utas.
Gedder ellenőrizte a jegyeket, a végén elérte a negyedik kocsi végét. A félhomályos peronon hajlott kis embert látott, aki szótlanul nyújtotta feléje a jegyét. A kalauz automatikusan elvette, megnézte, visszaadta, és csak akkor pillantott a férfi arcába.
Mintha villám csapott volna belé, megfordult, hogy... Tovább
Aki másnak...
Novellák Bűnügyi
Kolter negyvennégy évesen, három évi házasság után halt meg. Betegség vitte el. Bár a barátai, akik ezután szombat esténként nélküle mentek a teke-klubba, hogy a golyók gurítgatása ürügyén egy jót sörözzenek – azt mondogatták, a betegség neve: Miriam. Merthogy nem kedvelték az asszonyt, akit Kolter másodjára feleségül vett. Az első felesége autóbalesetben veszett oda. A kisfiúk, aki közben kamasszá serdült, nem állhatta a mostohaanyját, az sem őt. De mert Kolter elég vagyonos ember volt és az üzletében ők is részt vállaltak, sőt az alaptőke jó... Tovább
Családban marad
Novellák Bűnügyi
Vincent Broglie ősi nemesi család sarjaként már nem élhetett, pedig nagyon jó lett volna. Csak a régi hírnév volt meg, de arról sem sokan tudtak. Vincent úgy nőtt fel, hogy már az apját sem szólították grófnak. A huszonegyedik században aztán végleg befellegzett az arisztokráciának. Vincent ezzel megbékélt volna, de hogy elvették tőlük a Matar-gyémántot, abba soha nem nyugodott bele. A családja hatvan éve emlegette azt a vérforraló, állami önkényt. Állítólag még a nagyapjáé volt, aki Indiából szerezte. Az utolsó háborúban az állam javára elkobozták... Tovább
Fúvócső
Novellák Bűnügyi
Jean nyolc éve nem járt Párizsban. Most visszajött, de mert nem volt itt se családja, se barátai, hát észrevétlenül érkezett. Lebarnította a dél-amerikai nap, szakállat növesztett, még a mozgása is megváltozott. Akik annakidején összefutottak vele, nem ismerték volna fel. Főleg Dominic, szerencsére.
Két hétbe tellett, míg Jean megtalálta egykori üzlettársát, Dominicot. Nem volt nehéz rájönnie, hogy a férfi azóta feltört, nagyon gazdag lett és előkelő körökben mozgott. Jean sejtette: a kezdőtőkéje nyolc évvel ezelőtt a közös cégből lopott pénz... Tovább
Indián bosszú
Novellák Bűnügyi
„Nézze, LaBorten, tudom, hogy a nagyapja indián volt. Sőt nem is csak egyszerű indián, hanem a wichepa törzs varázslója! Nos, emiatt egy kicsit másképpen látom már Geretti halálát. Késő este van, mi meg éjszakai horgászásra jöttünk ki a tópartra. Maga régóta horgászik, hallom, mindig fog is valamit. Én csak kocahorgász vagyok. Soha nem tudhatom előre, nem rendelnek-e be szolgálatra. „Watson nyomozó, ugorjon, megint kinyírtak valakit a maga körzetében!” Hát igen, ha az embert Watsonnak hívják és gyerekkorában Sherlock Holmes-regényeket olvasott, mi más... Tovább
Hulla a kéményben
Novellák Bűnügyi
Corioli felügyelő szigorú ember hírében állott. Még senki nem látta őt mosolyogni. Azon a csütörtöki napon a kihallgató szobában ült. Vele szemben egy férfi, akit az iratok szerint Lapidisnak hívtak, helyi lakos, kora negyvenhat. Kopaszodó, vékony testalkatú. Értetlenség ült a szemében, meg is kérdezte, miért hivatták be? Corioli összefoglalta a történteket:
– Ön két héttel ezelőtt bejelentette, hogy a háza kertjében álló és már évtizedek óta nem használt öreg kemencét lebontatta. Annak kéményében a munkások egy holttestet találtak. A hulla,... Tovább
Aki nem profi...
Regény Bűnügyi
„Aki nem profi, az ne jöjjön erre a pályára. Ez komoly munka, nem amatőröknek való!” – szokta mondogatni Aron Lohner. Ő tényleg nagymenőnek tartotta magát, pedig csak egy kisstílű bérgyilkos volt. Igaz, olykor maga is belátta ezt, de aztán igyekezett elfelejteni. Mindenesetre az alvilági körökben, ahol mozgott, szerette volna a félelmetes bérgyilkos benyomását kelteni. Ám a valóságban még soha nem kapott igazi nagy munkát, alkalmi megrendelésekből élt. Egyetlen igaz sikerének azt könyvelhette el, hogy bár a városban eddig hat emberrel végzett, még nem... Tovább
13-as paragrafus
Novellák Bűnügyi
Soleni negyven éves volt. Martina, a felesége harminchat. A barátja, Binder harmincöt. Újabban ritkán jöttek össze, mert Soleni a munkája miatt sokat utazott. Binder, az órásmester mindig a helyén volt.
Akkortájt Soleni kezdett gyanakodni Binderre. Ha náluk volt, Martinával cinkos pillantásokat váltottak. Egyszer meg azt hitték, Soleni nem látja, de a könyvespolc üveglapjában tükröződött a látvány, ahogyan azok csókot dobtak egymásnak. Soleni elhatározta, utánajár a dolognak. Egyszer szólt Martinának: két napra elutazik és csak a hét végén ér haza, cége... Tovább
Vadászok
Novellák Bűnügyi
Lugan kiszállt a terepjáróból. Nem hajtott le a keskeny aszfaltút szélére, ne maradjon keréknyom. Ma éjjel nem jár erre senki, csak ők. Vadászni jöttek. Lugan tudta: innen csak egyikük megy el ma éjjel. A másikat meg talán napok múlva találják meg. Az a másik Retter lesz, akit eddig a barátjának hitt.
Retter hívta erre a vadászatra. Amikor elhangzott az invitálás, nagyobb társaságban voltak, és Lugan valami ürüggyel nemet mondott. Később, már négyszemközt, mégis belement.
– Mi lenne, ha az első lövésig fegyvert cserélnénk? – kérdezte Lugan. Már... Tovább
Balesetek
Regény Bűnügyi
– Anyu, miért nem látod be, hogy mi történt? Apu a Robert úr cégénél dolgozott. Egy fogadáson megismert téged is ez a Robert, tetszettél neki, és úgy döntött, megszerez magának. Apu kocsija elromlott egy péntek délután, a cégtulajdonos meg nagylelkűen kölcsönadta neki a sajátját. Abban mindent számítógépek irányítottak. Apu hazafelé jövet nem tudott bevenni egy kanyart és a szerpentinről a tengerbe zuhant. Valaki manipulálta a komputert, hogy például öt nagyobb balkanyar után a hatodikat már ne engedje végrehajtani…A kocsit a fenéken elvitte a sodrás,... Tovább
Végjátszma
Novellák Bűnügyi
Martin sokat sakkozott és különösen a végjátszmákat szerette. Az utolsó szakaszt, amikor már elszánt küzdelem folyik és az egyik fél egyetlen könyörtelen lépéssel mattot adhat ellenfelének.
Martin nyolcvankét éves volt, egy ideje már kerekes széken közlekedett. Az öregek otthona akadálymentesítve volt, így hát ő meg a többi gurulós bárhová eljuthatott. Most is éppen a negyedik emeleti kis teraszon ült, előtte az asztalkán sakktábla. De nem ezzel foglalkozott, hanem a szék kerekeit olajozta, nehogy nyikorogjanak. Nesztelenül kell gurulniuk, hamarosan!
Hétköznap... Tovább
„Melléktermék”
Novellák Bűnügyi
André elhatározása sziklaszilárd volt: azon a kerti partin végez a nagybátyjával. Aki meg is érdemli, hajtogatta magában. Sigismund bácsi rosszindulatú, kegyetlen ember. André az egyetlen rokona, de nem múlik el hónap, hogy ne fenyegetné meg az unokaöccsét: kitagadja az örökségből, kihúzza nevét a végrendeletéből! A vagyonát százszor inkább a Vöröskeresztre hagyja, mondogatta ilyenkor, egy élet fáradtságos munkájával összeszedett pénzét nem fogja egy ilyen tehetségtelen alaknak adni, mint André, csak azért, mert rég halott fivére fia. Ami azt illeti,... Tovább