Vasárnapi Blikk-interjú Nemere István (53) íróval, aki tegnap ünnepelte születésnapját, s jövőre készül el 200. műve
ESZTERGOM - Idehaza 9-10 millió példány kelt el könyveiből, külföldön még egymilliónyi. Csak a Nemere Klub tagjai kapták meg azt a kötetet, amely munkásságának titkait fedte föl. Néha az a mű az igazalmasabb, amelyik nem jelenhetett meg.
Nagy ünneplés nem kerekedett a születésnapon, munkatempója nem enged meg túl sok lazaságot. Arra sincs ideje, hogy "rászokjon" a számítógépes szövegszerkesztésre. Pedig felesége, Ilona is biztatja: csak könnyebb lenne, mint a mechanikus írógépen kopácsolni. Nemere Istvánnak nyilván nem teher így a munka. Eddig megjelent 193, s további, kiadásra váró könyveinek kézirata készült el a jó öreg masinán.
# Van-e most papír az írógépben? Készül-e újabb Nemere-mű, azaz "min dolgozik, Mester"?
NEMERE: Egy nagy barna íróasztalon dolgozom. Különben ez az a kérdés, amelyre nincs válasz. Tizenöt éve járok író-olvasó találkozókra, ott is mindig mondom: bármiről beszélek, csupán erre az egy dologra nem válaszolok.
# Babonás, vagy fél, hogy ellopják az ötletét?
NEMERE: Ez is, az is. Valóban van olyan érzésem, hogy nem kell előre inni a medve bőrére. És arról sem vagyok meggyőződve, hogy világunkban szent és sérthetetlen a szellemi termék. A pusztító című Stallone-film - leszámítva a hollywoodi happy endes befejezést - a Holtak harca című könyvem változata volt. Az ötletet nyilván egy kint élő magyar adta el, és volt olyan hülye, hogy a stáblistára kiíratta a nevét.
# Perelnie kellett volna. Győz, és máris dollármilliói vannak...
NEMERE: ...ha lett volna 40-50 ezer dollárom egy amerikai ügyvéd megfizetésére. A filmgyár minden bizonnyal jogi nagyágyúkat vonultatott volna föl százezrekért. Egyáltalán nem biztos, hogy nyerek.
# Amikor megjelent 150. kötete, csak a Nemere Klub tagjai kapták meg azt a kötetet, amely intimitásokat árul el a művek születéséről. Nagy titkokról lebbentette föl a fátylat?
NEMERE: Nem világrengetőkről. De néha érdekesebb az, hogy miért nem jelenik meg - vagy csak nagyon későn - egy könyv. A vízlépcsőről 1978-88 között nem lehetett megírni azt, amiről végül az 1989-ben megjelent Gátszakadás című munkám szólt. A könyv jószerivel ki sem ment a raktárakból, 90 százalékát bezúzták. Nálam megépült a vízlépcső, elég szörnyű következményekkel, és 1999 szilveszterének éjszakáján környezetvédők fölrobbantották. A jeges ár elöntötte Budapestet.
# Elég sok megírt fikciója bejött. Mintha csak Allende chilei elnök sorsát jövendölte volna meg már 1972-ben. A Gorbacsov elleni puccs is valóság lett. Remélem, a főváros azért megmenekül két é v múlva a jeges ártól. Ufókról többször írt. Hisz bennük?
NEMERE: Hiszem, hogy van fejlett civilizáció a világűrben rajtunk kívül is. Az viszont elég nagy méltánytalanság, hogy bár nyolc könyvem szól az ufókról, még egyet sem láttam.
# Olajügyek, borhamisítás, gyanús leszámolások... Tele van életünk krimitémákkal. Ezek nem inspirálják?
NEMERE: Újságíróként sem voltam az a kifejezetten oknyomozó riporter. Tartok tőle, hogy most se nagyon tudnám földeríteni a dolgok hátterét, bár forr a vérem a dühtől bizonyos dolgok miatt. A klasszikus detektívtörténetek sem vonzanak. Politikai krimit ugyan eddig is írtam, igaz nem hazai témákból. Például megszületett nálam is egy verzió az Olof Palme-gyilkosságról. Politikai krimi volt a már említett Grobacsov-sztori is, ráadásul be is jött. Kadhafi is nagy kedvencem, nálam Beduinként szerepel. Vannak a világra nézve veszélyes emberek, őt is annak tartom, s történhetnének a dolgok úgy is, ahogy én képzelem. Sokan úgy tartják, hogy ez olcsó hatásvadászat. Én inkább azt mondom, témaérzékeny vagyok.
# Újabban álnéven is ír? Miért?
NEMERE: Igaz, itt van például az SS történetéről szóló munkám. Stefan Niemayer néven írtam meg, mert nem akartam, hogy sci-finek tartsák. A Római regéket Tihanyi Istvánként adtam közre. Én vagyok T. Moward is, a Piszkos Fred unokája szerzője, és Nording álnéven írom a Micimackó-folytatásokat. Most készül a harmadik.
# Nocsak, végül mégis válaszolt az első kérdésemre, hogy min dolgozik. Köszönöm.
Borbás Kati
Nemere István
Forrás: (Blikk 1997-11-09)