A "marslakó" szót nem ok nélkül használtuk itt. Sikerült adatokat szereznünk arra vonatkozóan, mennyibe kerül majdan egy ember Marsra küldése, ottani huzamosabb tartózkodása.
A Bioszféra II. kísérlet - amelyről a magyar sajtó már többször is beszámolt (az USA-ban egy extravagáns multimilliomos, Edward P. Bass építtetett egy, a külvilágtól teljesen elzárt Föld-modelt kicsiben, az oda önként jelentkezett, bezárt kutatók két évet töltenek el munkával és tudományos kísérletekkel) - alapján kiszámítható már, mennyibe kerülne egy emberektől lakott támaszpont telepítése és fenntartása a Marson. Míg a földi "támaszponton" 3800 állat- és növényfajt telepítettek, nyolc ember számára van elég hely és a benti elektromos erőmű 3,7 megawattot termel, a marsi körülmények között nem lesz szükség ilyen méretű objektumra. Azonban ott bizonyos biztonsági berendezések lesznek drágábbak. No és mindent oda is kell majd szállítani...
Az amerikaiak - nem kizárt, hogy nemzetközi részvétellel - a 2000-es évek elején szándékoznak a vörös bolygóra küldeni az első expedíciót. Bizonyos előrejelzések szerint nincs kizárva, hogy erre már hamarabb is sor kerül, esetleg 1998-ban vagy 99-ben. A kaliforniai Stanford Egyetem kutatói kiszámították, hogy a Marson felépítendő és berendezendő hatszemélyes bázis költségei nem haladják meg a 60 milliárd dollárt. Így átszámítva egy ember marsi tartózkodása 10 milliárd dollárból kihozható, és ebben az odaszállítás költségeit is beleértették.
A terv természetesen nem csupán ennyi. Nem az a cél, hogy néhány ember több hónapot töltsön a Marson, majd felváltsák őket egy másik legénységgel. Itt nagyon komoly távlati célok megvalósításáról is szó van: a Marsból egy... másik Földet akarnak csinálni! A dolog ugyan ma még úgy hangzik, mint a fantasztikus regényekben vagy filmekben. De már most - elméleti síkon - ismerjük a technikát (sőt, technológiát), amellyel a Mars az ember számára lakható bolygóvá tehetó lenne illetve lesz.
Mert jelenleg nem az. Légköre az ember számára nem belélegezhető, a légköri nyomás nem haladja meg a 6 millibárt (a Földön ennek középértéke 1000 millibar); ott télen a hőmérséklet lezuhanhat mínusz 143 Celsius fokra is, és még nyáron is általában nulla fok alatt van a hőmérséklet. Ilyen körülmények között az első és legfontosab feladat az lesz, hogy a Marson légkört teremtsenek és ennek folyományaként szabad víz is kerüljön a bolygóra. Ez utóbbit nem kellene odaszállítnai, mert va ott, még "elrejtve". Sőt, a légkör is megoldható helyben. A Mars szikéáiban, talajában sok gáz van, amit nukleáris energia felhasználásával ki lehetne szabadítani. Az első lépésben főleg szén-dioxiddal kellene sűríteni a légkört, ami a későbbiek folyamán a bolygó felmelegedését is okozná. A sziklarobbantásoknál felszabaduló port a szelek - az emberek jelenlegi tervez szerint - elvinnék a sarkvidékekre, ahol a hósapkák ily módon elsötétülve, megolvadnának az amúgy is felmelegő légkörben. Így szabad vizek kelet- kezhetnének a bolygón, - amilyenek az ottani geológiai jelek szerint évmilliókkal ezelőtt voltak is.
Az oxigént szintén a sziklákból, főleg azok vastartalmú rétegeiből (vasoxid) szabadítanák ki.
Ha ezt elkezdenék 0 2000-es évek elején, akkor 2100 körül a Mars középhőmérséklete már elérné a nulla Celsius fokot, ami a mostanihoz képest igen kedvező eredmény lenne. A már ma is meglévő felhők sokkal több páratartalommal úsznának az égen., már keletkeznének patakok, kis tavak. Így meglennének a biokémiai aktivitás kezdeti feltételei is. Az odaszállított és genetikailag módosított algák és baktériumok életre keltenék végre a marsi, addig halott tájakat. Az "oxigéngyár" a lehető legtermészetesebb módon, fotoszintézis útján kezdene működni, valahogy úgy, ahogy egyes elméletek szerint a Földön három milliárd évvel ezelőtt történt. A növényeket persze kezdetben genetikailag alkalmassá kellene tenni a nagy hidegek elviselésére, de aztán azok is rohamos tempóban termelnék az oxigént.
A földi atmoszféra 20 százalékban tartalmaz oxigént - de kísérletileg bebizonyították, hogy bizonyos emlősállatok képesek élni csak 10 százalékos oxigéntartalmú levegőben is. Nyilvánvaló, hogy ezeket kellene elsősorban a Marson letelepíteni, elszaporítani.
Az amerikai kutatók tervei szerint - ha minden a fentebb leírt tempóban történik - 2150 és 2200 között már gondolni lehet majd az állattenyésztésre és a mezőgazdasági tervékenységek kezdeteire. A marsi nyár hat hónapig tart, így a termést évente többször is lehetne aratni. A Marson ezenfelül rengeteg ásványi kincset is lehet majd bányászni, és az sem megvetendő szempont, hogy bizony - ma még számunkra teljesen mesébe illő módon - valamikor a bolygó nem csupán bolygóközi utazások pihenőállomása, de sokak által rendszeresen látogatott turistaparadicsom is lesz.
Megjelent: Ufómagazin 1993/9.