Túl a hetvenen Nemere István negyedjére is kimondta a boldogító igent. Nemrégiben Sóstógyógyfürdőre költözött feleségével, akivel a múlt esztendőben keltek egybe.
Szabolcs a hetedik megye a listáján, de örök vidékiként bátran kezdi itteni etapját is, hiszen számára már rég kiderült, írni szerencsére bárhol tud. Jelenleg is dolgozik minden nap sajátos időbeosztása szerint. A már régóta tökéletesen működő egyéni munkarend lehet az egyik záloga annak, hogy a szerző jelenleg 662 megjelent könyvvel büszkélkedhet. Talán nem meglepő, hogy ő a legtermékenyebb író magyar, ám érdekes módon, eszperantó nyelven is. Emellett novellákat írt lengyelül, és legalább harminc könyvet fordított lengyelről magyarra.
Bár az ifjú Nemere István már 11 évesen érezte magában a késztetést az írásra, 15 évesen pedig egy megyei lapnak is bedolgozott, az íróvá válás számára tizennyolc egyéb szakma kipróbálása után teljesülhetett. Munkáját mindig rendesen végezte, bár a legtöbb szakmából nem volt végzettsége. Dolgozott erdészeti, majd gépgyári segédmunkásként, nyaranta balatoni mentőcsónakosként, de volt könyvesbolti eladó, boncsegéd a proszektúrán, és kipróbálhatta magát többek között biztosítási ügynökként, sajtótitkárként, éveken keresztül pedig mentőápolóként kereste kenyerét. Lengyelországi évei alatt volt diplomáciai tolmács, könyvtáros és idegenvezető, emellett országszerte vetített-képes előadásokat tartott a lengyeleknek Magyarországról. Ezek után derült csak ki, hogy íróként éli tovább életét.
1972-ben végleg hazaköltözött Lengyelországból, és az írás mellett maradt. 1980 óta nem jár be, semmilyen munkahelyre. Otthon dolgozik íróként. Ám a fiatalon kipróbált különböző munkaterületek, az ezek által megélt élethelyzetek hasznos tapasztalatokká váltak, formálták a szemléletét, így folyamatosan adalékul szolgáltak írói tevékenységéhez. Nemere István egyfajta hírnöknek, futárnak tartja magát, aki jön, és mindig hozza a hírt. A „Titkok könyve” című sorozata ékes példája ennek a felfogásnak. Ezekben a kötetekben olyan eseményekről ír, amelyekről az olvasók nagytöbbsége általában nem hallott még korábban. Ám ezeknél az írásoknál a futár csak a hírt hozza el nekünk, véleményünket magunknak kell megfogalmaznunk. Itt nem kap kész dolgot az olvasó, hiszen a szerző hagy szabad teret arra, hogy a befogadó gondoljon azt, amit akar. Nemerét ezért sokan dicsérik, de ugyanennyien haragszanak rá.
Nemere István szerint nagydolog írónak lenni. Magát egy kertészhez hasonlítva állítja azt, hogy tulajdonképpen mindketten alkotnak. Hiszen minden alkalommal valami újat teremtenek. Mint mondja, a kertész életeket teremt, az író pedig egész világokat képes alkotni. Akár egy hat perces novellával is el lehet ezt a célt érni.
Az írók általában szerencsés helyzetben vannak abból a szempontból, hogy véleményüket bátran kinyilatkoztathatják, vagyis bármit leírhatnak, akár szereplőik gondolataiba burkolva. Ez nem volt mindig így. Nemere István ugyancsak a „titkok könyvei” kapcsán idézte fel azt az időszakot, amikor a sorozat első kötetei csak hosszas átgondolás, alapos cenzúrázás után jelenhettek meg. Az első és második rész is komoly felháborodást keltett tudományos és politikai körökben. Olyan témákat vetett fel a szerző ezekben a kötetekben, amelyekről akkoriban, a pártállami időkben nem igazán lehetett beszélni. Ilyenek voltak például a természetgyógyászat, az ufók, az akupunktúra vagy épp a terrorizmus. Az írónak komplett védelmi mechanizmust kellett kidolgoznia saját munkája védelmére. Ennek az volt a lényege, hogy az összeállított kézirat több oldalról is meg legyen támogatva, illetve hogy az anyag feltétlenül tartalmazzon egy olyan részt, amelyet várhatóan a cenzorok azonnal kihúznak az ellenőrzés során. Így a kész kötet az eredeti elképzeléseknek megfelelően jelenhetett meg. Titkokból mindig akadt bőven, így a sorozat ma is él. Napjainkban a szerző a genetikai kutatásokat helyezi a középpontba.
Az író-olvasó találkozók időről-időre visszajelzéseket adnak az alkotónak arról, hogy milyen kép is él őróla az olvasókban. Nemere Istvánt több mint harminc évvel ezelőtt sci-fi könyveivel ismerhette meg a közönség, és sokan ma is úgy tekintenek rá. Ám azt talán kevesen tudják, hogy munkáinak mindössze öt százalékát teszi ki a tudományos-fantasztikus irodalom. A tisztánlátás kedvéért érdemes megjegyezni, hogy a szerző pályája elején mintegy hiánypótlásként kezdett el fantasztikusregényeket írni. Az első Nemere-könyvek a 70-es években jelentek meg, és ezek valóban sci-fik, krimik valamint kalandregények voltak. A történetek a huszadik században játszódtak, aktuális kérdéseket vetettek fel a tudományos fantasztikum területén. Volt igény ezekre az írásokra, hiszen az emberek kíváncsiak voltak, de mivel hasonló könyveket senki sem dobott piacra, adódott egy betöltetlen űr. Mármint a keleti régióban.
Nyugati országokban íródott könyveket ugyanis ideológiai okok miatt nem fordítottak magyarra. Ezért születtek talán első könyvei ebben a témában. Nemere István ilyen típusú munkáit a Szovjetunióba is exportálták, de többszázezres kalózkiadást is megélt egy-két politikai krimije például Üzbegisztánban. Az író egyébként igen hamar más területeken alkotott tovább.
Nemere István jó ideje igen sok területen igyekszik kielégíteni az olvasói igényeket. Ez már sokszor volt gyanús sokaknak. A legfőbb kritika az szokott lenni, hogy ha valaki gyorsan ír, könnyen és sokat, az biztosan a minőség rovására megy. Viszont akik ismerik az író képességeit és többféle munkájával is találkoztak már, alátámaszthatják, hogy sokféle Nemere van, aki sokféle dolgot ír. Minden területnek megvan a maga olvasótábora, amelyek nem feltétlenül érnek össze. Az egyik féle Nemere például szerelmes regényeket ír Melissa Moretti írói álnéven. Moretti kedvelői pedig nagyon jól tudják, hogy ki írja ezeket a könyveket, és ma már a dedikálásokon sem lepődnek meg, ha nem egy bájos hölggyel találkoznak az író személyében. A „Moretti-féle” Nemere könyvekre évek óta nagy az igény. A szerelmes történetek kiadója minden két hónapban rendel egyet a szerzőtől. Eddig nyolcvan Moretti könyv jelent meg, kettő az elmúlt hetekben került az olvasók kezébe. Egyébként általában azok illetik kritikával Nemerét, akik nem olvassák munkáit. Könyveire pedig kétségtelenül ma is sokan kíváncsiak. Nemere könyvekből évente még mindig mintegy 300 ezer példányt vásárolunk. Az író ebből a szempontból is rekorder hazai viszonylatban.
A kilencvenes évek második felétől már valós problémaként jelentkezett Nemere István életében az, hogy hihetetlen írói termékenységét nem illethette egyetlen névvel. Mint mondja: „Túl sok lett volna Nemeréből”. Akkoriban kezdett el különböző álneveken dolgozni. Több mint negyven név alatt jelentek meg innentől a Nemere-írások. A negyvenhárom kitalált név nagy részét azonban csak egy-egy kötetnél használta. Az ezredforduló táján például igény mutatkozott a nácikról szóló olvasmányokra, így ebben a témában is írt, csak épp egy németesebb hangzású nevet kellett választania. Ez nem esett nehezére, hiszen sváb származású családjának eredeti neve: Niedermayer. Így született meg tehát Stefan Niemayer. Persze emellett használt olasz, orosz és egyéb hangzású álneveket is, és több alkalommal adta ki műveit női név alatt. Mára viszont úgy döntött, hogy a korábban kitalált személyeknek tulajdonított könyvein is a jövőben már a Nemere István név lesz olvasható. Az egyedüli kivételt az igen széles olvasói tábort vonzó Moretti-könyvek jelentik. A Melissa Moretti név már egyfajta „brand” a könyvpiacon.
Nemere István Pécsen született. Édesapja szemész orvosként dolgozott, édesanyja ápolónő volt. Az író a munka szeretetét és becsületét hozta a családjából. Vagyont nem igazán, mivel édesapja az a fajta orvosdoktor volt, aki soha nem fogadott el pénzt egyetlen betegétől sem. Így amikor főorvosként nyugdíjba vonult, még lakásuk sem volt. Tehát nincs titok, hanem egyszerűen dolgozni kell. Le kell ülni és írni kell. Mint mondja, ő nem költő, aki várhat az ihletre. Így történhetett meg az például, hogy az írás és a fordítás mellett az 1970-es évek végén 22 újságnak dolgozott rendszeresen. De muszáj volt több lábon állnia, hiszen az írói munka gyümölcsére olykor éveket kellett várni. Jó tudni, hogy Nemere István egyike annak a 15 magyar írónak, akik a 80-as években csak abból éltek, hogy írtak. Már akkoriban is büszke volt magára amiatt, hogy őt csakis a munkája után fizetik. A termékenység titka tehát a megélhetés, amiért dolgozni kell. Ráadásul sokat.
Az író egy szűrő. Eleve abból a szempontból, hogy milyen témát választ. A választott téma pedig vagy kelendő a piacon vagy nem. Nemere István is sokféle helyzetet élt már meg e tekintetben. Volt, hogy versengtek a kiadók születendő munkájáért, máskor pedig hiába kínálgatta számukra évekig terveit, ötleteit. Mint mondja, az a tény, hogy hogy ő a több száz kötetes Nemere István, még nem jelenti azt, hogy bármely kiadó gondolkodás nélkül kapkodna készülő, új kötetei után. Erre jó példa az a munkája, amely négy éve vár arra, - hat-hét kiadót megjárva ez idő alatt - hogy kézbe vehető könyv formájában rántsa le a leplet a Kolombusz Kristóf származása körüli vélt igazságokról. A három kontinensen zajló komoly kutatások már meghozták az eredményeket, és a genetikai vizsgálatok alapján még egy magyar szála is lesz ennek a történetnek.
Nemere István szívesen kalandozik a magyar történelemben. Kérdésemre, hogy mit tud még hozzátenni mindahhoz, amit eddig már elolvashattunk, azt felelte, hogy ő inkább elvesz belőle. Írói munkássága alatt semmi nem váltott ki akkora ellenérzést, mint a magyar történelem kapcsán megírt könyvei. Az ő személye, és ahogyan minderről ír. Sokan nem értenek vele egyet amiatt, hogy a századok során összegyűjtött mitológiákat szépen lefejti a magyarok történelméről, és igyekszik egy tisztább képet felvázolni mindarról, ami egykoron megtörtént őseinkkel. Ilyen volt például a magyarok és hunok kapcsolatáról, a honfoglalásról vagy épp a Trianonig vezető útról megírt egy-egy kötete. Szerinte az emberek általában sokkal jobban ragaszkodnak a saját mítoszaikhoz, illetve amit a sajátjuknak hisznek, mint a valósághoz. Szerinte a múlt siratása helyett inkább előre kellene nézni.
Több mint hatszáz könyv megírása óriási ismeretanyag megszerzését várja el a szerzőtől. Talán meglepő lehet a tudományos és történelmi vonatkozású könyvek mellett az, hogy szerelmes regényeiben például különböző szakmákat ismerhetünk meg a főhősnők munkájának köszönhetően. De persze csak azután, miután azt a szerző már alaposan feltérképezte.
Az újabb kötetek megírására való felkészülés szinte minden esetben sűrű tanulási folyamat számára, ami nem nagyon hagy lehetőséget, vagyis időt arra, hogy akár csak ritkán is egy-egy szépirodalmi könyvet a kezébe vegyen. „Ez a soha véget nem érő tanulás nem jelenti azt – mondja az író – hogy mindenre emlékszem is.” Tehát egyáltalán nem biztos az, hogy valamely korábbi munkájának címét hallva, meg tudná mondani, hogy éppen abban a kötetben miről is írt. De elmondása szerint az sokkal kellemetlenebb, amikor egyik könyvének címe hallatán, letagadja, hogy az az ő munkája lenne. Persze 662 könyvnél már a címeket és a velük járó tartalmakat elég nehéz fejben tartani. Nemere István szerint másra kell a „hely”, mégpedig az újabb kötetekkel együtt járó információknak.
Nemere István jelenleg negyedik házasságában él. Első szerelme Lengyelországba vitte. Bár ez a kapcsolat viszonylag hamar véget tért, első feleségétől született egyetlen gyermeke. A második feleségével, aki szintén lengyel származású volt, Magyarországra költöztek és itt éltek együtt közel húsz évig. Harmadik házassága pedig, amely az Alföldhöz kötötte, tulajdonképpen a mostani miatt ért véget. Természetesen az írás volt az, ami összehozta őt jelenlegi feleségével. A már kilenc éve Nyíregyházán élő Judit ugyanis szintén ír. Eddig két könyve jelent meg (A nagy svédcsavar, 2013, Holly könyve, 2016). Judit első könyvének megjelenésekor találkoztak a fővárosi könyvfesztiválon, ahol egy igen tartalmas munkakapcsolat vette kezdetét. Akkor még nem tudhatták, hogy pár év múlva két házasság bomlik majd fel a kettejük kiteljesedő kapcsolata miatt. Tavaly végül végleg egymásra találtak, és közös életük helyszínéül Sóstót választották. A helyszín- és párválasztás egyelőre mindkettőjük életében véglegesnek tűnik.
Az író negyedik házasságában élve sem állítja azt, hogy jól ismerné a nőket. Szerinte a hölgyek ugyanis egy kicsit bonyolultabbak, mint a férfiak. Ennek ellenére Nemere István magát több területen is nőpártinak tartja. Először is szerinte a szebbik nem képviselői életpártiak, gyakorlatiasabbak és békésebbek a férfiaknál. Az író éppen ezért szívesebben élne egy nők által vezetett világban. Ezt a nem túl népszerű nézetét is bátran vállalja, mint bármi mást. Ez a véleménye jelenik meg egyébként a nem hétköznapi témafelvetésű, romantikus regényeiben is, ahol mindig úgy alakítja az eseményeket, hogy végül a „nő” diadalmaskodjon. A nő, aki valószínűleg mindent megtett a jó cél érdekében.
Erdei-Nagy Ibolya