Egyesek szerint nem véletlenül indult a pályán sci-fi íróként Nemere István, hiszen ő maga is egy UFO. Ha nem lenne az, hogyan tudott volna röpke 34 esztendő alatt 500 könyvet írni? Magyar nyelven soha senki nem publikált még ennyi kötetet!
Volt gépgyári segédmunkás, balatoni mentőcsónakos, könyvesbolti eladó, katona, statiszta, földmérő, dolgozott erdészetben, könyvtárban, volt diplomáciai tolmács, idegenvezető, sőt: boncsegédként több, mint háromszáz "munkánál" segédkezett. Sikeres mégis íróként lett, méghozzá úgy, hogy meglepően későn, 30 éves korában jelent meg első regénye. Nemere István ma a legtermékenyebb magyar szerző.
Első könyvét titokban, Lengyelországban írta arról, hogy Gagarin soha nem járt a világűrben. Ezt a művét azonban elkobozta az SB, a lengyel politikai titkosrendőrség.
(Anekdotaként meséli néha, hogy amikor egyszer Krakkóban járt, egy este az utcán véletlenül kis híján elgázolta egy fekete Volga, amelyet egy bizonyos Karol Wojtyla nevű pap vezetett. Az illető később a Vatikánban tűnt fel pápaként, és több Nemere-könyv főszereplője lett…)
Nemere Istvánnak 1974-ben jelent meg az első könyve, egy krimi, amit 1977-ben követett a második, aztán 1979-ben a harmadik és a negyedik… 1981 óta nincs olyan év, hogy ne jelennének meg Nemere-könyvek. Ha a statisztikát nézzük, évente csaknem 15 kötet jelenik meg tőle - ám volt olyan esztendő, amikor ennél sokkal többet írt. No persze nem csupán a saját neve alatt: eddig kb. 34 álnevet is felhasznált.
Az eddig napvilágot látott 500 könyv között csak a telefonkönyv műfaja nem található. Bár Nemere István legnagyobb port felvert műveit a sci-fi műfajában írta, és a határtudományokkal is behatóan foglalkozott (Titkok könyve című műve ma is az antikváriumok keresett darabja), a gyermekirodalom terén is maradandót alkotott - gondoljunk csak A Fantasztikus nagynéni című nagysikerű könyvére, amelyet meg is filmesítettek. Ezen kívül írt krimiket, politikai kalandregényeket, életrajzokat, dokumentum- és társadalmi regényeket, romantikus történeteket, alternatív történelmi (tan)könyveket, monográfiát, mesét, sőt: még régi híres művek folytatásai is kikerültek a keze alól (Kis herceg, Micimackó kalandjai, Piszkos Fred, stb.). Kommandós könyvei egy időben annyira felkeltették az érdeklődést, hogy még hivatásos terrorelhárítók is megjelentek néhány író-olvasó találkozón…
Az ötszáz könyvnek összesen 77 kiadója volt a 34 év alatt, csak egyet volt kénytelen maga a szerző megjelentetni, mert senki sem volt hajlandó "bevállalni". Ezt a művet egy társszerzővel együtt írta és a címe: "Interjú Jézus Krisztussal".
Itthon magyarul 11 millió könyve jelent meg. Külföldön 14 országban 10 nyelven egymillió kötetet adtak el - ebben benne vannak az ázsiai kalózkiadások is (Magyarországon is jelent meg már engedély nélkül kinyomtatott Nemere-mű). Három kontinensen: Európában, Ázsiában és Amerikában egyaránt megtalálhatók a kötetei. Még farszi (perzsa, Irán), örmény és vietnami nyelven is olvasható.
Kevesen tudják, hogy Nemere nemcsak magyarul ír. Eszperantó nyelven eddig 20 kötete jelent meg, ezzel ezen a nyelven is mennyiségi világrekorder. Tavaly az eszperantó PEN Klub Nobel-díjra is javasolta őt…
Bár külföldön 1982-ben megkapta a "Legjobb Európai SF-író" díját, itthon az író semmilyen elismerésben nem részesült. Kitűntetőnek legfeljebb a hatóságok figyelmét érezhette egy időben. A rendszerváltás után kapta meg a dossziéját a megfelelő hivatalban, amiből kiderült, hogy Lengyelország és Magyarország titkosszolgálatai 23 éven át figyelték, és jelentettek róla. "Társadalmilag veszélyes" státusza csak a rendszerváltás után szűnt meg…
Nemere István jelenleg egy Csongrád megyei erdős tanyán él, sok állattal. Minden nap reggel hat órától délután kettőig ír, utána sétál, fát vág, majd este öt órától fél hétig újra bekapcsolja a számítógépet. Számára nincsenek ünnepek, még karácsonykor is a billentyűzetet veri.
Tudom, hogy ez sokak számára ijesztően hangzik, de szó sincs gályarabságról - állítja - Szeretek írni, és ha egy nap véletlenül mást kell csinálnom, már rosszul érzem magam.
Megjelent: SzegediEgyetemiRadio
2009. febr. 24. 8:07