NYÍREGYHÁZA. – A rendszerváltás után, 1995 körül szinte biztos voltam benne, hogy lehallgatják a telefonomat, ami be is bizonyosodott, mivel egy hívásnál a saját hangom szólat meg odaátról – mondta el Nemere István, akit állítása szerint két ország titkosszolgálata is megfigyelt, s akinek egy 600 kötetes könyvtára van a titkosszolgálatokról és azok viselt dolgairól.
– Egy elromlott szerkentyű visszajátszotta az utolsó negyven percnyi összes korábbi beszélgetésemet. Ha jól emlékszem, éppen az MSZP volt hatalmon, bár ennek talán nincs is különösebb jelentősége. Egyébként soha nem értettem, miért jelentenek rólam, amikor nem csináltam semmit. Mert amit tényleg elkövettem, arról viszont semmit nem tudtak, míg tavaly az Őrült regény című könyvemben meg nem írtam.
– A ’80-as évek elején bizonyos körökből olyan lengyelül tudó fiatalokat kerestek, akik vállalták, hogy a Vatikánból származó, s a budapesti olasz nagykövetségen keresztül ide hozott dollár százezreket Krakkóba viszik, s egy templomban leadják. Én is köztük voltam. A megbízóink el tudták intézni, hogy álnéven utazhassunk. Egy út alkalmával 80–100 ezer dolláros csomagokat is ránk bíztak. Négy vagy öt fuvart vállaltam, egyszer majdnem le is buktam, de megúsztam.
– Arról, hogy a lengyeleknek miért lettem gyanús, később egy 6 oldalas orosz nyelvű jelentésből értesültem. Először 1996-ban mutatták meg, miket jelentettek rólam, majd a Nemzeti Emlékezet Bizottsága ide is adta az iratokat, csak arra kértek, hogy ne a villamoson olvasgassam. Egyébként az a véleményem, hogy a világ titkosszolgálatai talán ha egy százaléknyi érdemi munkát végeznek, a többi a saját fontosságuk bizonyítására való felesleges konspiráció és gyanúsítgatás.
http://www.kelet.hu/interju/2016/04/03/elete-is-csupa-regeny-nemere-a-titkosugynok.kelet