Bonder – a barátainak csak Bill – már régóta fente a fogát a fiatal Delgóra.
Delgo három éve költözött a völgybe, vásárolt egy farmot és azonnal learatta az összes dicsőséget. Beszélték, hogy valamilyen mezőgazdász iskolát végzett, jól értett a növényekhez és állatokhoz. Mindent kitanult abban a távoli fránya iskolában, amit egy mai farmernek tudnia kell. Már az első évben az ő egyik tehene nyerte meg a marha-szépségversenyt, ami bizony errefelé az év nagy eseménye. Ameddig a szem ellát, nagy és termékeny völgyben dolgoznak a farmerek. Nyáron három nagy ünnepen is összejönnek a közeli városban. Mindenki hozza a legszebb állatait: juhot, kecskét, disznót, marhát, de a legnagyobbra nőtt tököt vagy sárgarépát is.
Delgo három év alatt majdnem minden címet elnyert. Övé volt mindenből a legszebb, a legnagyobb. Bondert ette a sárga irigység. Addig elég sokszor nyertek az ő állatai. Különösen azt sajnálta, hogy az ő Bettyje, aki három éven át megszakítás nélkül lett az Év Tehene, meg a Völgy Legszebb Tehene címmel is büszkélkedhetett, most már sehol sem volt Delgo Lisája mellett. Többen morogtak, nem tetszett nekik, hogy ez a jöttment sikert sikerre halmoz, miközben ők, sokszor harminc-negyven év munka után a háttérbe szorulnak. De senki sem tett semmit.
Bonder viszont a fejébe vette, hogy majd megleckézteti ő ezt a fickót. Vagy jobb lenne… végezni vele? Bonder kétszer ült már erőszak miatt, és nem ok nélkül. Ha nem tetszett neki valaki, rögtön ütött. Ha meg az útjába állt, akadállyá lett, akkor átgázolt rajta. Mindkét esetben ezért csukták le, évekre.
De most sem nyughatott. Amikor végre, negyvenkét évesen letelepült farmer lett belőle, sőt ért is ahhoz, amit csinál – akkor jön egy ilyen taknyos, huszonvalahány éves, egyenesen a főiskoláról? És dicsekszik a műveltségével? Meg még ráadásul le is győzi a helybelieket? Ez így sok volt egyszerre Bondernek. Hetekig töprengett. Delgo a szomszédja is volt: egy kis darabon érintkeztek a földjeik. Megleste néha, miket művel? Rájött, hogy Delgo minden reggel kimegy a patakparti rétre, hajnaltól ott legelnek a tehenei. Egyenesen odamegy Lisához, megfogja a két szarvát és… beszél az állathoz! Hogy mit mond, senki sem hallotta. De Lisa csak tűrte ezt a sajátos „pszichoterápiát”. Bonder rájött, mit fog tenni. Szerzett egy idegmérget és egy hajnalon, még szinte sötétben kiosont a határba. Hamar meglátta Delgo gulyáját, lustán legelésztek az állatok a felkelő nap fényében. Odament Lisához és egy kesztyűs kézzel meg egy ecsettel jó nagy adag mérget kent a szarvak végére… Úgy tudta, ha valaki a bőrön át érintkezésbe kerül a méreggel, neki vége.
Aztán visszament a maga birtokára és nézte messziről, mi történik. Delgo aznap is kijött, megkereste Lisát – vagy a tehén maga jött oda hozzá? – ám nem nyúlt a szarvakhoz. Talán észrevette, hogy valami van ott? Csillogott a rászáradt anyag? Delgo inkább visszasietett a farmjára. Bonder megijedt: ha Delgo kihívja az állatorvost, vagy bárki mást, és mintát vesznek az állat szarváról, ő lesz az első számú gyanúsított, ő lakik a legközelebb és az ő Bettyjét körözték le ezzel a Lisával! Míg, ha Delgo simán meghal a legelőn, a boncolás szívbénulást állapít meg.
Gumikesztyűt öltött, felmarkolt egy vizes rongyot és sietett át a legelőre. Embert nem látott, hát mihamarabb megkereste Lisát. Az állat most nyugtalanul figyelte a közeledő idegent. Amikor Bonder már ott állt előtte, megfogta volna a szarvát középen, hogy letörölje a mérget, Lisa csapkodott a fejével. Az egyik szarva hegye könnyedén belefutott Bondert tenyerébe…
A férfi térdre esett. A méreg azonnal benne volt a vérében. Már a hátán feküdt, amikor Lisa, talán bocsánatkérően, megnyalta Bonder arcát. De a férfi ezt már nem érezte.