Nyíregyháza – A közismert író több kényes témával is felkavarta már az állóvizet, pedig csak objektivitásra törekedett.
Nemere Istvánról sok mindent leírtak már, azt viszont bizonyára kevesen tudják, hogy kínosan ügyel a pontosságra, legyen szó bármilyen megbeszélt határidőről, amivel időnként még a kiadókat is meglepte. Jelenleg Nyíregyházán él, s az itteni embereket nagyon szívélyesnek és nyitottnak tartja. Lapunknak elárulta, hogy olyan írói kurzusok beindítását is tervezi új lakhelyén, ahol a regényírás fortélyait leshetik el az érdeklődők.
A könyvei számát összevetve az életkorával meglepő eredményt kapunk. Legutóbb 663 kötetet számoltunk össze.
NEMERE ISTVÁN: Nálam soha nem lehet tudni. Lehet, hogy mire felállunk a beszélgetésből, már megjelent a következő kötetem. Szóközök nélkül 35–40 ezer karaktert gépelek be naponta, mindegy, hogy szombat van, vasárnap, vagy születésnap. Január elsején az ország egyik fele talán haza se ért, a másik pedig még kómában van, én pedig reggel ötkor már az íróasztalomnál ülök. De megnyugtatom, 7 órát alszom, s éjszaka soha nem dolgozom. Délután kettő után orvosi rendeletre 4–5 kilométert gyalogolok, később elolvasom a lapokat, s ismét számítógép elé ülök, hogy elvégezzek néhány egyszerűbb dolgot, este pedig nézem a tévé sorozatait.
Melyek a kedvencek?
NEMERE ISTVÁN: Természetesen a bűnügyi témájúak érdekelnek elsősorban, de fontos, hogy legyen az izgalom mögött egy kis társadalmi feszültség is. Kedvencem a Gyilkos elmék, persze a szitkomokon is képes vagyok jókat derülni. Bármilyen hihetetlen, a sci-fit mellőzöm, s a fantasy se a szívem csücske. A Csillagkaput például néztem egy darabig, aztán lemondtam róla.
Talán éppen ezért írta meg a saját Csillagkapu-sztoriját.
NEMERE ISTVÁN: A ’90-es években többnyire a kiadók beszéltek rá az ilyen és hasonló témákra. Mondjuk úgy, kipróbáltam ezt is, de ezeket a könyveimet tartom a legkevésbé sikeresnek.
Milyen forrásokat használ?
NEMERE ISTVÁN: Több mint 70 témában gyűjtöm az újságkivágásokat és jegyzeteket, s ennek a feléből könyv is készül, de azt soha nem lehet tudni, melyik feléből. Előfordult, hogy 10–15 évig gyűjtöttem anyagot egy érdekesség kapcsán, s egyszer csak más megírta a saját könyvét ugyanerről. De az is megtörtént, hogy hosszú gyűjtögetés után be kellett látnom, a téma elvesztette a frissességét.
Fontos önnek az abszolút igazság (ha van olyan), illetve fáj a hamisság?
NEMERE ISTVÁN: Természetesen nagyon fáj. Már csak azért is, mert én az igazság hírvivőjének tekintem magam. Több kényes témával is felkavartam az állóvizet, pedig mindig arra törekedtem, hogy azt dokumentáljam, ahol éppen a tudomány tart. Persze, vannak, akiket éppen az zavar, hogy nem foglalok állást, csak az információt gyűjtöm össze. Ugyanezért az összeesküvés-elméletek hívei sem szeretnek.
KM-MJ