Ruis Salazar megszolgálta a hírnevét. Idestova húsz éve ő a legjobb képtolvaj Európában és a jelek szerint nem is akar lemondani erről a büszke címről. Párharca Bertolt felügyelővel már nyolc éve tart. Sokan drukkolnak a felügyelőnek, főleg a képtárak és múzeumok vezetői – de ismerjük el, azért Salazar sincs egyedül. Megrögzött gyűjtők, orgazdák és mások alig várják, hogy valahonnan eltűnjön egy kép, amiért majd licitálhatnak Salazarnál titokban, csak maguk ismerte módokon. Rossz nyelvek szerint eddig a biztosítótársaságok voltak a legjobb vevői, akik a megkárosított képtárnak fizetendő összeg felét átutalták Salazar számlájára, aztán hirtelen „megtalálták” az ellopott képet.
Amikor tíz hónappal ezelőtt Koppenhágából eltűnt egy ismert festmény, Bertolt felügyelő átkérte magát a műtárgy-osztályra és alig várta, hogy lecsaphasson. Mindenfelé elhelyezte besúgóit, alvilági spiclik egész hálózatát tartotta fenn. Lassan monomániás lett, már csak Salazar elfogása érdekelte, semmi más. Februárban aztán mozgásba lendülhetett: egy spicli jelentette, hogy Salazar megrendelést kapott az egyik párizsi képtárban található
Picasso „Nő fotelban” című képére. Tudható volt, hogy egy hónapon belül be fog jutni a képtárba és így vagy úgy, de elviszi a képet.
Ám Bertolt sem tétlenkedett. Megbeszélte a képtár igazgatójával, hogy az eredeti kép helyett annak másolatát teszik ki, a keretébe pedig egy jeladót rejtenek. Bármi történjen is a képtárban, Bertolt és emberei a szomszéd házban lapulnak majd és lecsapnak. Ha Salazar mégis elmenekülne a képpel, könnyen követik majd.
Március tizedikén valami történt a múzeumban. Éjfél után jelzett a riasztó, Bertolt ruhástól aludt húsz méterrel távolabb, azonnal rohant az embereivel. De csak egy álmos macska kószált a képtárban. Bertolt tudta, hogy az elkábított macskát Salazar vitette be valakivel még nappal, elrejtette valahol. A macska éjjel magához tért és barangolni kezdett, felpiszkálva a mozgásérzékelőket. Ezzel a férfi csak a riasztórendszert tesztelte. A felügyelő már biztos volt a dolgában: még pár nap, és megjön Salazar!
Meg is jött. Március tizennegyedikén éjjel egy órakor újra jelzett a riasztó. Itt van Salazar hogy elvigye a hamis Picassot!
A nyomozók máris a képtárhoz szaladtak. Ugyanakkor jöttek a tűzoltók is, mert tüzet jeleztek bentről. Rendőrök és tűzoltók egyszerre rohantak be az épületbe. Valaki azt kiabálta, a négyes teremben tűz van, mentsék a festményeket! A rendőrök furgonjában ülők látták a műszeren, hogy elmozdul a jeladó is. Rohantak volna be, de ott tényleg füst volt, alig láttak valamit. Az emberek egymásba ütköztek, tűzoltók futkostak ki festményekkel a kezükben. Negyedóra is beletellett, mire kiderült: a hamis Picassot a tűzoltók vitték ki az előcsarnokba, ott volt most is. Ellenben nyoma veszett egy Monet-nak, ami harminc millió euróra volt biztosítva. És egy takarítószekrényben találtak egy férfiöltönyt.
Bertolt dühöngött. Már értette, mi történt. Salazar civilben jött be, mint látogató, aztán éjszakára elrejtőzött valahol az épületben, levette öltönyét, alatta hamis rendőregyenruha volt. Mire beért a négyes terembe, hogy kis tüzet rakjon a padlón, a mozgásérzékelők riadót vertek. Jöttek rendőrök és tűzoltók. Ő kiáltotta, hogy mentsék a képeket.
És Bertolt csak egy héttel később fogta fel: a spicli, aki őt kerülő úton értesítette, maga Salazar volt. Aki valójában nem a Picassóra utazott, hanem a közelben kiállított Monet-képre fájt a foga.
Bertolt felügyelő ekkor ment nyugdíjba és többé senki sem hallott róla. Ám sokan biztosak vagyunk abban, hogy Ruis Salazarról hallani fogunk még…