Harmincnégy év, harmincnyolc álnév

Harmincnégy év, harmincnyolc álnév

Interjú Nemere Istvánnal

Az elmúlt 34 évben mindenféle közönségnek és stílusban írt már, 1995 óta 38 álnevet használt. Ma ért el a ötszázadik könyvének megjelenéséig Nemere István. E mérföldkövet a poklot megjárt férfi és a hasonló sorsú kutya történetével ünneplő grafomán arról is beszélt, miért jó, hogy nyolcszor nem vették fel anno az írószövetségbe.

- Öt Jókai vagy tíz Lenin inkább?

- Azt biztosan tudom, hogy a Jókai összest legutóbb 100+3 könyvbe kötötték, és ha jól emlékszem, Lenint anno 55 kötetbe. De nem én írtam a legtöbb könyvet a világon. Akik azonban a rangsorban előttem vannak, mind meghaltak már. Az egyik kiadóm erre találta ki azt a definíciót, hogy mondjuk úgy: a jelenleg élő írók közül senki nem írt többet, mint én. De például George Simeon csak krimiből több mint ötszázat letett az asztalra, és volt egy angol hölgy is, aki meg 720 rózsaszín leányregényt írt. Sokáig élt, kéthetente letett egy-egy könyvet az asztalra.

- Ez a kéthetes átlag önnek is megvan, ha tehát még sokáig ír, befoghatja vagy akár le is hagyhatja őket.

- Önmagában az nem kifejezetten örvendetes, ha csak a mennyiségekről faggatnak. De tudomásul veszem, hogy egy ekkora szám elsőre feltűnik.

- Emlékszik még arra, hogy a Rémület irányítószáma miről szól?

- Persze, az első könyvem volt. Az elsőkre mindig mindenki emlékszik. Kisvárosi krimi volt, magyar, amiben a rendőrök szorgalmasan elvtársazták egymást.

- Mindegyik címre emlékszik? Hogy talált külön nevet 3000-nél is több szereplőjének?

- A fejemben inkább már csak a könyvcímeim vannak meg, némelyik tartalmát nehezen tudnám felidézni. A nevekkel kapcsolatban viszont sokáig az volt a heppem, hogy különböző alig, vagy egyáltalán nem ismert földrajzi hely után adtam azokat a szereplőimnek. Ettől persze még előfordulhat, hogy különböző műfajokban felbukkantak névazonosságok. Ha nagyon érdekli, nézzen utána!

- Két hét alatt jó esetben tudnék elolvasni két könyvet. Túl nagy az előnye, feladom.

- Maradjunk annyiban, hogy nem lehet mindenre emlékezni.

- Hány néven ír? Egyáltalán: miért volt erre szükség?

- Néhány éve a honlapomra össze kellett gyűjtenem, hogy hány néven írok. Azt hiszem 36 vagy 38 jött ki a végén, közülük nyolc vagy kilenc volt női név. Tizenhárom éve írok a saját nevem mellett másokon is, de ennek egyszerű kereskedelmi oka van: mivel egyszerre úgy húsz könyvem van a piacon, másképp nem bírnák a tempómat elviselni.

- Biztos, hogy ez a ma megjelent könyv az ötszázadik? Nem lehet, hogy a négyszázkilencvenkilencedik vagy az ötszázegyedik?

- A Vismar és Társa az ötszázadik könyvem. Biztosítottam, hogy ez a kutya és az ember kapcsolatáról szóló történet legyen a jubileumi.

- Biztosan érdekes, noha inkább azt reméltem, hogy sci-fi lesz. Reneszánsza van a hetvenes, nyolcvanas évek fordulóján írt társadalmi utópiáknak és antiutópiáknak, és végre felfedeztük Philip K. Dicket, az antikváriumokban pedig a Sztrugackij fivérek könyvei a legkeresettebbek közé tartoznak. Ezért azt hittem, Nemere István biztosan ilyesmit ír. Elvégre a nyolcvanas évek elején ennek köszönhette az elismertségét. Rosszul gondoltam.

- Nekem azt a szálat nem kell felvennem, mert soha nem is ejtettem el. Az Időhajó két éve jelent meg, az Elveszettek az idei év elején, az Időrabló pedig nemsokára nyomdakész állapotba kerül. Szóval ne keseregjen!

- Apropó idő. Van ideje olvasni is az írás mellett?

- Regényeket, szépirodalmat már nem olvasok.

- Nem fél, hogy ön, aki a témaérzékenységből él, így esetleg az új irányzatokról tudomást sem szerez?

- De, félek. Azonban mindig mindenről lemaradunk. Munkamániás vagyok, másra kevés az időm, ezzel meg kell tudni békélni.

- A gondolatok karbantartásához szükséges a 8 és fél hektáros erdő?

- Igen. Meg az is, hogy elmondhassam, most egy hektárral kisebb csak a saját erdőm, mint a Budapesti Állat- és Növénykert alapterülete. De komolyra fordítva: egy részét én magam telepítettem be, főleg feketefenyővel, és sok örökzölddel, hogyha télen is sétálni támad kedvem, zöldben rendezhessem a gondolataimat.

- Soha nem jut eszébe, hogy mi lenne, ha nagypapa pécsi hoteljét, a Hotel Kikeletet vagy a két háború között bérelt Nádor Szállót kellene ma igazgatnia?

- Nem biztos, hogy értenék hozzá, és talán nem is szeretném. Imádom ugyan azt az ethoszt, ami a nívós szállókat körbelengi, de én ezt használni és élvezni szeretem, nem kreálni és kialakítani.

- Jövőre lesz 65 éves, és a kondiját látva a következő 200 könyv megírása meg se kottyan majd. Mennyiben szükséges ehhez, hogy továbbra is mindig kilógjon a sorból? - Mire gondol?

- Arra például, hogy 1966-ban, amikor először nősült, Lengyelországban, egy katolikus templomban, eszperantó nyelven tette mindezt. Vagy arra, hogy miközben nemzetközileg ismert íróként szövetségi tisztséget is viselt, nem vették fel a Magyar Írók Szövetségébe. Meg hogy miközben legtöbb írása ma is nagyvárosokban vagy létszámuk miatt nem teljesen kiismerhető társadalmi csoportokban zajlik, aközben lényegében remeteként vonult ki a természetbe, és mezőgazdasági őstermelőnek állt. Folytassam? - Utólag visszagondolva persze látszik, hogy rendre az áramlattal szemben úsztam. Akkor és ott, ezekből annyit érzékeltem, hogy mások jönnek velem szembe. Nem volt tudatos, nem is vagyok túlzottan lázadó típus. Nem voltam párttag sem soha, és hogy több mint 20 éven keresztül megfigyeltek, abból se tudtam az égvilágon semmit. De milyen szerencse most, hogy anno nyolcszor nem vettek fel a Magyar Írók Szövetségébe, mert hányszor kellett volna azóta kilépnem vagy átlépnem máshová.

- Állítólag roppant mód környezettudatos életet él. Ráadásul nem iszik alkoholt, nem cigarettázik, és csak mostanában szokott rá a capuccinora. Kiszámolta, hogy mennyi papírt fogyasztott el eddigi munkássága során? - Ó, már a nyolcvanas években megírtam az Élet és Irodalomban, hogy egy nagy erdőt tartok a kezemben. De jó ideje a könyveim egy része reciklált papírból készül.

- Azt még meg tudom magyarázni, hogy nőregények írását, és társadalmi témák feldolgozását miért vállalja, meg talán még azt is, miért írt korábban néhány pornó-regényt. De mit keres Nemere István a tankönyvpiacon?

- Alternatív tankönyveket írtam az általános iskolák számára, az utolsó most fog megjelenni. Abban nem vagyok biztos, hogy tanítani is fognak belőle, de remélem, hogy sokan olvassák majd. Amennyire csak lehet, deheroizáltam történelmünket.

- Mit kell ezen érteni?

- Megírtam, hogy Szent István király anyja egy részeges, garázda, verekedős nőszemély volt, és azt is, hogy Kossuth Lajos fiatal korában éjszakánként egy Andrássy grófnéhoz járkált. Meg azt is, hogy Horty Miklós milyen remekül zongorázott és festett.

- A történészek vélekedése nem zavarja?

- Még senki nem nyilatkozott semmit, pedig provokálom őket, ahogy csak lehet.

- Moldova György évekkel ezelőtt mesélte, hogy a rendszerváltás után néhány megrögzött olvasója, akik valamelyik új könyvében leírtak miatt megharagudtak, az összes addigi Moldova könyvüket behajigálták az író kertjébe. Nem fél ilyesmitől? 500 könyv azért mégiscsak sok egyszerre.

-Ilyesmitől nem tartok. Amikor két éve megírtam az Út Trianonba című könyvet, persze borítékolható volt némi indulat. Egyszerűen azért, mert nem volt senki, aki előttem megírta volna, hogy abban mi volt a mi hibánk Szent Istvántól 1918-ig. Nem írta meg senki, hogy miként toltunk ki a nemzetiségeinkkel, főként az utolsó 30-40 évben. Hogy mindent megtettünk azért, hogy elzavarjuk őket, és amikor tizennyolcban vitték a földet is, akkor meg csodálkoztunk. Kaptam érte hideget-meleget, mindennek elmondtak, voltam pánszlávista, le is zsidóztak, biztosan vesztettem el hű olvasót is.

- "Hátha nem úgy vannak a dolgok, ahogy azt állítják?" - talán így tudnám egy mondatba tömöríteni az önt mozgató erőket.

- Ó, hát én egy szóra is redukálni tudom az összes könyvemet. "Titok". Ez az, ami engem érdekel. Harminc éve ugyanannál az íróasztalnál dolgozom, és nem vagyok nyugodt, ha ezt boncolgatva naponta legalább 35 ezer karaktert le nem írok.

- Könyvkiadó nem nagyon tudhat újat mondani önnek. Számolja még, hánynál publikált?

- A mai jubileum miatt összeszámoltam: hetvenhét kiadó adta ki eddig a könyveimet.

- Tudom, hogy nyilvántartja, évente hány kötete fogyott el. Jó év volt a tavalyi?

- A tavalyi darabszám átlagos volt, 320 ezer körüli. Évek óta ez van. 11 millió példányban adtak el Nemere könyveket Magyarországon, de eddig csak néhány olyan emberrel találkoztam, aki állította, valamelyik írásom megváltoztatta az életét. Nem vagyok túl hatékony író.

 

Megjelent:www.zoom.hu