13-as paragrafus
Novellák Bűnügyi
Soleni negyven éves volt. Martina, a felesége harminchat. A barátja, Binder harmincöt. Újabban ritkán jöttek össze, mert Soleni a munkája miatt sokat utazott. Binder, az órásmester mindig a helyén volt.
Akkortájt Soleni kezdett gyanakodni Binderre. Ha náluk volt, Martinával cinkos pillantásokat váltottak. Egyszer meg azt hitték, Soleni nem látja, de a könyvespolc üveglapjában tükröződött a látvány, ahogyan azok csókot dobtak egymásnak. Soleni elhatározta, utánajár a dolognak. Egyszer szólt Martinának: két napra elutazik és csak a hét végén ér haza, cége egy távoli városba küldte. Elment, a munkát sietve elvégezte korábban és hazajött. Hajnalban érkezett, éppen virradt. Befordult az utcába, és mit látott? Binder jött ki a házukból és indult hazafelé.
Innentől kezdve világos volt a dolog. Az is, hogy Soleni mit fog tenni. Az ősei ilyenkor megölték a gaz csábítót. Bár megváltoztak az idők, Soleni tudta: ma is ölni kell. Ha nem megy úgy, mint régen, megy majd valami fortéllyal. Rákeresett a témára a neten: hogyan ölhetünk meg valakit büntetlenül?
Akkor lelte meg a 13-as paragrafust a büntető törvénykönyv önvédelemről szóló részében. Ha egy idegen éjszaka behatol a házadba, mindegy, mi célból – akár le is lőheted, hisz arra kell gondolnod: fegyver lehet nála, azért jön, hogy téged és szeretteidet legyilkolja! Elővette sosem használt régi pisztolyát, egyszer elment egy lőtérre is gyakorolni. Aztán az ócskapiacon vett betörőszerszámokat és egy táskát, belefértek a pajszerek, fémvágók, álkulcsok.
Két hétig otthon volt. Hadd böjtöljön a szerelmespár! – gondolta, aztán közölte a nejével: elutazik pár napra. Meg is jelent egy másik városban, majd késő délután visszarobogott, leparkolt az utcájukban és várt. Martina persze értesítette szeretőjét és Binder hamarosan beosont a házukba.
Percekkel később Soleni is követte. Hallotta, hogy a látogató már fenn van a hálóban. Leoltotta a fényeket a hallban, markolta a szerszámostáskát. Aztán lesben állt a pisztollyal és jó nagy zajt csapott. Odafent meghallották, Martina reszketve maradt a hálóban. Binder eljátszotta a bátor férfit, jött le a lépcsőn. A férj a sötétben várt, és mielőtt Binder a fali kapcsolóhoz ért volna, odadobta neki a betörőtáskát, majd lőtt. Kétszer a szerető mellébe, aztán egyet a plafonba. Odafent Martina sikított és máris hívta a rendőröket. Amikor azok megérkeztek, Soleni a halott mellett ült és arcát kezébe temette.
- Jó barátom volt – kesergett a járőrnek – jövök haza, és hallom, valaki mászkál odafent. Kemény férfiléptek. Előkaptam a fiókból a pisztolyt. Ezzel zajt csaptam. Látom a félhomályban, hogy rohan le egy ismeretlen férfi. Előbb a plafonba lőttem, kiáltottam, álljon meg, kezeket fel, de csak rohant tovább, egyenesen felém…Akkor lőttem.
Martina sápadtan állt a lépcső tetején. Soleni szeme találkozott neje pillantásával és a férj már tudta: Martina is azt fogja vallani, hogy egykori barátjuk bizonyára ki akarta rabolni őket. Mi mást is mondhatna?