1944. november 8-án Pécsett született egy kisfiú, aki – mint minden rendes kissrác – mozdonyvezető akart lenni, de legalábbis gépészmérnök. Aztán persze nem az lett belőle, bár jó néhány mesterséget kipróbált. Volt földmérő, statiszta, boncmester, könyvesbolti eladó, és még sok egyéb más.
A kötöttségek, szabályok iránti ellenszenve már óvodáskorában megnyilvánult. Az óvodába járást sikerült is megúszni, nem így az iskolát. Azt végigszenvedte, viszont gimnáziumi évei alatt kötött barátságot máig legjobb barátjával. Korán szemüveges lett, így a sport, férfias verekedések nem játszottak szerepet életében, annál inkább a könyvek. Meglehetősen korán, 11 éves korában megízlelte az írás örömét. Húsz évesen már könyve is megjelent, egy krimi. Azóta pedig már több száz kötettel örvendeztette meg olvasóit, mesével, ifjúsági-, vagy történelmi regényekkel, sci-fivel. Közben nem egyszer felkorbácsolta a kedélyeket is, amikor a tudomány határait döntögette egy-egy könyvbe, írásba foglalt renitens elméletével.
Egy biztos, ezt az embert lehet szeretni, lehet nem szeretni, de figyelmen kívül hagyni, azt nem lehet, Ő: Nemere István író, műfordító.
Műveit felsorolni kevés lenne a Hírlevél. A titokra pedig, hogy sok írása miért – és milyen – álnéven jelent meg, ő maga lebbenti fel a fátylat, mint ahogy életét is a saját elbeszéléséből ismerhetjük meg a legjobban, például a honlapján leírtak alapján.
A szerkesztő bevallja...
A szerkesztő bevallja, hogy nem csak szereti, hanem gyűjti is Nemere István műveit. Ez a gyűjtőszenvedélye 1982 körül indult, ami akkor, tekintve a megjelent közel 10 kötetet, nem tűnt különleges dolognak. Azóta eltelt majdnem 30 év és a könyvek száma megközelítette a 600-at, ami már egy kisebb iskolai könyvtár terjedelme.
Hihetetlen mennyiség.
És akkor még nem számítottuk a folyóiratokban, újságokban, és egyéb nem önálló kötetekben szereplő írásainak, fordításainak tízezreit... Végignézve a polcomon sorakozó könyveket, közöttük a már említetteken felül az eszperantó nyelven megjelent köteteket, másodkiadásokat, egyszerűbb azt mondanom, hogy a polcaimon sorakozó kötetek mennyisége 15 méter, mint megszámolnom őket... De érzésem szerint megközelítőleg 800 könyv áll egymás mellett...
Fantasztikus.
Egy író, aki elmondhatja, hogy egyszerre több mint negyven írót képvisel, hiszen ennyi álnéven publikál. Természetesen azt is be kell, hogy valljam, hogy e könyvek egy részét nem olvastam, csak behelyeztem őket a megjelenési sorrend szerint őt megillető helyre...
Hiszen, aki csak Nemerét olvas, és rá bír szánni naponta egy-két órát, nem kihagyva egy napot sem, akkor is ezt a mennyiséget 3-4 éven keresztül lapozhatja, anélkül, hogy valamelyik kötetet újra le kellene emelnie a polcról. És tételezzük fel azt, hogy mások írásaira ez idő alatt nem is vetünk egy pillantást sem...
Ez az Írói termékenység Magyarországon kivételes, soha egy magyar író nem publikált ennyi kötetet. A világban voltak néhányan, akik ennél többet írtak, de ők már elhunytak, így Nemere Istvánnak még van esélye őket is letaszítani a trónjukról.