Varázserő
Bűnügyi

Bertoni felügyelő pislogott apró szemeivel. Kényelmetlenül érezte magát a vállalat fényes igazgatói irodájában, a modern bútorok között. Vele szemben ült az egyik igazgató, mögötte a második emeleti hatalmas ablak. Innen pontosan arra a parkolóra látott, ahol az imént a kocsiját hagyta. Bertoni egyenes ember volt és bár nap mint nap ravasz és hazug bűnözőkkel volt dolga, mégis úgy vélte, jobb, ha kiteríti a kártyáit.



A vele szemben ülő, fekete bőrű, nyílt tekintetű harmincas férfira nézett és elkezdte:



– Kedves Mr. King, úgy hallottam, hogy az ön nagyapja még törzsi varázsló volt Afrikában, konkrétan Burundiban. Az édesapja vándorolt be az Államokba, és ő is... hogy úgy mondjam… parapszichológiai dolgokkal foglalkozott, állítólag gyógyított, átkokat szüntetett meg, rontásokat vett le, és különféle módokon „varázsolt” – elbizonytalanodott. King segített neki:



– Pontosak az infók, felügyelő. Ha arra céloz, hogy én is értek-e az ilyen dolgokhoz, azt mondom, sajnos eléggé elfajzottam őseimtől. Nagyon szerény tudásom van ezen a téren – és vakítóan fehér fogsorát rávillantotta a felügyelőre. Bertoni nyelt egyet és folytatta:



– Mindazonáltal, ön ilyen gyanúba keveredett, Mr. King. Tegnapelőtt, azaz vasárnap a vállalat dolgozói kirándulást szerveztek a Mitter-kanyonba, ön is ott volt. Valószínűleg tudta már, hogy tulajdonostársa és barátja, Cheng Yuan aznap délelőtt kivett a vállalati széfből tizenhárom milliót. Az összes készpénzt, amit ott talált. Hogy elterelje magáról a gyanút, a kirándulásra Yuan még elment, de annak végén szándékozott külföldre repülni a nála lévő összeggel…



– A lopott pénzzel – helyesbített King. A nyugalma, sőt a jókedve sem hagyta el. Bertoni megnyalta az ajkát:



– A lopott pénzzel. Tanúk vannak rá, hogy a társaság két részre vált, vagy húszan önnel együtt a kanyon déli oldalán, Yuannal meg tízegynéhányan az északi oldalon mentek az ösvényen. A kilátó előtt meglátta egymást a két csoport. Ön előrelépett és átkiabált valamit Yuannak. Mire az is kijött a meredély szélére. Aztán csak annyit láttak a tanúk, hogy ön merően nézi Yuant, majd valamilyen furcsa mozdulatot tesz a kezével. Yuan megmerevedik, lépni szeretne hátrafelé, de ehelyett inkább előre megy, mint akit megbabonáztak. Egy láthatatlan erő előrerántja őt, aztán máris zuhan üvöltve a mélybe.



– Baleset volt – jegyezte meg King – Később a rendőrség Yuan kocsijában megtalálta a pénzzel teli bőröndöt. Mi hát a baj? – és derűsen nézett a felügyelőre. Bertoni érezte, hogy felmegy benne a pumpa:



– De Mr. King! Ne tegyen úgy, mintha minden a legnagyobb rendben lenne! Szerintem ön… tett valamit, ami Yuant a mélybe rántotta.



– Csak emlékeztetem, uram, hogy a kanyon azon a helyen több mint fél mérföld széles –  így King és szeméből nem múltak el a vidám szikrák – A rossz fiú lezuhant, a jó fiú visszakapta a lopott pénzt, a vállalat megmenekült, dolgozunk tovább. Tehát minden rendben van.  Voltaképpen mit is nyomoz ön , felügyelő úr?



Bertoni megsemmisülten ült. Kár volt idejönnie! De a tanúk emlegettek valami varázserőt. Tőlük tudta azt is, hogy King ilyen „para”-családból származik. Biztosan tud valamit, amit mások nem!



Szédelegve távozott. Már a parkolóban igyekezett kocsija felé, amikor hirtelen megtorpant. Nem tudott mozdulni! Ismeretlen erő szorította lábait a betonhoz.  De a hatás már el is múlott, léphetett ismét. Visszapillantott a házra és a széles emeleti ablak mögött látta még Kinget. Mosolygott, a fogsora vakítóan villant, sőt még barátságosan búcsút is intett a felügyelőnek.