- Nem vagyok Mándy-típusú író. Több száz órát fordítok egy regény megírására, csak én ezt nem aprózom el - mondja Nemere István, aki ma hatvanéves.
- Talán nem veszi pimaszkodásnak, ha azt kérdezem: milyen regényt írt a héten?
- Az emberek nincsenek hozzá szokva, hogy valaki ilyen sokat és ilyen gyorsan írjon, mint én. Van, aki már azt is kétségbe vonta, hogy egyáltalán én írom a műveimet. Ma már vannak számítógépes ellenőrző programok, amelyekkel ki lehet mutatni, hogy ki mit írt. A stílusjegyek ugyanis árulkodnak.
- Legyen büszke: Ottlik Gézát és Solohovot is meggyanúsították már plágiummal.
- Ami a könyveim számát illeti, a kívülállónak az általam írt mennyiség csakugyan döbbenetes, aki meg már írt regényt, csak lassabban, mint én, az nem veszi figyelembe, hogy mindenkinek más az írástempója.
- Hány karaktert ír egy nap?
- Harminc-harmincötezret.
- Akkor az, testvérek közt is megvan vagy huszonöt-harminc flekk.
- Hát igen.
- Megnéztem az ön internetes portálján: 1974 és 2004 között csaknem négyszáz művet írt.
- Az idén további könyveket is írtam, csak még nem jelentek meg.
- Hát akkor ne szomorodjon el a kritikák hiánya miatt. Erre a könyvmennyiségre mondják, hogy ez egy lónak is sok.
- A lovak ritkán írnak errefelé.
- A világért sem akarom Mándy Ivánhoz hasonlítani, de ő egy-egy mondattal napokig bíbelődött. Persze ahány ház, annyi szokás. A termékenység nem megy a minőség rovására?
- Mándy Iván már örült, amikor naponta egy oldalt kézzel megírt. De hát én az írásra tettem fel az életemet. Amit mások másra fordítanak, én azt az írásnak szentelem. Nem vagyok Mándy-típusú író. Én is több száz órát fordítok egy regény megírására, csak én ezt az időt nem aprózom el.
- Jól látom, maga nem szenved írás közben?
- Jól látja. Minden reggel, szombat-vasárnap, karácsonykor vagy Újév napján vagy a születésnapomon is leülök reggel a számítógéphez és írok.
- Ez már-már mazochizmus.
- Szó sincs róla. Másképpen nem tudok dolgozni. Még hajókirándulás közben is azon jár az eszem, hogy mit írok meg a látottakból. És a következő kikötőben már papírra is vetem, hogy megmaradjon valami az élményből.
- Ezt nem úgy hívják, hogy íráskényszer? Megismétlem: a mennyiség nem megy a minőség rovására?
- Ezt is szokták mondani. Ez ellen megpróbálok védekezni.
- Hogyan?
- Úgy, hogy a nap nyolc-kilenc órájában, amikor írok, nem ugyanazzal a dologgal foglalkozom. Reggel regényt írok, majd utána újságcikk, novella vagy fordítás következik. Délután vagy estefelé újságot olvasok. Estére már fárad az ember. Ilyenkor a következő könyvemhez gyűjtöm a gondolatokat.
- Mi az előképzettsége, a "rendes" polgári szakmája? Igaz, hogy az ELTE könyvtárszakán végzett? Már csak azért is kíváncsivá tesz, mert találomra vegyük az 1982-es esztendőt, amikor Európa legjobb sci-fi-írója lett. Ennek az évnek szinte "szerény" a Nemere-termése. "Csak" öt könyvet írt: A Neutron-akció, amely az űr- és földi terroristákról szól. A mű a krimi és az akcióregény ötvözete: mi történik, ha nukleáris fegyvereket rabolnak a terroristák, és azt egy ötmilliós városban akarják felrobbantani. A kupolaváros titka fantasztikus ifjúsági regény, amely az 1979-es Műkincsrablók a kisbolygón folytatása. És akkor még nem is szóltunk a Vak madárról, vagy az Acélcápa című kalandregényről, valamint A sötétség határán című krimiről, amely ugyancsak 1982-ben látta meg a napvilágot.
- Könyvtárszakon végeztem az ELTE-n, de legalább tizenhét-tizennyolc foglalkozást űztem az életben. Ez mind csak útkeresés volt. Rossz származásom miatt először nem vettek fel az egyetemre. Az apám főorvos volt. Egzotikus pályán is mozogtam, ilyen volt a proszektúra. A könyvtároskodás meg az informatika sokat segített az írásban. Tudom, hogy hová kell nyúlnom, ha valamilyen anyagot keresek.
- Nem mondták még önnek a kiadók, hogy inkább írjon kevesebbet, és az több lesz?
- Ezért találták ki az álneveket. Férfi és női álneveket is használok.
- Melyikből mennyi van a tarsolyában?
- Húszegynéhány férfi és nyolc-kilenc női álnevem van.
- Ezt Ságvári Endre is megirigyelte volna.
- Kezdem őt utolérni. Csak 1995 óta használok álnevet. Sok Nemere-könyv van a piacon, s ezek ára ezer forint alatt van. Az a baj, hogy nemigen írnak róla kritikát, pedig ezek nagymértékben népszerűsítenék a műveimet. A kritika reklám is.
- Minek Nemere Istvánt reklámozni, népszerűsíteni?
- Azért jól esne, ha írnának rólam.
- Ha megengedi, váltsunk témát. A '80-as években sokat fordított. Mintegy huszonöt könyvet ültetett át lengyelről magyarra. Ha jól tudom, első felesége lengyel volt, és néhány évet ön is Lengyelországban dolgozott.
- A második feleségem is lengyel volt, és hat évet Torunban dolgoztam. Ezért aztán számos lengyel szerző művét fordítottam le.
- Még fárszi nyelven is megjelent az egyik könyve Iránban, míg a másik Üzbegisztánban kalózkiadásban látott napvilágot. A Nemere-könyvek nemcsak világnyelveken olvashatók.
- Ez így van. Emlékszem, hogy az üzbegisztáni kiadásért csak nehezen sikerült megkapnom a honoráriumot.
- Milyen viszonyban van az írókkal?
- Tanyán élek, hetente csak egyszer járok Budapesten.
Népszabadság o Pogonyi Lajos o 2004. november 8.