Így él, és erre készül Nemere István

Névjegy 
Nemere István 
Született: 1944. november 8-án Pécsett. 
Iskolák: Gimnázium (Veszprém, Lovassy László), 33 évesen munka mellett könyvtár-informatika szakos diplomát szerez. 
Munkahelyek: Majdnem húsz, dolgozott gépgyárban, erdészetnél, strandi mentősként, könyvtárosként többször, volt katona, térképész, diplomáciai tolmács, idegenvezető, sajtótitkár, műfordító stb? 1980 óta szabadúszó író, újságíró. 
Család: Három házasságból egy leány, Kinga (1967-ben született), egy unoka, Nadia (16 éves) mindketten Lengyelországban élnek. 
Kedvenc saját könyvei: A Hegy 1-2. kötet, Magyarország története, Vismar és társa. 

A korábban majd' 30 évig Esztergomban élő Nemere István húszkötetes sorozatot ír, több álnéven, de csábítja a gondolat, hogy egy "országos hírhedtségre vergődött" esztergomiról is írjon. 
- Kétségtelenül Ön Magyarország legtermékenyebb írója. Hányadik könyvénél tart? Mi várható még év végéig? 
- Nem tagadhatom, hogy én vagyok a legtermékenyebb, nem csak manapság, hanem visszafelé is. Még soha senki nem írt le ennyit magyarul, mióta ezen a nyelven beszélnek emberek. Jelenleg 553-nál tartok. A napokban jelent meg egy dokumentumkötetem Cigányok címmel, ahol mindenkit alaposan "kiosztok", romát és nem romát egyaránt, miközben ellenőrzött adatokra hivatkozom. Törekszem a két fél közti megértésre, de tudom, hogy ez nagyon nehéz lesz? Az idén még megjelenik néhány könyvem, talán hamarosan a Titkok könyve 2011 is, természetesen újabb titkokkal. 
- A honlapján láttam, hogy megjelent egy sorozatból négy kötete is az idén. A kiadó kérésére nem lehet tudni, milyen könyvek ezek. Elárul valamit erről a 24 Óra és a Kemma.hu olvasóinak? 
- Valamit igen... Mivel éppen ez a kiadó kérése, hogy ne lehessen tudni, én vagyok a szerző, kénytelenek vagyunk a honlap gondozójával együtt ezt a megoldást választani. A sorozat több mint 20 kötetből áll majd, és több álnevemen írom. Ilyen már történt velem korábban is, és talán lesz még a jövőben is, bár nem lelkesedem érte. Ennél többet bizony még a hozzám közel álló 24 Órának és a Kemma.hu-nak sem árulhatok el, pedig jelent meg a Komárom-Esztergom megyei napilapban több írásom, sőt több regényem is folytatásokban. 
- Több mint harminc álnév alatt is olvashatóak a regényei. Miért ír más neveken? 
- Ahogyan az előző válaszomban jeleztem, nem mindig az én szándékom. Megesett persze, hogy én akartam álnevet. érdekelt, vajon az olvasók akkor is veszik-e a könyvet, olvassák és szeretik-e, ha nem az én nevem áll rajta, hanem csak egyszerűen érdekes az olvasmány. Vették. Aztán ott vannak például a női regények. Melissa Moretti név alatt immár csaknem félszáz romantikus regényem jelent meg, azokat is szeretik. Igaz, sokan tudják is, hogy azokat bizony nem egy hölgy, hanem egy férfi írta? Nem egyszer pedig egyszerű kereskedelmi szempontok miatt kell az álnév. Én sokat írok, sok könyvem jelenik meg - még a válság éveiben is 300-350 ezer Nemere-könyvet adnak el évente, az idén várhatóan ennél is többet - a piacon egyszerre olykor tíz-húsz Nemere-könyv is van. Nem jó, ha mindegyiken ugyanaz a név áll. Persze, a törzsolvasóim, a gyűjtők és rajongók rendszeresen figyelik a honlapomat - Honlapom a holnapom! -, és onnan majdnem mindent tudnak. Akadnak olyan rajongók is, akik egy frissiben megjelent könyvről megmondják, én írtam-e vagy sem, függetlenül attól, milyen név áll a címlapon. 
- Van-e olyan műfaj, amely különösen közel áll a szívéhez, vagy mindig éppen az, amit ír? 
- Sok műfajban írok, és mind közel áll hozzám. Azért írok olyanokat, és nem másmilyeneket. Csak az idei évben írtam történelmi szakmunkákat (mostanában már elég sokat), ifjúsági kisregényeket, filmregényt, sci-fit, szerelmest, ismeretterjesztő albumot a magyarság múltjáról "Hazám, Hazám?" címmel, a minap éppen Esztergomban volt a bemutatója. Egyszóval sok műfaj áll közel a szívemhez, és szerencsére megengedhetem magamnak, hogy olyasmit ne írjak, amit nem kedvelek. 
- Újság- és könyvolvasásra, tájékozódásra mennyi idő marad? 
- Az újságolvasási szenvedélyem megmaradt, és napról napra kielégítem. Vagy húsz sajtóterméket fizetek elő, ebben van napilap, hetilapok, folyóiratok itthonról és külföldről. Persze, ha valaki ilyen erőteljesen dolgozik, mint én, annak kevés ideje marad. Arra azonban vigyázok, hogy minden nap legyen legalább egy-másfél óra csak a sajtó olvasására. Az internetről nem tájékozódom, inkább este megnézek egy vagy több tévéhíradót, és ezzel mindenféle hír eljut hozzám. 
- Úgy tudom, szeret utazni. Most éppen készül valahová? 
- Utazni valóban szeretek. Igaz, vannak ilyen korszakok, mint most a már említett munka, amikor egy sorozat könyveit kell írnom, méghozzá igen feszített tempóban és megszakítás nélkül több mint egy éven keresztül!Ilyenkor nem utazhatok el sehová. A múlt hónapban négy napra elugrottam Lengyelország túlsó felére, és hogy ne legyek sokáig távol, azt is úgy oldottam meg, hogy egy nap levezettem 933 kilométert egy irányban, majd két nappal később ugyanennyit visszafelé is. Tavaly meg az akkor tizenöt éves lányunokámmal szintén csak pár napra elmentünk Velencébe, kedvenc városomba, ahol ekkor jártam tizenhetedszer (és még mindig azt állítom, hogy nem láttam ott mindent, amit pedig látnom kellene). Az elmúlt években ezen kívül csak az Adria volt majd? minden nyáron. Szeretek utazni, de ha nincs rá idő, akkor némi sajnálkozással lemondok róla, úgymond elteszem későbbre. A kérdésre tehát az a válaszom, hogy most éppen nem készülünk sehová. Ez az év a munkáé lesz. 
- Már hosszú évek óta az Alföldön élnek feleségével, egy tanyán. Az írás mellett mivel telnek a napjaik? 
- Az írás mellett nem sok idő jut bármire is. Ennek a károsultja elsősorban a feleségem, mert sok "férfimunka" is rámarad. Amellett, hogy a könyveim korrektúráját is ő végzi, még ott vannak a kutyák, macskák, tyúkok, kert, pázsit; kisebb-nagyobb munkák mindig akadnak. Nekem azután, hogy hajnaltól délután kettőig írok, egészségi okokból el kell mennem egy minimum négy-öt kilométeres sétára, amiből szép idő esetén kerekedik hét kilométeres gyaloglás is, főleg erdőkben. Amikor hazajövök, befűtök a kazánba, fát vágok, egyszóval van azért fizikai mozgás, nem is kevés. Minden héten egy napot Budapesten töltök az ügyek intézésével kiadóknál, szerkesztőségekben, és amikor meghívnak valahová, havonta négy-öt alkalommal, elmegyek író-olvasó találkozókra bárhová, a legkisebb faluba is. Mostanában már hívnak a környező országokba is. 
- Sok könyvéből kiderül, hogy nagyon szereti a természetet, az állatokat és a növényeket. 
- Így van. Az írás mellett a napjaink az állataink figyelésével telnek, és azzal is, hogy örülünk az erdőnknek. Nagyon jó érzés látni, hogy ahol nyolc évvel ezelőtt fenyőket és nyárfákat és másfajta fákat telepítettünk, ott most már sokszor házmagas fák állnak, az erdőben pedig őzek szaladgálnak. "Ők" különben folyton itt mászkálnak a környéken, mert nálunk senki sem bántja őket, beszoktak a sűrű erdőnkbe, ott láthatatlanok és télen a hidegtől is védve vannak valamelyest. Aztán vannak egerészölyveink, itt laknak a régi nagy erdőnkben, amelyet az elődeink immár hatvan évvel korábban ültettek. Néha felbukkan egy-egy süni - aktuálisan éppen ketten alszanak most az egyik fáskamrában, szalma között, várva a tavaszi ébredést. 
- Arról is beszélgettünk, hogy kellemetlen emléke Komárom-Esztergom megyéből nem sok van Nemere Istvánnak. Ha volt is, elfelejtette. Azok az olvasók, akik még nem tudják, hogy lassan tíz éve nem él a megyében, gyakran kérdezgetik, mit gondol az ottani helyzetről. Nekik azt szokta mondani: Esztergomot néhányan hírhedtté tették az elmúlt években, de a város október 3-án félig felszabadult, és éppenséggel pozitív példának küzdötte fel magát. Járja az országot, és sokfelé hallja, hogy "nálunk is azt kéne tenni, amit Esztergomban". Szerinte a civil összefogásnak ez olyan példája, amely máshol is beválhat. Ostoba kiskirályok mindenütt vannak, a világnak ezen a táján különösen. Ugyanakkor ha a példa, amit Esztergom mutatott, terjedni kezd, akkor a civil mozgalmak egyfajta felvirágzása kezdődhet meg. 
Nem vágyik vissza Esztergomba? Esetleg tervez egy olyan regényt, amelynek a helyszíne Esztergom? 
- Esztergomba nem vágyom vissza. Huszonkilenc és fél évig éltem ott - ez a leghosszabb idő, amit valaha egy helyen laktam, pedig éltem külföldön is. Viszont mindig szívesen jövök, ha meghívnak. Nincs még egy város, ahol ennyien ismernének, és ahol ennyi irányból áradna felém egyfajta jóindulat, megértés, talán szeretet is. No persze, vannak ott ellenségeim is. Egyikük időközben országos hírhedtségre vergődött. Kicsit csábít a gondolat, hogy írjak róla egy könyvet. Nem regényt, inkább dokumentumkötetet. Ha egyszer rászánom magamat, száz és száz esztergomi fog nekem mesélni róla, ebben nem kételkedem. De ezzel egyelőre várjunk, hiszen voltak és vannak ebben az országban fontosabb emberek és nagyobb gondok is. 

Megjelent:2010. november 23. - Esztergom 
http://www.dunakanyar.hu/hirek/kulturalis/Esztergom/13873_igy-el,-es-erre-keszul-Nemere-Istvan.html 
Forrás: www.kemma.hu