Csengelei erdeje közepén alkot Nemere István

Csengele - Közel ötszáz saját, és többpolcnyi egyéb könyv társaságában tölti napjának munkás részét Nemere István. A szigorú napirend szerint dolgozó író számára a pihenést az jelenti, ha csengelei tanyája körüli erdejében sétálhat. 
- Kétezerben járt először Csengelén, addig nem is hallott a faluról. Miért költöztek tanyára? 
- Három macskát és egy kutyát hoztuk magunkkal. A költözés egyik oka, hogy szabadabban élhessünk az állatainkkal. A másik oka: az erdő. Harminc évet éltem-éltünk Esztergomban, a város közepén, de saját erdőre vágytam. A hirdetésünkre csengeleiek válaszoltak. Mivel a tanyához már akkor tartozott egy pár hektáros, jobbára fenyőerdő, ide költöztünk. A kilenchektáros birtok többi részére magunk telepítettünk fákat. Hetente egyszer megteszem a több mint száz kilométert Budapestig, mert a kiadóimmal tárgyalok, de hazatérve örülök, hogy ismét csend és nyugalom vesz körül - a saját erdőm közepén. 
- Milyen egy munkamániás munkanapja? 
- Minden egyes napot végigdolgozom. Hat előtt reggelizem. Hattól tizenkettőig dolgozom, ami nálam az írást jelenti. Délben tizenöt perces ebéd, közben meghallgatom a rádióban a krónikát. Aztán visszamegyek dolgozni, kettőig-fél háromig. Következik az öt kilométeres séta, majd télen favágás. Fél négy-négy óra körül elolvasom az újságokat, aztán tévézünk. 
- Ez már az anyaggyűjtés időszaka? 
- Igen. Kivágom az engem érdeklő cikkeket, például a mai világ olyan anomáliáival foglalkozókat, mint a terrorizmus, a maffiák. Hatvan-hetven témáról folyamatosan gyűjtöm az anyagot. Ugyanakkor lexikonok, kézikönyvek adataira is támaszkodom. 
 


Csend és nyugalom veszi körül Nemere István és felesége erdei otthonát. Fotó: Segesvári Csaba


- Külön adottsága, hogy mindig olyan témáról ír, ami "benne van a levegőben"? 
- Az a vesszőparipám, hogy ami engem érdekel, arról azt hiszem, másokat is. E föltételezés történelmi témák esetében nem mindig jön be. Például soha nem keletkezett akkora vita a honlapom internetes fórumán, mint mikor Trianonról írva azt boncolgattam, Szent Istvántól kezdve mit csináltunk a nemzetiségiekkel, hogy mikor eljött a lehetőség, búcsút intettek nekünk. 
- Tehát a kérdésfeltevés eredetisége Nemere sikerének titka? 
- Szembe menni a többséggel. Ez az élet minden területén jellemző rám. 
- A legtermékenyebb magyar írónak ki a kedves írója? 
- Mikszáth Kálmán, mert senki más nem tud úgy mesélni, mint ő. Aztán Jókai is, bár róla sokszor gondolom: szószátyár. Tihanyban, a nagyszüleimnél a padláson megtaláltam és elolvastam Gárdonyi és Herczeg Ferenc összes műveit. 
- A gyorsaság is jellemzi az olvasásban, írásban? Irodalomtörténészektől és kritikusoktól hallani: jó csak az a munka lehet, ami hosszan és nagy kínok között születik. 
- Azt bezzeg elfelejtik elárulni, hogy például Salinger Zabhegyezője három nap, három éjszaka alatt született. Szerintem lassan és gyorsan is ugyanúgy lehet rosszat írni, mint jót. Lassan írt és rossz könyvekkel meg tele a könyvtár. 
- Ötleteire mindig akad vevő? 
- Nem. Még most is előfordul, hogy házalok egy-egy témaötlettel a kiadók között. Ugyanakkor könyveim négyötödét saját ötlet alapján, egyötödét pedig fölkérésre írom. Ilyen, olvasóimtól származó kérésre született például az Őrültek a trónon című könyvem. 
- Mi az, amin most dolgozik? 
- Egy szép nagy, barna íróasztalon... De a tréfát félretéve: sose árulom el, éppen milyen témakörrel foglalkozom, mert az zavarja a munkát. Azt viszont elmondhatom, következő megjelent kötetem: a Titkos társaságok Magyarországon című, illetve egy női szerelmes regény. 
- Ez utóbbi álnéven jelenik meg. Miért ír álneveken is Nemere? 
- Az egyik sci-fi regényem terjesztője 1995-ben kérte, hogy szerzőként angol nevet használjak. De magam is kíváncsi voltam, hogy így, ismeretlen névvel is megvásárolják-e az olvasók, amit írtam. Álneveim között vannak egészen "sikeres szerzők" is: például "Melissa Morettinek" most jelenik meg a harmincötödik regénye. 
- Mi a receptje: az álnévre, illetve a népszerű szerelmes regényekre? 
- Alliteráljon, fontos, hogy jó ritmusa legyen az írói névnek. A szerelmes történeteim többnyire Európában játszódnak, olyan mai nőkről szólnak, akik valamilyen társadalmi vagy egyéni konfliktussal (például új munkahely, szakma, kiközösítés) igyekeznek megküzdeni. A női lélek rejtelmeit ismerem valamelyest (a harmadik házasságban élve, egyetlen, Lengyelországban élő lányommal és lány unokámmal találkozgatva), de nem állítom, hogy teljesen. Ellentétben a viccel, mi szerint a világ hazugságversenyén az a férfi nyer, aki kijelenti: "Ismerem a nőket!" 
- Ön írásaival könnyedén és szabadon vándorol a térben és időben, de a témák, a műfajok között is. 
- A titok érdekel. Az, amit senki, vagy csak kevesen tudnak. Közben "futár típus" vagyok, vagyis hozom a hírt, amiben jó, ha első vagyok. Jövök, és mesélek a titokról. 

Újszászi Ilona 
Megjelent: www.delmagyar.hu 2008.01.17.