Megjöttem. Ide hozott a sorsom, ide vezetett a szerelem. Hetvenkét évesen az ember ritkán költözik el sokszáz kilométerre, ehhez nyomós oka kell legyen. Ritkán hagyja ott addigi otthonát, egy erdő közepét azért, hogy azontúl nagyvárosban éljen. Én mégis itt vagyok, és maradok.
Az első hetekben ismerkedtem a várossal. Kevesen tudták, hogy itt vagyok, nem ismertek fel, álruhás hercegnek is érezhettem magamat. Jártam az utcákat kocsival, busszal, de legtöbbször gyalog. Régebben voltam már itt, de csak órákra, aztán siettem haza. Most már itt van az otthonom, itt születnek a könyveim.
Szia, Nyíregyháza!