Mansfield beszélgetése Nemere Istvánnal a jövendőről…
Szeretünk előre látni. Szeretünk prognosztizálni. Emberi tulajdonság, az egyik legjelentősebb. Különösen az Új Esztendő elején próbálunk, részint önmagunk megnyugtatására, valamit kilopni a jósok varázs-gömbjéből, hátha jó dolgokat hallunk és látunk az elkövetkező tizenkét hónapról. Aztán persze, többnyire semmi sem úgy alakul, ahogy láttuk, vagy előre látni véltük… Minket leginkább a kultúra jövőbeli alakulása érdekel, ezért nem tenyérjóshoz fordultunk, hanem olyan valakihez, aki irodalmi, társadalmi tapasztalatai és a rá jellemző széles látókörűség folytán ráérezhet, hogy mit hoz a jövő. A beszélgetőtársam Nemere István, aki csendes intellektusa mögött élesen szemléli az idők változásait.
MM – Szerinted meddig tart ez a válság, és annak is a kultúrára gyakorolt hatása, ha… ha létezik egyáltalán ez a különös, homályba burkolózó válság?
NI – Létezik is, meg nem is. Anyagilag mindenképpen, és akik meg akarják tudni, hogy pontosan miben áll, miért keletkezett, miért csapott le ránk, azok megtalálják a magyarázatot a „Veszélyben a kassza” című könyvemben (ez itt a reklám helye). Vagyis a válság anyagi része valós, de nehéz elhinnem, hogy az emberek kultúraigénye megváltozott, csökkent volna. Egy úgynevezett kultúrember nehezen mond le például az olvasás igényéről, legfeljebb mást olvas. A válság miatt nyilván kevesebb drága könyv (színház-jegy, mozijegy, hanglemez, stb.) fogy, de ezek csak külsőségek. A belső igény megmarad, és tovább él. MM – A belső igény jelenléte megnyugtató. De hadd kukacoskodjak: biztosra veszem, van életszerű elképzelésed a válság felszámolásáról, megoldásáról, vagy ügyes kezeléséről. Tévednék?
NI – Ha lenne elképzelésem a válság felszámolásáról, akkor nem itt tartana a világ, és én sem. Azt hiszem, tartsuk magunkat a társadalmi munkamegosztáshoz és 19. századi módra ne az íróktól várjuk el a társadalmi gondok megoldását. Azaz arra célzok, hogy ezeket a bajokat oldják meg azok, akik, egy: okozták, kettő: értenek hozzá. Én csak a kultúrában lehetek otthon, akkor is, ha közben figyelem a világ többi dolgait.
MM – Igaz, máris kanyarodjunk vissza a gazdaságpolitikától a mi világunkhoz, a kultúrához. Fura gondolatok kavarognak bennem, és itt még mindig a válság hatásai nyugtalanítanak. Ki nyer és ki marad jobban a felszínen a könyv-kiadások világában: az esetenként méregdrága, ékes formátumú könyvek, vagy az olcsóbb kiadású “aluljárós”, akciós kötetek, akik viszont több emberhez jutnak el? A fő kérdés talán az, hogy egyáltalán jó-e ez a kettészakadás? Hogyan látod ezt te?
NI – Induljunk ki abból a liberális elvből, hogy mindenki kapja meg azt, amit akar, amit szeret. Tehát akikben él az ellenállhatatlan igény, hogy drága, mutatós, gyönyörű könyveket vásároljanak, azok ezt hadd tegyék meg. (Ismerjük el, valóban szépen mutat egy polcon sok-sok ilyen könyv egymás mellett.) Emellett azért én azt állítom, hogy az olcsó könyvek - nevezhetjük őket bármiképpen, ahogyan te is tetted - a dolgok természetéből fakadóan nagyobb példány-számban, sokkal több emberhez jutnak el. És itt kell használni egy szót, amire kevesen gondolnak, pedig tulajdonképpen ez az értelme az írásnak, a könyvkiadásnak, az olvasásnak: a hatás… Az olcsó könyvek sokkal több emberhez érnek el, így sokkal nagyobb hatást gyakorolnak. És ezzel mindent megmondtam.
MM – Váltsunk most személyesebb prognózisra, ha nem bánod. Valaki kérdezte, furcsa módon, tőlem (?), hogy a nyolcvanas évekre jellemző tudományos-fantasztikus időszakod, melynek a termései voltak például az Időtörés, Alfa-hadművelet, az Aranybolygó, a Holtak Harca, Világok Világa, Téridő istenei, Klausztropolisz és még sorolhatnám naphosszat, visszatérhet-e valaha? Esetleg gondolkodsz-e ezeknek a folytatásán? Meg tudod ezt prognosztizálni? (nevet). Még annyit, hogy az látszik, mintha félretetted volna azt a műfajt, hogy utána, a kilencvenes évek derekán inkább történelmi, ismeretterjesztő műveket, szerelmes regényeket adj az Olvasóknak. Talán a 2005-ös Időhajó és a 2008-as Időrabló a kivétel. Mi ennek az oka?
NI – A sci-fi könyveket illetően: valóban, régebben sokkal többet írtam. De akkor nagyobb is volt rá az igény. A 90-es évek nagy visszaesése után a kiadók általában félnek ettől a műfajtól, az a néhány pedig, aki ennek ellenére szinte csak sci-fit ad ki, olyan alacsony példányszámokkal kénytelen dolgozni, hogy az már-már a műfaj magyarországi létezését fenyegeti. Én nagyon szívesen írnék izgalmas és egyre tudományosabb regényeket, ha lenne rá kiadó. Van is néhány nagyon “meredek” sci-fi regény-ötletem. Szerintem még lesznek „klasszikus” Nemere sc-fik, de nem rajtam múlik.
MM – Kíváncsivá teszel! Reménykedjünk!… Az 560. könyved látott napvilágot a közelmúltban. Tudom, hogy a napjaid kemény munkával telnek, és nagyon sokan irigyeljük tőled ezt az erőt. De mi az, ami ekkora energiát ad ebben a páratlan alkotómunkában? Mi az a mentális duracell elem, ami Nemere Istvánt, az embert és az alkotót ekkora elhívatással és erővel tölt fel napról napra?
NI – “Gyári hibás” vagyok: vagyis mindez, amit ilyen szépen körülírtál, és amit én túlzott dicséretnek érzek, öröktől fogva bennem van, vagyis kis túlzással azt is mondhatnám, hogy mindig ilyen voltam. De azért, kapaszkodj meg, mostanában néha túl lustának érzem magamat, előfordul, hogy mire a nap a végéhez közeledik, elfogy a munkakedvem. Régebben ez soha nem fordult elő! Többek között az is mozgat, hogy fogy az idő. Kár, hogy mások ezt a saját életükben nem így érzik, és olyan felelőtlenül bánnak az idejükkel, hogy rossz nézni. De én csak magamért felelek, és ha elégedetlen vagyok saját teljesítményemmel, az bizony az én bajom.
MM – Meg tudod prognosztizálni, hogy ennek az esztendőnek a végén hányadik könyved fog napvilágot látni?
NI – Megjósolom, hogy idén még nem fogom elérni a hatszázadikat (Pedig mindent megteszek ezért, de ne higgye senki, hogy ez egy számháború.) Igazából természetesen nem a mennyiség számít, ez csak egy mutató a sok közül.
MM – Köszönöm a beszélgetést és kívánok neked további alkotókedvet, erőt, sikereket. És a mihamarabbi hatszázadikat!
Megjelent:
2011. február 1. kedd
http://penna.tintaklub.hu/?p=241