Lenyúlták a sztorijait Hollywoodban - A lopakodó betselleríró
Nemere István a legsikeresebb és legismertebb magyar írók egyike annak ellenére, hogy a sikerlistákon nem találhatjuk a nevét. Az író már az átkosban is olyan népszerűségnek örvendett, hogy ügynökök készítettek jelentéseket róla. Az irodalmárnak mindezek ellenére nincs köze a sajtóban napvilágot látott Nemere-ügyhöz, bár kellemetlenül érintette a névazonosság.
- Háromszázkilencvenöt, vagy háromszázkilecvenhat könyvem jött ki eddig összesen, nem is tudom biztosan. Attól függ, hogy ma megjelent-e könyvem, vagy sem. Ha nem, akkor valószínüleg a jövő héten érem el a háromszázkilencvenhatot. A hatvanadik születésnapomat egyébként a négyszázadik kötettel szerettem volna megünnepelni, sajnos nem így alakult. A kéziratok számát tekintve régen négyszáz fölött járok, csak ülnek rajta a kiadók. Bár elmúltam hatvan éves, nem fáradtam bele, továbbra is élvezem az írást. Az elmúlt évben 275600 példányt nyomtak ki a köteteimből, amelyek jelentős részét a piac igényelte, utánnyomás volt. A mostani viszonyok mellett ez rengetegnek számít, a két évtizeddel ezelőtti állapotokhoz képest viszont kevés. Volt idő, amikor Üzbegisztánban kétszézezer példányban jelent meg az egyik kötetem kalózkiadásban.
- Továbbra is ennyi ötlete van talonban?
Ma már többnyire csak megrendelésre írok. Leülök és megbeszélem a kiadóimmal, hogy mire van igény: főleg történelmi írásokra és romantikus regényekre. Az egyik legsikeresebb sorozatomat női álnéven írtam, Melissa Morettiként. Összesen körülbelül harminc álnevem van.
- Az átkosban több "rázós" történetet is írt. Hogy fogadták ezeket?
- 1979-ben írtam meg a Vízlépcső című kötetemet, amely körülbelül tíz évre rá jelenhetett csak meg. Előbb dobták piacra idegen nyelveken, mint magyarul. Abban az időben, amikor még nem voltak számítógépek, a kiadó a kéziratban ceruzával jelölte meg azokat a részeket, amelyek politikai szempontból "sikamlósak" voltak. Ezeket kellett, kellett volna átjavítanom. Szerencsére, ceruzával írták a megjegyzéseket, így egyszerűen csak kiradíroztam azokat, ahol nem szerettem volna változtatást. Nagyon jó műfaj volt a csi-fi is, hiszen a politikai kritikát el lehet rejteni a sorok között anélkül, hogy cenzúráznák. Az igazi meglepetés akkor ért, amikor a kilencvenes évek végén kikértem az aktáimat a történeti hivatalból, és kiderült, hogy huszonhárom éven keresztül figyeltek, és írtak jelentéseket rólam. Furcsa érzés volt, ahogy magamról olvastam évtizedekre visszamenőleg. Kiderült, hogy több akkori barátom, miután leültem vele beszélgetni egy jót, még aznap rohant jelenteni a megyei III/III-as ügyosztályra.
- Nemcsak az amerikai filmiparral, de a magyar könyvterjesztőkkel is meggyűlt a baja. A tavaly kinyomtatott 275 ezres példányszám ellenére nem szerepel a sikerlistákon.
- Tudni kell, hogy az általam írt kötetek nyolcvan százaléka úgynevezett olcsó könyv, azokat arra szakosodott üzletek árusítják. Ezer Ft alatt van az áruk. Ennek köszönhetően öt-tízezer példányt is kinyomnak belőlük, amelyet el is adnak. Annak kétszázezer embernek, aki Magyarországon rendszeresen könyvet vásárol, a nagyobb része az olcsóbb könyveket részesíti előnyben. Ezt Isten csapásának tartják, mert elvonja a pénzt az elit kiadóktól és a nagy bolthálózatoktól. Csak ezekre a drága könyvekre jelennek meg a kritikák, az ismertetők, reklámok. Ők európai mintára elit könyves piacot képzelnek el. Mivel nálunk a fizetőképes kereslet terén más a helyzet, nem kellene lesajnálni azokat, akik olcsó kiadványokkal foglalkoznak. A Melissa Moretti köteteim például meg sem állnak tíz-húszezer eladásig. A CIA történetével foglalkozó könyvemet pedig évek óta utánnyomják. Ezeket lopakodó bestsellereknek neveztem el.
Az olcsó könyveket árusító üzletek eladásait nem veszik figyelembe, így nem kerülhetek fel a sikerlistákra sem.
- Számos műfajba belekóstolt, számos témát feldolgozott már. Van-e olyan terület, amelyről még felkérésre sem írna?
- A napi politikai dolgokba nem mennék bele, se regény, sem dokumentumkötet formájában.
Gombás Bálint
Hollywood lop
- Hollywoodi filmben is láthattuk a történeteit.
- Egyet biztosan, a Pusztító, Sylvester Stallonéval a főszerepben hetven százalékban az én egyik kötetemen alapul. Hollywood tele van emigránsokkal, magyarokkal is, akik közt vannak kevésbé becsületesek is. Tudnak magyarul, elolvasnak egy könyvet, egy oldalban összefoglalják a lényegét, és eladják jó pénzért a filmgyártóknak. Bár az a gyanúm, hogy ez általános tendencia a világban. A szerzői jogvédő hivatal emberei megnézték, és megállapították, hogy a két történet minimum hetven százalékban megegyezik. Mondjuk ki őszintén: ott egy nagy nyugati filmvállalat a legjobb ügyvédeket tudja alkalmazni, akik az általunk még megfizethető ügyvédet nemes egyszerűséggel lesöprik.