Nemere 501. Interjú Nemere Istvánnal Nemere István a mai magyar irodalmi élet legszínesebb és legtermékenyebb alkotója. Kivételes sokoldalúságát, páratlan munkabírását, világviszonylatban is egyedülálló írói teljesítményét sokan tisztelik. Nemere 500. könyvének megjelenéséről a teljes magyar sajtó beszámolt. Az alábbi interjú Nemere 501., Naponta fogsz meghalni című kötetének megjelenése alkalmából készült. E könyv műfaja krimi, témája a volt házastárssal szembeni gyilkos harag. A könyv egy új regényfolyam kezdete. Tamási Izabella: - Egy pillanatig nem lehet kétséges, hogy Nemere István a legtermékenyebb magyar író, de mi a helyzet könyvei olvasottságával? Nemere István: - Természetesen engem is nagyon bántana, ha ez a két dolog nem járna együtt, szerencsére azonban nincs ilyen ellentmondás. Van okom azt hinni, hogy évi mintegy 300 ezer példány eladásával kevesen dicsekedhetnek ebben a könyvkiadásban. Más kérdés, hogy ennek a példányszámnak a nagyobb része mostanában nem a nagy könyvpalotákban fogy el, ahol az átlagolvasó számára néha már megfizethetetlen árakon kínálnak könyveket, hanem áruházakban, utcai, piaci és más árusítóhelyeken, kisebb könyvesboltokban, és persze sok-sok régi könyvem talál olvasóra az antikváriumokban is. T. I.: - Az 501. Nemere-kötet egy ritka műfajban, Magyarországon játszódó magyar krimiben jelent valamiféle újrakezdést. Új könyvében bosszúálló némberek szövetkeznek, hogy végezzenek férjükkel vagy élettársukkal. Mi ez? Nemere is próbál alkalmazkodni témáiban a kordivathoz? N. I.: - Nem szokásom. Lehet, hogy éppen ennek az ellenkezõje az igaz. Lehet, hogy megint sikerül ráirányítani a figyelmet egy új jelenségre, még ha nemkívánatos is ez a jelenség. Ebben az értelemben egész pályám újrakezdésekből és felfedezésekbõl áll. Magyarországon még azt sem tudták, mi az ezotéria és nagyon keveset tudtak a science fictionről, hiszen népbutítás gyanújával ezek a műfajok ki voltak tagadva az irodalomból, amikor én már a hetvenes években több könyvön át sikerrel egyensúlyoztam a tudomány és a természetfeletti határán. Az 501. valóban újrakezdés. A Naponta fogsz meghalni című krimi egy több részre tervezett bűnügyi regényfolyam kezdete. Mi az újdonság benne? Nos, ez a könyv a maga módján arra a közismert jelenségre reagál, hogy egyre több magyar házasság végzõdik halálos gyűlölködéssel. És ez bizony nem annyira világjelenség, sokkal inkább a rendszerváltó Magyarországon vált feltűnõvé. Úgy látom, hogy ahol a pénzhatalom hirtelen uralkodik el, mint nálunk történt, ott a társadalom, legalábbis egy idõre, képtelenné válik korábban kezelhető morális problémák megoldására. T. I.: - Ez a téma nemcsak kényes, hanem nehéz is. Elolvastam az 501.-et, és ki merem jelenteni, hogy íróként és gondolkodóként is nagyszerűen megoldotta a feladatot. Azaz, a könyv ijesztõen hiteles. Csakhogy ezt a kitűnõ krimit szerintem nem lehetett megírni személyes tapasztalatok nélkül. Saját ötletbõl született a könyv, vagy csak az alapos kutatómunka miatt lett ilyen gyanúsan hiteles a történet? N. I.: - Az írástudó embert szerintem nemcsak a szófűzés művészete, hanem a hitelesség, tehát a valósághű megjelenítés képessége különbözteti meg az írástudatlantól, legyen szó regényrõl vagy ismeretterjesztõ műrõl. Vannak, akik másképpen gondolkodnak errõl, csak a stílusbravúroknak tulajdonítanak jelentõséget, nem a történet, a figurák és a miliõ hitelességének. A legnagyobbak, egy Shakespeare vagy egy Balzac, attól a legnagyobbak, hogy képesek ezeket a követelményeket összeegyeztetni. De vannak hatalmas nagy nevek a mai magyar könyvkiadásban, akiket én azért nem becsülök sokra, mert egy szavukat sem hiszem el. Az Áté papnõirõl szóló sorozat alapötletét egy barátommal együtt találtuk ki, de talán valóban nem lehetne életszerűvé tenni egy ilyen extrém történetet, ha magam nem váltam volna többször is. Az a furcsa, hogy nekem az elsõ házasságom volt a legkevésbé szerencsés, és hiába van közös felnõtt gyerekünk az elsõ feleségemmel, évtizedek óta kapom a sokszor övön aluli ütéseket egy embertõl, aki valamikor azt állította, hogy szeret. De akkoriban a volt házastárs vagy szeretõ elveszejtése még nem volt úgy divatban, mint most, amikor, különösen újgazdagéknál, nagyon magasak a tétek. T. I.: - Szépírónak vagy ismeretterjesztõnek tartja magát? N. I.: - Nem választanám el a kettõt egymástól. Én azért dolgozom minden létezõ műfajban, mert a megírandó téma határozza meg, hogy mi legyen a kifejezés módja. Vannak olyan érdeklõdési területeim, ilyen a tudományos érdekességek egész sora, vagy a történelem, amelyeket a személyes élmények teljes hiányában nem tudnék fikciós formában megírni. Ez persze nem azt jelenti, hogy a regényeimet együltömben írom. T. I.: - A Naponta fogsz meghalni megírásához is szükség volt külsõ segítségre? Internet? Könyvtár? Mi a munkamódszere? N. I.: - Internetrõl soha nem dolgozom, bár tájékozódás céljából gyakran használom a világhálót. Ismeretterjesztõ könyveim rendszerint forráskönyvek és szakértõi konzultációk felhasználásával készülnek. Az Áté papnõi sorozat elsõ könyvéhez sem volt elég az ihlet. Az ihletben amúgy sem hiszek, mert akadályozza a rendszeres munkát. Szóval a Naponta fogsz meghalni eléggé speciális miliõben játszódik, ezért elég sok szakértõi segítséget kellett igénybe vennem. Szerencsére az idõk folyamán nagyon széles ismeretségi köröm keletkezett, és a barátaim ilyenkor segítenek az egzakt részletek hitelesítésében. Ebben az esetben jogásszal, börtönigazgatóval, építési vállalkozóval kellett konzultálnom. T. I.: - Mennyiségi teljesítménye lenyűgözõ, de sokakban bizalmatlanságot kelt. Hogy lehet harmincöt év alatt megírni 500 könyvet? Az majdnem havonta egy új könyvet jelent… Hogyan fest egy munkanapja? N. I.: - Reggel fél hatkor kelek és nyolc órát dolgozom, 6-tól 2-ig. Ezután öt kilométer gyaloglás következik, pihenésképpen elolvasom az újságokat, majd további két órát dolgozom. Ilyenkor írom át azt, amivel délelõtt esetleg nem voltam elégedett. Este televíziót nézek, olvasok, gondolkodom a másnapi feladatokon. Tudom, nem túl izgalmas ez az életmód, de eléggé szigorú vagyok magamhoz, mert enélkül nincs teljesítmény. T. I.: - Az tény, hogy Balzac is megírta a maga napi 16 oldalát, igaz, kézzel. Végezetül: az 500. könyve, mely ember és kutya kapcsolatáról szól, már megjelent, az 501. hamarosan megjelenik. Vagyis Ön már újabb könyvön dolgozik. Mi lesz az? N. I.: - Nincs megállás, tervem mindig van bõven. A Naponta fogsz meghalni folytatása is készül. Ennek a címe is magáért beszél: Engem nem lehet elhagyni. A téma sajnos kimeríthetetlen. És noha Áté papnõi ezúttal sem lesznek kiméletesek a kiszemelt áldozattal, az olvasóval együtt én is azt remélem, hogy ebben a második kötetben már Rumba Viktor nyomozónak is több szerencséje lesz. Nemere Istvánnal Tamási Izabella, az Atlantic Press Kiadó munkatársa beszélgetett. Megjelent: www.bookline.hu 2008.10.20.