Látogatóban Nemere István írónál

Nemere István Magyarország egyik legnépszerűbb és legtermékenyebb írója. Minden generációnak értékes és izgalmas könyvet ír – könyvei kincset jelentenek olvasóink és az utókor számára! Bármelyik könyvét is vesszük a kezünkbe, gazdagabbak és csiszoltabbak leszünk – s amíg olvassuk a sorokat, megismerhetjük a papírra vetett kalandok, tények, a valós és valótlan világok titkait. Nemere Istvánnal most az őszről, a téli hónapokról, a Mikulásról és az életről beszélgetünk – nem utolsósorban persze: A KÖNYVEIRŐL is mesél! 
– Melyik könyve jelent meg legelőször, milyen érzés volt íróként bemutatkozni, melyik kiadó jelentette meg a legelső könyvét? – A rémület irányítószáma című krimi, de nem éreztem rögtön úgy, hogy ettől most már író lennék. Annak ellenére sem, hogy az első két könyvem az akkor nagyon magasra tartott Magvető Kiadónál jelent meg. 
– Milyen könyvekkel rukkolt elő az idei évben, jelenik-e még meg könyve az idén? 
– Néhány izgalmas kalandregényen kívül az idei évben nagyobbrészt az ókori Egyiptommal foglalkozó könyveim kerültek piacra. Természetesen volt több szerelmes regény, és – aktualitás! – a pénzügyi válságok története is olvasókra talált. No, és megírtam a szabadkőműves mozgalom történetét, részletes névsorral az egykori magyar szabadkőművesekről. Az idén még várok könyvem megjelenésére. Huszonöt különféle könyv van kiadóknál, és a karácsonyi könyvpiacra ezek közül biztosan megjelentetnek, csak még nem tudom, hogy melyik kiadó, és melyiket. 
–Milyen megfontolásból ír a fiatal generációknak is könyveket, Ön szerint melyik a legkisebb korosztály, akinek már ajánlani tudja a könyveit? 
– Egyrészt azért írok fiataloknak, mert azt szeretném, ha minél többen minél többet olvasnának. Ehhez persze elsősorban nagyon érdekes olvasmányokra van szükség. Én igyekszem ilyeneket írni. És nem árt arra gondolni, hogy a mai fiatal olvasók tíz–húsz év múlva felnőtt olvasóim lehetnek. Ma már a második-harmadik nemzedék olvassa a könyveimet. Tíztől tizennégy éveseknek már ajánlhatok a gyerekregényeimet. 
– Ha Ön most lenne gyerek, mi lenne a kedvenc játéka, vágyna-e számítógépes játékok, nintendó, playstation, Harry Potter játékok és Star Wars kard után??? Vagy kiegyezne egy csomag Legoval, Playmobillal? Esetleg egy jó könyvvel? Vigyázat: ma a POKÉMON magazin a menő vagy ez Önt nem érintené meg? 
– Amikor én voltam gyerek, mindezek a játékok nem léteztek. Nem volt elektronika, de még lego-kockákról sem tudtunk. Ezért is maradt a könyv, amelyben azóta sem csalódtam. Én tehát most is azt választanám. 
– Mik a hobbijai ősszel? Télen? Melyik egyáltalán a kedvenc évszaka? S miért? 
– Utálom az őszt, de annál jobban már csak a telet. Az egyetlen kedvenc évszakom a nyár, annak kéne örökké tartania. Hobbira pedig egyszerűen nincs időm. De úgy is mondhatjuk, hogy a hobbim a szakmám és a foglalkozásom: az írás. 
– Közeleg a karácsony, észre sem vesszük s már várjuk a Mikulást a gyerekekkel, emlékszik-e még Ön is gyermekkorai Mikulására? Találkozott-e vele gyerekként, mondott-e neki verset, krampuszoktól félt-e, pucolt-e fényesre csizmát, hogy abba legyenek az apró ajándékok reggelre? 
– Akkoriban még csak az iskolában rendeztek Mikulás ünnepséget, akit nem is így, hanem Télapónak neveztek. Természetesen egy ideig én is hittem a dologban, és tisztítottam az ablakba kirakandó cipőt, aztán egyszer megtudtam, hogy Télapó sem, és Jézuska sem létezik. Nagy csalódás volt. 
– Hogyan telik Önöknél a karácsony? 
– Ugyanúgy munkával, mint az év bármelyik más napja.