500 könyv, 38 álnév és 11 millió eladott példány, ez Nemere István, ha számokban bárki is összefoglalható. A krimik, scifik, történelmi- és romantikus regények szerzője rosszul érzi magát, ha nem ír napi 40 ezer leütést. Nemere Istvánnál jártunk Csengelén.
Jászszentlászlónál jobbra fordulunk, és miközben teljesen elveszve előzgetjük a hazafelé tartó traktorokat, felhívom Nemerét, akinek az első kérdése, hogy honnan süt a nap. Felnézek, balról, akkor rossz fele megyünk mondja. Addig sehogy nem tudtuk kitalálni, hol is vagyunk, mert nem volt kitáblázva semmi. A végül megtalált, tujákkal szegélyezett útról már látszik a felújított parasztház, és maga a nagy magyar scifi-szerző. Közel tíz éve költözött Csengelére feleségével "a zajos és poros Esztergomból", és "évekig tartott, amíg megszoktam, hogy ez az én erdőm. Itt minden fa az enyém, ami elég furcsa." Egy kérdésre szerettünk volna választ találni: hogy lehet ennyit írni.
Az idő, a leütés, az oldalszám, a könyvek
Ott állunk a dolgozószobájában, Nemere elárulja, hogy nagyjából az íróasztalhoz tervezte az ablakokat, mert mindkét irányban csak az erdő látszik, az egyiknél reggel megjelennek az őzek. Napi negyvenezer leütés az olyan, mintha minden nap írnánk egy szakdolgozatot tartalomjegyzék és bibliográfia nélkül, míg Nemere ezt minden reggel lenyomja. Egy fő könyvön dolgozik, de bevallása szerint 70 témához gyűjt egyszerre anyagot. Mintha lenne egy elképzelése arról, hogy ebben a világban minden megírható, és küldetésként fogná fel, hogy élete végéig befejezze ezeket. "12:00-kor már szedik az ebédet nekem, közben hallgatom a híreket, hogy ne pazaroljam el az időmet" - mondja. Ekkor eszembe jut, hogy két órát késtünk az interjúról, ami elsőre nem tűnt problémának, hiszen szóltunk előre, de így utólag azért más a helyzet. Az időt leütésben és oldalszámban lehet itt mérni.
A kíváncsiaknak eláruljuk a know how-t, a nemerei munkamódszert: "Rájöttem, pacsirta vagyok, a hajnalt szeretem, akkor megy a legjobban, legalábbis azt hiszem." Reggel hatkor a reggeli után már az íróasztalánál dolgozik, mert akkor lehet a legjobban, állítja, és kettőig folyamatosan ír, csak a deles ebéd idejére szakítja ezt meg. Délután kis pihenés és egy hosszabb séta után újra dolgozni kezd fél öttől hétig. Ennyi a titok, ez alatt születik negyvenezer karakter. Az ötszáz könyvhöz az kell, hogy egyszerre több munkán is dolgozzon: "Írom a fő könyvet, és a többire rákészülök, forrásokat keresek. Ha hétfő délután befejezek egy könyvet, akkor kedden elkezdek egy másikat."
Ötből négy ötlet az enyém
A legnagyobb meglepetés az volt, hogy a rengeteg információt felhasználó könyveihez egyáltalán nem használja az internetet, mert az író szerint nem biztonságos az, ahova bárki bármit feltehet, ezért a wikipédiázás helyett saját könyvtárat épített forrásokból, lexikonokból és szakkönyvekből. Az ötszáz könyve ezek mellett áll a könyvespolcon megjelenésük éve szerint. Mikor megkérdezem, melyik a kedvenc könyve (A hegy), és kiveszem valahonnan középről, akkor én jövök zavarba, mert láthatóan ezekhez senki nem nyúlkál, a takarítónőnek pedig egyenesen megtiltották. Nemere mindent a hasznosság-elve szerint ítél meg: tudja használni, vagy nem, mert az idő nagyon fogy, és egyre több a megírandó téma ("Ha témaérzékeny vagy, akkor sejted, mi kell az olvasónak"), most jelenleg 70 mű van előkészítési fázisban. "Bosszankodom, ha valamire évek óta gyűjtöm az anyagot, de valaki előbb megírja, mint én. Arra figyelek, mi az, ami nekem tetszik, és arra is, mi a közönségnek. Volt, amikor ezeket összekevertem." A Pusztító című Sylvester Stallone-film ötletét az ő regényéből vették el, állítja, de annak idején nem volt pénze rá, hogy kiutazzon az USA-ba és beperelje a készítőket. Az Elveszettek című frissebb regénye meg teljesen olyan, mint a Lost, de azt saját bevallása szerint nem nézi. Öt könyvből négyet Nemere talál ki, de sokszor a kiadók és a terjesztők javasolnak valamit a piac alapján, így jött a képbe a romantikus regény is Danielle Steele sikerét látva. Nemere Melissa Morettiként írja a szerelmi történeteket, Stefan Niemayerként pedig a második világháborús sztorikat, miután az álnevet apja sváb nevéből rövidítette le Niedermayerből Niemayerre. Az álneveket egyébként korábbi szereplőitől szedi el. "A történelem a kedvenc témám, főleg a magyar, ráadásul az ébreszti a legvadabb reakciókat is. Megírtam Trianont és Mohácsot, előbbinél megnéztem, miket követtünk el ezerévig. Belekötöttek a nagy magyar történelembe, ami egy 1400 oldalas könyv volt, és csak megemlítettem, hogy a magyarokkal oroszok is jöttek be a Vereckei-hágónál. Minden politikai él nélkül feltettem volna néhány kérdést a Kossuth téren tüntetőknek, mert fogalmuk nincsen a magyar történelemről" "Minden politikai dolog izgat, de nem akarok úgy járni, mint egyes művészek, akik deklarálták hovatartozásukat, és néha úgy veszem, lealacsonyító lenne ilyenekkel foglalkozni" - mondja Nemere, majd lehajol levágni egy alkarnyi átmérőjű őzlábgombát. Este tepsiben sütik meg kis vajon és bacon-ágyon, állítólag isteni, köret sem kell hozzá. A hét macskájáról, az őzekről és az egerészölyv-párról mesél, akik minden páratlan évben kiköltenek egy fiókát, "sok öröm van itt" - mondja, majd elárulja, nem hiányzik neki a nagy társasági élet, bár elhiszi, furcsa lehet ez az elvonulás. A harmadik feleségének nem volt könnyű ezt megszoknia, ő gyerek- és szakácskönyveket ír. Első házasságából van egy Lengyelországban élő felnőtt lánya.
Menekültem onnan
"Ha Magyarországon valaki betokosodik egy műfajba, amit ráadásul nem fogadnak el, akkor annak semmi esélye nincsen. A krimi, a scifi is ilyen volt, és sokan még most is ott tartanak, hogy a Nemere scifiket ír szakmányban" - mondja Nemere, akit láthatóan zavar, hogy kevésbé ismerik el munkásságát a szűkebb szakmájában, és ezen még az sem segít, hogy az utóbbi években a hazai könyvkiadásban is méltó helyre kerültek az olyan műfaji regények, mint a scifi vagy az irodalom. Írt dokumentumköteteket, társadalmi regényeket és monográfiákat is. "Most már ne is keressenek meg díjakkal, ezzel elveszíteném a szűzességemet ebben az értelemben. Játsszunk tiszta lapokkal, ne kelljen gazsulálni senkivel." Harmincévesen jelent meg az első kötete, és soha nem vették fel a Magyar Írószövetségbe, pedig talán az egyetlen író, aki igazán akarta a tagságot, nyolc éven át jelentkezett, az első három évben el sem utasították. Az akkori elnöknek 4 könyve volt, Nemerének akkor már 18. "Egyszer mentem el egy írószövetséges találkozóra, az rettenet volt, pedig ott voltak a nagy neveink Gyurkovics Tibortól kezdve Bella Istvánig mindenki, és menekültem onnan. Az én szememben nagyon leégtek." Meglepő módon Nemere nem példányszám után kap fizetést a munkájáért, pedig 320 ezer könyvet ad el évente saját állítása szerint, amivel elvileg minden toplistát vezetnie kellene. Gondoljanak bele, ha könyvenként csak a 10 százalékot kézhez kapná. Eddig saját számításai szerint 11 millió könyvet adott el, és erre könnyen lehetne saját kiadót alapítani, de ehelyett ezt a munkát hét-nyolc végzi. Nemere magyarázata egyszerű, őt csak az írás érdekli, és a kiadással járó rengeteg időt elveszettnek látja. "Kevesebb pénzért dolgozom, mint mások. Én csak ehhez értek, a menedzseléshez nem értek, és azzal nem veszítenék el időt, és semmi másunk nincsen, csak az időnk." "Ki tud velem versenyezni, ha mennyiségről van szó?" - kérdezi viccelődve Nemere, aki azért meglepetten teszi hozzá, soha nincs fent egy eladási sikerlistán sem. "Sokakat többen dicsérnek, mint ahányan olvasnak. Majd meglátjuk, ki lesz lábjegyzet néhány év múlva.
Megjelent: index.hu 2008.10.12. Valuska László