Indián bosszú
Novellák Bűnügyi
„Nézze, LaBorten, tudom, hogy a nagyapja indián volt. Sőt nem is csak egyszerű indián, hanem a wichepa törzs varázslója! Nos, emiatt egy kicsit másképpen látom már Geretti halálát. Késő este van, mi meg éjszakai horgászásra jöttünk ki a tópartra. Maga régóta horgászik, hallom, mindig fog is valamit. Én csak kocahorgász vagyok. Soha nem tudhatom előre, nem rendelnek-e be szolgálatra. „Watson nyomozó, ugorjon, megint kinyírtak valakit a maga körzetében!” Hát igen, ha az embert Watsonnak hívják és gyerekkorában Sherlock Holmes-regényeket olvasott, mi más is lehetett volna belőle, mint gyilkossági nyomozó?
De térjünk a tárgyra. Magának van egy kis élelmiszerboltja a belvárosban. Geretti meg, köztudottan a legnagyobb maffia-család feje. Minden étterem, lányfuttató strici, drogdíler neki tejel. Ha nem teszi, azonnal vége. De egy idő óta Geretti már olyan mohó lett, hogy a jelentéktelen kis boltokra is kivetette az adót. Védelmi pénzt fizettetett mindenkivel. Kivéve önt, LaBorten úr. Mert a pénzt követelő emberével visszaüzente Gerettinek: hagyja békén, ha nem akar egy héten belül meghalni. Geretti először nem is hitt a fülének, személyesen ment el önhöz, igaz? Maga közölte: végez vele úgy, hogy a közelébe sem megy… Geretti nem vette komolyan, jót nevetett, aztán másnap megint elküldte önhöz a pénzbeszedőjét. Maga meg azt felelte, hogy már csak hat napja van hátra. Két nap múlva gyanús suhancok mentek be a boltba, szétvertek pár hűtőpultot… Ez volt Geretti újabb üzenete. És amikor megint jött a pénzbeszedő, maga azt üzente: „Már csak két napja van hátra, Geretti!”
Én nem tudom, hogyan csinálta, LaBorten! De amikor a hatodik napon éjszaka a tűzoltók értesítették magát, hogy ég a boltja, állítólag felhívta Gerettit és annyit mondott: „Már csak fél napja maradt”. Tudom ám, hogy mi az átok, azt is, hogyan működik! Utána olvastam a neten. Természeti népeknél, ha a megátkozott is tudja, hogy átok van rajta, az tényleg hatni szokott. Már csak azért is, mert az áldozat ettől nagyon ideges, pszichésen összezavarodik, előbb-utóbb hibát követ el, megbetegszik, elmenekül… De ez valami egészen más volt, azt hiszem. Mást tanított magának, amikor kisfiú volt, igaz?
A lényeg az, hogy másnap, amikor maga a biztosítónál intézte az ügyet, Geretti a villájában, testőrei szeme láttára kapott a torkához. Azt suttogta elhaló hangon, hogy fojtogatja őt egy tolldíszes öreg indián – persze a környezete nem látott senkit. Geretti ott halt meg a hallban, mire a mentők megérkeztek, már semmit sem tehettek.
Maga persze nem mondhat semmit, értem. Nincs az a bíróság, amelyik elitélhetné magát azért, amit tett. Mindenesetre... köszönöm. Geretti halálával sokat javult a városban a helyzet. Az alvezérei egyenesen elköltöztek, mondhatni megfutottak, féltek attól, hogy hozzájuk is ellátogat egyszer egy láthatatlan öreg indián, akinek különösen erős kezei vannak… No, megyek vissza a botomhoz, kedves hallgatag LaBorten úr. Lehet, a éjjel nekem is lesz végre kapásom?”