Nincs semmilyen indok, ami elfogadhatóvá tenné, hogy a sci-fi alacsonyabb rangú irodalomnak számítson, mint bármelyik más. Ha úgy vesszük, sci-fi volt az Iliász és még inkább az Odüsszeia, vagy akár Gilgames kalandjai, és ezer más mû az ókortól eddig. A sci-fi nem csak Verne és Lem, meg ami közöttük volt - dehogy! A sci-fi ötezer éves mûfaj, és lehet, eljön az idõ, amikor senki sem tesz fel ilyen kérdéseket, hogyan viszonyul ehhez meg ahhoz". Már csak azért sem, mert a sci-fi lesz az irodalom. Minden irodalmak õse, a képzeletbeli fának ez nem csak egyik vaskos ága, de talán bizony még a törzse is! Nemere István. Negyvenéves írói pályafutással a háta mögött. Soha semmilyen intézmény nem támogatta, de keveseket ért és ér ma is annyi támadás, mint õt. Tûri. Tûrte korábban is. Tûrte, és - híressé vált minden hátszél nélkül. Megdolgozott érte. Lehet irigyelni; de az övénél csekélyebb mûveltséggel, élettapasztalattal, munkaszeretettel és szorgalommal az övéhez hasonló sikerre vágyni nem érdemes. Életmûve gigantikus: félezernél több könyv, valamint megszámlálhatatlan egyéb publikáció szerzõje. Fantasztikus munkabírással dolgozik ma is. Úgy él, ahogy mi is szeretnénk élni: otthon-szigetet teremtett maga köré, minden idejét családjára és az írásra fordítja. Nem volt hajlandó végigjárni a díjak-kapcsolatok-érdekszövetségek belterjes szamárlétráját, nem vett tudomást semmiféle akadémikus mûfaji hierarchiáról, õ csak azt tette, amit az írónak tennie kell: írt. Ír ma is, derûben, jó egészségben. Vitalitásával és optimizmusával mindannyiunknak példát mutat. A középiskolában a pad alatt olvasgattuk A Triton-gyilkosságok címû regényét. Már a nyolcvanas évek elején is háborogtak a fõmuftik, hogy "Nemerének van képe évente több regényt is megjelentetni", ráadásul "az áltudományok terjesztõje". És találgatták: "vajon honnan szerzi információit Nemere?" Nemere István mindig vállalja önmagát, a véleményét. Igen bátran nyilatkozik, nem alkalmazkodik semmiféle tekintélyhez. Nem fél se tudományos, se másféle közvélekedéssel ellentétes nézeteket hangoztatni. Kiváló elõadó, és lendületes vitapartner. Ideális riportalany; de nemigen lehet jól "lezárni" a vele folytatott beszélgetést. Minden válasza kérdések özönét generálja. Nemere István. A mai magyar olvasók egyik kedvence. Lehet szidni vagy szeretni; de nem lehet Róla nem tudomást venni.
L. N. Peters: Mi az eredeti képzettséged?
Nemere István: Eredetileg humán (latin szakos) gimnázium után nem vettek fel egyetemre (részletek a netes önéletrajzban), és végül évekkel késõbb, munka mellett végeztem el a Könyvtártudományi és Módszertani Központ által szervezett hároméves könyvtárosképzõt, amely az akkori szintnek megfelelõ "informatikai" képzést is adott, és mivel az ELTE tanárai tanítottak bennünket, az akkori oktatási rendszerben a kapott diploma fõiskolai végzettségnek felelt meg. Az akkori diákok, de még a tanárok is úgy emlegették ezt, hogy mi tulajdonképpen az ELTÉ-re jártunk.
L. N. Peters: Hogyan lettél író?
Nemere István: Író úgy lettem, hogy sokat olvastam, sõt rengeteget olvastam, és tizenegy évesen azt hittem, én is tudnék könyveket írni. Akkor még persze nem tudtam, de azért nekifutottam a magam gyerekes, kezdetleges módján. Most akár én magam, akár egy esetleges életrajzíróm mondhatná, hogy "lám, lám, már kicsi gyermekként is írónak készült". De a valóságban ez nem volt ilyen egyértelmû, legalábbis számomra. Tizennyolc-húszéves koromig irogattam, de persze ezen "mûvek" szinte sehol sem jelentek meg. Aztán külföldre költöztem egy házasság miatt, ott kezdtem el fordítani és ismét novellákat is írni, hazaküldözgettem lapoknak, némelyik meg is jelent. Minden akkor indult be igazán, amikor huszonnyolc évesen hazaköltöztem. Számos szakmában tevékenykedtem, dolgoztam éjjel-nappal, de mindig találtam idõt az írásra és akkoriban még igen sok könyvet fordítottam is magyarra - egészen a rendszerváltásig mûveltem ezt is, azóta csak ritkán. De az írást sohasem hagytam abba és 1980-tól már semmilyen állásom sem volt, csak az írásból élek azóta is. Író tehát úgy lettem, hogy írtam - bármilyen meglepõen vagy ál-szellemesen hangzik is ez. De tényleg így volt. Nem tanított senki, nem jártam semmilyen tanfolyamra (akkoriban ilyenek nem is léteztek), csak olvastam a "nagyokat", meg akiket nagynak hittünk, meg akiket annak mondtak, és lassanként ellestem a fortélyokat, a technikát, rájöttem az írás lelkiségére. Az írást mint szakmát és mint hivatást is megértettem azóta, vagyis tudom, miért írok (ez korántsem olyan általános) és persze ezen keresztül igyekszem befolyásolni az embereket.
L. N. Peters: Külsõkörösként kerültél az irodalomba, István?
Nemere István: Ez biztos. Hiszen több nagy akadállyal indultam, ezek egy része késõbb is fennmaradt. Az egyik: nem éltem itthon 1966-1972 között, azaz huszonkettedik és huszonnyolcadik életévem között. Nem itt jártam egyetemre, fõleg nem Budapesten, nappali szakon, bölcsészetre - mert akkor már az egyetemi évek alatt megismertem volna mindenkit, akit akkortájt illett ismerni. Nemcsak írókra, költõkre gondolok, hanem folyóiratok szerkesztõire, rádiósokra, tévésekre. Ráadásul - mintha ez nem lenne elég - hazatérve nem laktam Budapesten, hanem vidéken, aminek akkoriban elképzelhetetlen hátrányai voltak. Én, aki már akkor is csak hetente egyszer utaztam Budapestre, egy munkanapon, nem nagyon tudhattam, miféle csillagállások változtak az elmúlt napokban. Megesett, hogy amint leszálltam az autóbuszról, rögtön egy telefonfülkébe mentem, és úgy próbáltam megtudni, vajon X. és Y. és Z. ott vannak-e még a szerkesztõségben, beszélhetek-e velük, és mikor? Hadd tegyem hozzá, hogy abban a "drágalátos" politikai rendszerben én, akit évtizedeken át szorgalmasan figyeltek a spiclik, és jelentgettek rólam (volt szerencsém ezeket a jelentéseket késõbb elolvasni), "természetesen" nem kaphattam telefonvonalat sem. Nekem otthoni telefonom csak 1990 végén, a rendszerváltás után egy évvel lett. Mindez alaposan megnehezítette a kapcsolattartást a kiadókkal, szerkesztõségekkel. No és az akkori szemlélet, amely a kiadókban uralkodott, a nem Budapesten élõ írót eleve nem is vette emberszámba. Úgyhogy mindezek a körülmények így együttesen tényleg azt jelentették, hogy messzirõl jöttem be, és nehezen. De még most is van olyan érzésem sokszor, hogy a verseny a kivilágított stadionban zajlik, reflektorfényben futnak a többiek, a kollégák, érdekes módon én is részt veszek a versenyen, de az én pályám a stadionon kívül van, sokkal nagyobb köröket kell rónom, mint a bentieknek, ráadásul rám nem irányul semmiféle fényszóró, én sötétben futhatok csak.
L. N. Peters: Mûveid alapján csak halovány sejtéseim lehetnek arról, kik voltak hatással Rád. Vannak-e írói példaképeid?
Nemere István: Sokan voltak hatással rám, de nem tudom õket felsorolni. Nem csak azért, mert túl hosszú lenne a névsor, hanem, és fõleg azért, mert már nem emlékszem mindenkire, és azt hiszem, ez nem is lényeges. Az utóbbi háromezer évben minden író tanult valamit az elõdeitõl, akár akarta, akár nem, tudat alatt vagy fölött. Olyan ez, mint amikor valaki elhivatottságot érez a festészethez, szeretne megtanulni jól festeni, ellesni a régi mesterek titkait - hát persze, hogy képtárakba jár, régi festményeket nézeget, így is tanul! Nekünk íróknak a "képtár" a könyvtár, vagyis az elõttünk járók technikája. Ami persze külsõ jegyeiben korról korra változik, nem írunk ma már úgy, mint írt Jókai és még kevésbé írunk úgy, ahogyan azt Csokonai vagy pláne Balassi tette. Vannak viszont általános, mondhatni "örök" jellemzõk, fogások, a szó jó értelmében vett "trükkök", amiket mindenkinek mindeközben el kell sajátítani, hogy egyáltalán megnyilvánulhasson ebben a mûfajban. Én például abból következtettem ki, hogy ki is lehetett rám hatással, hogy megírták az olvasók, vagy újságírók, régebben a kritikusok is, hogy kire emlékeztetnek egyes mûveim. A legtöbbször Graham Greene-t emlegették, de voltam én "magyar Lem" és "magyar Däniken", ez utóbbiak persze inkább csak a sci-fi témák és megközelítések miatt, nem a stílus okán. Büszke akkor lehetnék, ha egyszer majd a "huszonegyedik század Mikszáthja" lehetek, leszek. Ezzel tulajdonképpen el is árultam már valamit a "példaképekrõl". Az idézõjel oka: valójában nincsenek példaképeim, mert nem akarok senkit másolni, senkire hasonlítani. Õk - õk voltak, én - én vagyok. Nem is lenne értelme hasonulni egy régebben élt íróhoz, mert minek legyen belõle kettõ, egy élesebb, jobb változat és egy árnyékosabb, rosszabb..? "Ha máshoz akarsz hasonlítani, elveszted önmagadat", tartja a régi bölcs mondás (amit most találtam ki..!). Egyszóval számomra példakép, akihez hasonlítanám magamat és mûveimet, akihez fel akarnék nõni, nincsen, és nem is akarom, hogy legyen. Viszont a magyar irodalomból nagynak tartom Mikszáthot, és még valakit, akit mára méltatlanul elfeledtek, de akinek a képletes emlõin felnõttem: Herczeg Ferencet is.
L. N. Peters: Irodalmi körökben ma lekicsinylõen beszélnek Herczeg Ferencrõl. Pedig annak idején nem kisebb személyiség, mint Horváth János próbálta kiharcolni számára - az irodalmi Nobel-díjat. A hatalom - amennyire én tudom - soha semmikor sem kedvelt Téged. Emiatt sznob körökben divat volt - és ma is divat - kétségbe vonni az írói teljesítményed értékét. Ezt hogy' éled meg?
Nemere István: Nos, hogy tényleg a hatalomról, mint olyanról van-e szó, ebben nem vagyok biztos. Az nyilvánvaló, hogy a kommunista korszakban nem tartoztam a kedvencek közé, voltak is ebbõl problémáim, de azt azért el kell ismerni még ennyi év után is: kifejezetten nem akadályoztak, csak úgy finoman. Megesett persze, hogy itt vagy ott, ebben vagy abban a lapban egy évig nem jelenhettem meg, ráadásul nem politikai anyagok, hanem a parajelenségekkel foglalkozó cikkek miatt ítéltek akkor szakszóval "helybenjárásra", és hogy egyik vagy másik könyvemet nem adták ki, akadt olyan is, amelyik tizennégy évig várt a megjelenésre. A baj nem is annyira a hatalommal volt vagy van, mert az változó. Hanem jól rátapintottál a lényegre: a sznobok utálkoznak, finnyáskodnak, ha Nemerérõl hallanak, mert hát beléjük kódolódott, hogy az csak afféle lektûrszerzõ, meg sci-fiket, krimiket ír - mintha ez egyrészt szégyen lenne, másfelõl meg már rég nem igaz. Kérdem én: milyen késleltetett reflexeik vannak ezeknek az embereknek? Húsz év alatt sem vették észre, hogy én már mást írok, mással foglalkozom, sõt - hogy más lettem? Mert hiszen emberként sem ugyanolyan a harminc, vagy az ötven, vagy a hatvanöt éves, és persze íróként is eljuthat A-pontból B-pontba, sõt el is kell jutnia, hiszen rá is hatnak az évek, a tapasztalatok, sõt a saját írása is változtat az életszemléletén, a magatartásán, sok mindenen. De hát a sznobok ebbõl semmit sem észlelnek, és ennek csak egyetlen oka van: nem olvasnak Nemerét. De amúgy nagyon bátran nyilvánítanak véleményt valamirõl, valakirõl, akit nem is ismernek. Ha egy társaságban egy filmrõl kéne beszélniök, amit nem láttak, hát biztosan hallgatnának. Érdekes, milyen bátrak akkor, amikor egy embert és annak életmûvét kell megítélni - ott nem számít, hogy nem is tudják, mirõl van szó.
L. N. Peters: Mi a véleményed a hazai sznobizmus természetrajzáról?
Nemere István: Semmiben sem különbözik más nemzetek hasonló "intézményeitõl". A sznobok azok, akik elmennek minden ál-festõ és ál-szobrász kiállítására, és komoly képpel nézik a nagy semmit, vagy az úgynevezett "modern" zeneszerzõk mûveit hallgatják, és úgy tesznek, mintha az tényleg zene lenne. Nem állíthatom persze, hogy semmi sem mûvészet, amit a huszonegyedik században szülnek a mûvészek - de hogy kilencven százalékuknak ahhoz semmi köze, abban bizonyos vagyok. Lehet persze, hogy ez így volt a régi korokban is, csak ma már nem tudunk róla. A sznobok mindig rárepülnek valakire, minden mûfajban kiválasztanak maguknak egy, két, három, ritkán több embert, és attól kezdve azokat imádják, és másoktól is elvárják az imádatot. Számukra a többiek egyszerûen nem léteznek. Persze kis ország vagyunk vízfejjel, tehát mindez gyakorlatilag csak Budapestre vonatkozik, a sznobok fõleg ott tenyésznek és tevékenykednek, diktálják a mûvészeti divatokat, áramlatokat és a maguk által trónra ültetett "királyokat" ajnározzák. Mondhatod persze - te is, és mások, például az olvasóim is - hogy "savanyú a szõlõ", másképpen beszélnék, ha én lennék ott a trónon, az élen "valamelyik Péter". Nem hiszem.
L. N. Peters: Minden idõk egyik legtermékenyebb magyar írója vagy.
Nemere István: Bár talán megorrolnak rám ezért a nagyképûségért, hadd javítsam ki: nem az egyik legtermékenyebb magyar író vagyok, hanem a legtermékenyebb. Mióta feltalálták a könyvnyomtatást, de mondhatom úgy is, hogy amióta egyáltalán betûket rónak (beleértve a valamikori õsi rovásírást is), élõ ember még nem írt ennyit ezen a szép nyelven. Ezt ne vegyék dicsekvésnek, mennyiséggel nem lehet és nem is érdemes dicsekedni, csak mint tényt szögeztem le. Sajnos az újságírók, különösen az 500. könyv megjelenése óta, másról nem is tudnak kérdezni engem. Ez a mennyiség mindenkit letaglóz, hitetlenül forgatják az agyukban, "uramisten, ötszáz könyv!", és persze hajlamosak azt hinni, hogy afféle mennyiségi rekorder vagyok, aki csak erre hajt és élete legfõbb vágya Guiness-féle Rekordok Könyve. Pedig ez a mû sohasem volt a kezemben és nem is lesz, nem erre hajtok. Nekem az írás életforma, nem hobbi, és több is, mint szakma.
L. N. Peters: Mi a munkarended?
Nemere István: A munkarendem egyszerû: a nap nagyobb részében írok, és ennyi. Reggel hatkor télen-nyáron (vagyis télen még jószerével éjszaka) leülök a gép elé és napi 35-40 ezer karaktert írok. Ez eltart kora délutánig, akkor foglalkozom mással, ami nem írás, és késõ délután még egyszer nekiállok, de akkor már általában nem szépirodalommal foglalkozom, hanem egyéb feladatokkal: fordítás, levélírás, stb. Aztán este tévézés, majd olvasás, alvás, hajnalban pedig minden kezdõdik elölrõl, és ez szombaton és vasárnap is így megy. Nem csoda hát, hogy újabb - állítólag könyvkereskedelmi körökben - terjed a legenda: "A Nemere csak úgy tudott megírni ötszáz könyvet, hogy otthon 12 rabszolgát tart a pincéjében, és azokat dolgoztatja"… Errõl csak annyit, hogy nincs is pincénk… Másfelõl egy ismert író és költõ már "elkérte" tõlem a sztorit, hogy megírhassa egy novellában, és persze "odaadtam" neki. Olyan egyszerû természetességgel, mintha az enyém lenne… A baj gyökere szerintem ott van, hogy az emberek többsége nem ennyire fanatikus, vagy - ne kíméljem már magamat! - nem ennyire mániákus, mint én, nincs ennyire belefeledkezve abba, amit a hivatásának tart. Én meg úgy vélem, csak így van értelme, és ennyit van értelme dolgozni, ennek van látszata, hatása. Tisztában vagyok vele, hogy mások nem dolgoznak így harminc-negyven éven keresztül - én meg igen, és hát ennek köszönhetõ az immár ötszáztizen-valahányadik könyvnél tartó sorozat. Adjunk egymásnak ennyi szabadságot: én nem figurázom ki azokat, akik véres verejtékkel írnak napi egy oldalt, és készülnek el sokévenként egy-egy újabb mûvükkel. Ugyanis a lassú és nehézkes és megfontolt és átszenvedett munka eredménye nem okvetlenül lesz jobb egy másiknál, amit esetleg pár hét alatt "dobtak össze", és mégis remekmû lett belõle. Az elõbbi izzadmányokkal vannak tele a könyvtárak… Lassan is lehet jót vagy rosszat írni, és gyorsan is. Csak az irodalomkritikusok, akik e mûveletek felkent papjainak hiszik magukat már csak errõl szóló diplomájuk okán is - általában a lassú munka hívei és vagy gyanakodva tekintenek a gyorsan írókra, vagy egyáltalán nem veszik õket figyelembe. Ez utóbbi eset lennék én. Gondolom, abból indulnak ki, hogy "az irodalmat nem kilóra mérik" - nos, én sem arra mérem, és örülnék, ha a kezüket összecsapó érdeklõdõk a "Jaj, hogy lehet ilyen sok könyvet írni?"- kérdés helyett végre elkezdenének beszélgetni például az ötszázadik könyvemrõl, amely egy ember és egy kutya pszichés kapcsolatáról, nehezen induló barátságáról szól. És még van legalább tíz olyan könyvem, amelyekrõl tudom - mert mondták nekem - hogy nem egy és nem két embernek változtatta meg az életét.
L. N. Peters: Például melyik könyveid?
Nemere István: A legtöbbször ezt "A Hegy" címû könyvemmel kapcsolatban mondták nekem, még akkoriban, amikor az csak egykötetes mû volt. A 2000-es évek elején, 23 évvel az elsõ keletkezése után egy kiadó kérésére megírtam a folytatását is, és a két kötet is megjelent egyszerre. Ezen felül jelentõs regénynek tartották egyes olvasók a "Vak madár"-t, amely egy zsarnoki rendszer kritikája volt, vagy éppenséggel "Az anyák éjjel sírnak" címû könyvet, amely egy magyar orvos afrikai élményeirõl szól. Okvetlenül meg kell említenem a "Kiált a csönd"-et, amely egy íróról és súlyosan sérült gyermekérõl szól. Ezzel kapcsolatban is jelezték, hogy mennyire fontos nekik a könyv. És persze akadt, aki "A kis herceg visszatér" címû könyvért lelkesedett olyannyira, hogy állította: neki ettõl változott meg minden az életében. De ismerek olyant, aki tizenévesen elolvasta "A Triton-gyilkosságok" címû fantasztikus krimit, és emiatt rendõr akart lenni - kislány léte ellenére - majd néhány kacskaringó után az lett, sõt ma már egy bûnügyi osztály vezetõje is.
L. N. Peters: Te Magad irodalmi értelemben melyik mûvedet tartod a legjelentõsebbnek?
Nemere István: A legjelentõsebb mûvemnek még mindig az imént már említett "A Hegy"-et tartom, most már a két kötetét, de az ötszázadik könyvem, a "Vismar és Társa" sem rossz… Tudom, álszerénység így mondani. De hát ezt kérdezted, erre kell válaszolnom. A lista azonos az elõzõ percekben említettekkel. Észrevettem különben, hogy már fiatalon is szerettem öreg emberekrõl, elsõsorban idõs férfiakról írni, és ez most is itt van bennem. Talán ezek mennek nekem a legjobban.
L. N. Peters: Szerinted mi a jó SF, és milyen a jó SF?
Nemere István: A jó SF attól jó, hogy nem merül ki csak a végeérhetetlen kalandokban. A fantasy-irodalom termékeinek 99 százalékát például ezért nem kedvelem. Ott van ugyan bennük is a Jó és a Rossz küzdelme, de ezt sokszor elfedik az öncélú kalandok, amelyek egyre bonyolultabb világokban játszódnak. Az igazi tudományos-fantasztikus irodalom ehhez képest egyszerûbb, mégis nagyszerûbb, azt hiszem - nem véletlenül írtam egész életemben csak egyetlen fantasy-regényt, azt is azért, hogy kipróbáljam magamat abban a mûfajban is. A jó sci-fi attól jó, hogy elgondolkodtatja az embereket, jövõ- vagy jelen-képet rajzol eléjük, követendõ példákat állít fel viselkedésben, társadalomban, olykor egész világokban. Ha a kozmosz is benne van, akkor az a jó, amelyik kinyitja az emberek szemét és tudatát a végtelenség felé - értsük ezt a szót bármilyen módon is. A jó sci-fi azt mondja: a jövõ sem lesz problémamentes, de talán sikerül azokat más módon megoldani, nem úgy, ahogyan azt manapság tesszük. Érdekellentétek is lesznek még sokáig, talán évszázadokon át, de nem mindegy, hogy azokra vérrel, háborúkkal, terrorizmussal és tömeggyilkosságokkal válaszolunk-e, vagy békésebb eszközökkel. A jó sci-fi távlatokat nyit a tudománynak és a társadalomnak - nem kell félnünk a nagy szavaktól, mert tényleg errõl van szó! És persze - de ez már csak az én véleményem, ami az én SF-könyveimbõl is kiderül - sohasem a gépek lesznek fontosak, a robotok vagy bármilyen más szerkezetek, hanem az emberek. Nekik kell fejlõdniük az idõ elõre haladtával, és a tudás bõvülésével. Ha nem ilyen egy SF-regény, akkor én már nem vagyok rá vevõ, olvasó.
L. N. Peters: Mondhatjuk, hogy az SF közvetítette hipotetikus jövõbõl téged nem a technológia, hanem a civilizáció belsõ mûködése és az ember közérzete érdekel leginkább?
Nemere István: Hát persze, hogy mondhatjuk! Sõt, velem kapcsolatban csak ezt mondhatjuk. Akik engem a tudományos-fantasztikus mûveimért kedvelnek és olvastak tõlem ilyent vagy harmincat, azok ezt jól tudhatják. Semmiféle rejtélyes, bonyolult, vagy szellemes gép nem szerepel nálam, minden egyszerû, mert a gépeknek csak az embereket kiszolgáló szerepük van és lesz. Nemcsak a regényeimben, hanem a valóságban is. Lehet az a szerkezet igen bonyolult ("Idõhajó", ahol a gép térben és idõben mozog egyszerre), de mindig csak esélyt, lehetõséget ad az embernek arra, hogy valamit jobban tegyen, mint tette azt addig, vagy eljusson olyan helyekre a téridõben, ahová anélkül nem jutna el. De nálam nem olvashatni a gépek lázadásáról az emberek ellen, és más effajta ostobaságokról. Viszont milyen izgalmas téma az emberi, netán jövõbeni civilizáció mûködése és a benne élõ emberek sorsa! A tízkötetes SF-családregényem a 25. században játszódik, és lényegében errõl (is) szól. A kalandok mellett az olvasó megismerkedik azzal, hogyan képzelte el a szerzõ a fél évezreddel utánunk jövõ társadalmat, az miben jobb a mainál (sokban), és hol nem sikerült eredményeket, jelentõs változásokat elérni. Szerintem különben az a jó társadalom, amelyben minél több ember érzi magát jól. Ma már itt a Földön is vannak országok, ahol az emberek elégedettségi mutatói meghaladták a 80 százalékot, és ennek én úgy örülök, mintha én is ilyen országban élnék, pedig dehogy. Ám hogy már vannak ilyen helyek, ilyen társadalmak, az mindennél fontosabb, mert jelzi, hogy jó úton haladunk.
L. N. Peters: A magyar társadalom mikor lesz ilyen?
Nemere István: Jósolni nem érdemes, mert ez is egy úgynevezett "soktényezõs dolog", amiben elõre kiszámíthatatlan folyamatok zajlanak. A társadalomról nehezebb jósolni hosszabb távon, mint az idõjárásról mondjuk három hétre elõre. Szerintem a magyar társadalom már most lemaradt az európai (persze: nyugat-európai) mögött és a lemaradás évrõl évre nõ. De a helyzet nem reménytelen. Én már biztosan nem látom meg, a most fiatalok talán még igen, hogy a külföldi példa, ráhatás, sõt civilizációs kényszer elõbbre visz majd bennünket is. Ha mindenáron évszámot vársz tõlem, azt kell mondanom (fájó szívvel): ötven év. Hogy kerek idõt mondjak. De talán már harminc-negyven év is elég lesz, és ha nem is érjük utol az akkori Nyugat-Európa szemléletét, de talán azt, ahol most tartanak. Egy látszólag ide nem vágó példa: az Európai Unió fejlett országaiban - ebbe beleértve Portugáliát és Ausztriát is - már nem lehet kutyákat megkötve tartani. Mikor lesz az Magyarországon, hogy az emberek elõbb kerítést építenek, és csak utána szereznek be kutyát? Hogy a szerencsétlen állatok nem élik le egész életüket egy kétméteres láncon, csak azért, mert ez a társadalom e téren (is) ilyen primitív?
L. N. Peters: Mi az írói ars poeticád?
Nemere István: Írói ars poetica? Mindig irtóztam ettõl a kifejezéstõl, amióta annak idején az iskolában is ezzel nyaggattak bennünket. "Mit akart az író mondani..?" Az írók többsége szerintem nem sokat foglalkozott ezzel valaha is. Ha mégis arra késztetik, hogy válaszoljon erre a kérdésre, akkor gyorsan kitalál valamit, legalábbis kezdetben. Mert mire megöregszik, már tudja a választ is, úgy "nyomja", mint a vízfolyás… Én úgy vélem, hogy az író az olvasókért van, nem kell neki okvetlenül lángoszlopnak és útmutatónak lenni, mint az a régi századokban fõleg Kelet-Európában. Hanem az író olykor valóban mutasson utat, hasson az olvasóira jó irányban, pozitívan. Ne propagálja a kétségtelen rosszat (az én könyveimben az erõszak sohasem öncélú, és a pozitív hõseim nem isznak, nem dohányoznak, nem kábítószereznek, és így tovább). Ez a legtöbb, amit e téren tehetek. Értük is, és magamért is. No, meg az irodalomért, azt hiszem.
L. N. Peters: Ezt értem. De mit jelent az, hogy "az író olykor valóban mutasson utat, hasson az olvasóira jó irányban, pozitívan"?
Nemere István: Nem könnyû ezt meghatározni. Kétféle, illetve voltaképpen háromféle módon is hathat az író. Egy: az írásain keresztül. Kettõ: az életével. Három: a kettõvel együtt. Én az elsõ módszer híve vagyok. Ha tõlem függene és ez egyáltalán fizikailag lehetséges lenne, akkor egyetlen álnév alatt írnám a könyveimet, és soha senki nem tudná meg akár ötven munkás év alatt sem, hogy ki is ez az XY író..? De ez nem megy, viszont továbbra is azt állítom: az író írjon, ez a fõ dolga. Minden egyéb ezután és részben ebbõl következik. Az írásai lelkesítsenek, de ne mások ellen. Mutasson példát az olvasóknak abban, hogy miképpen kell végigmenni az életen anélkül, hogy bárkinek ártanánk szándékosan. Mert hát a puszta létezésünk is megrövidíthet valakiket, ez ellen nem sokat tehetünk (például európaiak lévén sokkal több tiszta vizet, mezõgazdasági terményt, ipari terméket használunk fel, mint afrikai társaink, és többet szennyezzük ezt a bolygót, mint õk). De az író azt propagálja, milyen a helyes emberi gondolkodás, magatartás, miféle célokat érdemes és kell követni, és melyeket soha ne kövessünk.
L. N. Peters: Ez az irodalom és az író küldetése?
Nemere István: Nem tudom, hogy ez-e a küldetésünk. Inkább szeretem hinni, hogy ez, akkor is, ha nincs igazam.
L. N. Peters: Hányféle mûfajban alkottál eddig?
Nemere István: Nehéz összeszámolni, mert vannak egymáshoz közeliek, vagy keverékek. Az biztos, hogy voltak társadalmi-pszichológiai regényeim, ifjúsági regények - maiak, és a jövõben játszódó sci-fi könyvek - de írtam krimiket, politikai kalandregényeket, ismeretterjesztõ mûveket, történelmi regényeket és történelmi dokumentumköteteket, írtam filmforgatókönyveket és színdarabokat is (egyet sem mutattak be, eddig), írtam iskolai alternatív tankönyveket és még sorolhatnám, szóval sokféle mûfaj volt már, és remélem, lesz is.
L. N. Peters: Színdarabok? Beszélnél róluk?
Nemere István: Nehéz beszélni olyasmirõl, ami csak papíron létezik, holott nem az a "természetes élõhelye". Különbözõ korszakaimban írtam darabokat, már kamaszként is. Soha egyik sem jutott el a megvalósítás stádiumába, azaz a színpadra. Talán mulatságos, de úgy érzem, legnagyobb sikereim a vígjátékokkal, sõt kifejezetten a harsány, félreértett helyzeteken alapuló, nagyon vidám darabokban lehetnének, azokban lennék erõs. Néhány ilyen van a fejemben, egy-kettõ papíron is. Tíz-tizenöt évenként nekifutok, elviszek egyet vagy kettõt szakemberekhez, de soha nem fogadják el õket. Lehet, hogy rosszak?
L. N. Peters: Van-e kedvenc mûfajod?
Nemere István: Értelemszerûen és mindenekfölött a regény. Tehát a fikció, amikor szabadon szárnyalok, és bármit megírhatok. Ez egy csodálatos dolog, remek érzés, nagy kaland: világot teremtek! Tehát… isten vagyok. Igaz, kicsi és behatárolt isten, tehát nem igazi mindenható, csökött teremtõ. Mégis, kitalálhatok akár egész Univerzumokat, vagy ami még érdekesebb, egyetlen ember belsõ világát is megírhatom és azt, hogy ez a világ hogyan hat onnan belülrõl kifelé és milyen hatásokat élhet át a külsõ világ részérõl. Ugyanakkor a történelem is a kedvencem és szeretek ottani titkok után bogarászni, olykor éveken át, majd merész elméleteket felállítani, régholt nagy, vagy kevésbé nagy emberek életének titkait boncolgatni, lepleket lerántani - vagy csak egyszerûen a ma emberének megmutatni, közel hozni a régieket, milyenek is voltak valaha. E két mûfaj a kedvencem, de persze vannak - hogy úgy mondjam - "al-kedvencek" is, nem kevés.
L. N. Peters: Hány mûvedet adaptálták eddig?
Nemere István: Két ifjúsági regényembõl készült film és egy komolyabb krimimet állítólag az idén filmesítik meg, több éves várakoztatás után.
L. N. Peters: Melyiket?
Nemere István: Ez a "Vérvonal" címû regényem, amely lassan három éve jelent meg. Felkértek, hogy írjak belõle filmforgatókönyvet, az el is készült, és már többször nekifutottak a forgatásnak, de lényegében még egy centi film sem készült el. Mindig közbejön valami, fõleg a producerekkel.
L. N. Peters: Milyen kérdések foglalkoztatnak egy-egy mû írása közben?
Nemere István: Eleve foglalkoztatnak azok, amelyek a mû témáját adják. Ettõl függõen aztán bõvülhet a könyv, ha egy történelmi mûrõl van szó, mondjuk egy magyar, vagy idegen egykor volt politikus vagy uralkodó életrajzát írom, akkor természetesen el-eltöprengek azon is, milyen kor volt az, kik mozogtak benne milyen erõvonalak mentén, hogyan élhettek az akkori emberek, a forrásaim mire utalnak és mire nem. Persze ilyenkor óhatatlanul eszébe jut az írónak sok emberi gyöngeség, és én bizony nem habozok felhívni az olvasók figyelmét arra is, hogy lám, a régi korok emberei így éltek, így gondolkoztak, haladtunk-e azóta e téren valamit, vagy éppen semmit? Mindkettõre van példa bõven.
L. N. Peters: Szerinted mi az, amiben nem haladtunk?
Nemere István: A leginkább "nem haladó" maga az ember. Közhely, hogy a technikai eszköztárunk és a lehetõségeink túl gyorsan fejlõdnek, miközben az ember, mint gondolkodó (?) lény jóval mögöttük kullog. Ez engem is idegesít, bár az évek múlásával egyre inkább arra a belátásra jutok, hogy talán azok türelmetlenek, akik elvárják az embertõl a legalább olyan gyors fejlõdést. Hiszen ha igaz, amit errõl mond a tudomány, akkor az emberben a legkisebb változások is tízezer évekig tartottak, és bár az utolsó ötezer év hihetetlen fejlõdést hozott, azért ez sem lehet korlátlan és szupergyors. Tehát nem haladunk erkölcs tekintetében, vagy nem eleget. Nem haladunk a pozitív gondolkodás terén sem, mert még mindig túl sok a pesszimista, akik ólomsúlyként húzzák vissza az emberiséget.
L. N. Peters: Az erkölcsöknek milyen irányban kellene fejlõdniük?
Nemere István: Számomra magától értetõdõ, hogy az erkölcsöknek "elõre", "felfelé" kell fejlõdniök. Vagyis jobbítani kell az embereket, mert még nagyon rosszak. Nehogy azt higgye bárki is, hogy fentrõl nézek le, és helyes viselkedést prédikálok. Én is rossz ember vagyok, mint mások, de az általános cél az, hogy fokozatosan váljunk jobbá. Az ember legyen életpárti - ez az elsõ szabály. Vagyis mindig fogja az élet pártját, ami kizárja az erõszak legkisebb alkalmazását is. A nõk ilyen szempontból (is) jobbak, mint mi férfiak, nem véletlen, hogy az igazán fejlett és civilizált (fõleg nyugat-európai) országokban az államok vezetésében egyre több a nõ. Az erõszakot ki kéne zárni a sportokból és az ál-sportokból - itt elsõsorban az ökölvívásra gondolok, ami tulajdonképpen nem is sport, és ezt bármikor meg tudom indokolni, be tudom, bizonyítani. De hát ezer ilyen apró jele van annak, hogy a huszonegyedik században még mindig az erõszakot tartjuk hasznos megoldási eszköznek, ami abszurd.
L. N. Peters: Melyik a kedvenc saját mûved?
Nemere István: Nincs kedvenc saját mûvem, mert azzal a többit, a "nem kedvenceket" degradálnám le. Tény viszont, hogy vannak olyan mûveim, amelyeket szívesebben ajánlok azoknak, akik még sohasem olvastak Nemerét, mint más mûveimet. Ilyenek szinte minden mûfajban akadnak - ha akarjuk, hát nevezzük õket "kedvenceknek".
L. N. Peters: Ajánlanál egyet?
Nemere István: Ha gyerekek, akkor a "A fantasztikus nagynéni"-sorozat darabjait. Ha szintén fiatalok, de a világûrbéli kalandok és tudás érdekeli õket, akkor "A mûkincsrablók a kisbolygón", és az immár hatrészesre dagadt sorozatot (mindkét sorozat most újra megjelenik mai kiadók gondozásában). Ha felnõtt sci-fi kedvelõk, ajánlom a "Terrát", a már említett "Idõhajót", vagy akár az "Adolf"-ot, amely Hitler fiának klónozásáról szól, és talán nem is annyira sci-fi, mint hinnék sokan. Aki a történelmet szereti, annak ott van az 1400 oldalas "Magyarország története", egészen sajátos módon megírva, ehhez foghatót még nem olvastak. De elolvashatja a hatkötetes "Az ókori Egyiptom történetét" is. Ha mai társadalmi krimi kell, jöhet a "Naponta fogsz meghalni" és készülõ folytatásai. Akit mai politikai kalandregény érdekel, keresse az álnéven megjelent "Az indián éjszakáját" vagy ha vidám SF-re vágyik, az "Idõrablót". Az ezotéria híveinek ajánlom a Szepes Máriával közösen írott "Az élet örök"-öt.
L. N. Peters: Mit jelentett számodra a Zsoldos Péter-díj?
Nemere István: A Zsoldos Péter-díj jól esett, mert végre valahol valaki egyáltalán figyelembe vette a munkásságomat, és azt jutalmazta. A díj jelképes, de talán éppen ezért is van jelentõsége. Nekem, aki gyakorlatilag néhány 80-as évekbeli Galaktika-díjon kívül semmit sem kaptam, és amit igen, azt mind a SF területén, hát ez így sokat jelent.
L. N. Peters: Jó érzéssel gondolsz vissza a 80-as évekbeli Galaktikára?
Nemere István: Hát az bizonyos, hogy nem olyan volt, mint a mai - és ezzel a mait dicsérem. Akik akkoriban csak olvasták - és több tízezren voltak - azok mit sem tudhattak arról, mi zajlik a kulisszák mögött. A Galaktika, aminthogy az egész SF-irodalom akkoriban egyetlen ember kezében volt, egy kiskirályéban, aki keveseket kedvelt, sokakat utált, és ezekkel ezt éreztette is. Én az elsõ idõkben közömbös voltam neki, majd éveken át intenzíven utált és akadályozta megjelenéseimet minden lehetséges fórumon, majd összebékítettek bennünket a munkatársai, és attól kezdve meg egészen jóban voltunk, a rendszerváltásig. Kuczka Péterrõl van szó, aki huszonévesen a Rákosi-rendszer udvari költõje és az írószövetség egyik vezetõje volt, 56-ban kegyvesztett lett, és büntetésül a sci-fi-irodalom területére irányították erõszakkal, mással nem foglalkozhatott (jellemzõ különben, hogy embereket, mûvészeket a párt akár más mûfajokba is dobhatott, amit nem is ismertek, és azzal kellett foglalkozniok évtizedeken át, és még örülhettek, hogy ennyivel megúszták). Ami viszont a régi Galaktika tartalmát illeti: fenomenális volt, mert a sci-fi ürügyén behozott sok jó nyugati irodalmat, de kinyitotta a szemünket keletre is, szinte az egész világra. Végsõ soron azt mondom, ha visszagondolok nemcsak a 80-as, de a 70-es évek Galaktikájára is, hogy ennek a mûfajnak sokat segített a Galaktika, anélkül nem jelent volna meg nálunk is annyi tehetséges (és mit tagadjuk: még sokkal több tehetségtelen) alkotója.
L. N. Peters: Szerinted az SF-irodalom hogyan viszonyul az úgynevezett magasirodalomhoz?
Nemere István: Már a kérdés feltevése is árulkodó. Miért nem kérdezi meg senki, hogy Hieronymus Bosch mûvei hogyan viszonyulnak a festészethez? Mert Bosch képei, bármennyire is különlegesek, egyedülállóak, sokkolóak, és egészen másfajta gondolatokat sugallnak, mint akármelyik másik festõ mûvei, beleértve a maiakat is - attól még senki sem vonja kétségbe, hogy azok is részei a festészetnek, mint mûvészetnek, mint alkotó folyamatnak, mint mûvészeti termékeknek. A SF-irodalom is irodalom. A parasztszekér is jármû, meg a hintó is az, mindkettõt ló húzta-húzza, de más a célja, és így van jól. Nem teszik fel azt a kérdést, hogy az erkölcsnemesítõ tanregény hogyan viszonyul más erkölcsnemesítõ mûvekhez? Akkor miért vonjuk ki a SF-t az irodalomból, állítjuk egy mellékvágányra, majd ártatlan képpel próbálunk kapcsolódásokat, hasonlóságokat, azonos értékeket keresni és találni? A kisebb és a nagyobb szénakazal között mi a különbség? Csak az, hogy az egyik nagyobb, de ugyanabból épül fel. Nos, számomra a sci-fi éppen olyan része a fikciós mûvészetnek, konkrétan az írott termékeknek, mint bármelyik másik mûfaj, a regény, a vers, a színdarab, és így tovább. (Hadd említsem meg az "Elõszó nélkül" c. kis kötetet, amelyben három szerzõ dolgozott fel egy témát: "Milyennek láthatnak bennünket a kozmikus idegenek?" prózában, cikkben, sõt kis magyarnyelvû "époszban" is - no, ilyen sem volt még nálunk a sci-fiben!) És ne higgyék, hogy a világon mindenütt szembeállítják õket. Az amerikai, a japán és néhány más irodalomban is csak néhány megrögzött, és tegyük hozzá: begyepesedett agyú kritikus és irodalomtörténész igyekszik éles határvonalakat húzni. Érdekes, minden idõben voltak ilyen határvonalak, amiket csak egyfajta felsõbbség: az európai középkorban az Egyház, késõbb meg az önjelölt irodalmi pápák, ma a hasonszõrû utódaik - szeretnének ismét kijelölni. Ha tõlük függene, lenne igazi határ, szögesdrótok, géppuskafészkek, sisakos katonák és acsarkodó farkaskutyák - jaj, csak nehogy átjöjjön a határon az a fránya sci-fi, lektûr, szerelmes regény, pornó és még sorolhatnám, mi minden, amit õk a legszívesebben kirekesztenének a nagybetûs IRODALOMból. Hát ez nem fog sikerülni, szerencsére, mert ezen a téren is demokrácia van, vagyis az olvasót semmi sem tarthatja vissza attól, hogy egyként olvasson sok mûfajt, amennyit csak akar, ahány csak tetszik neki. Elismerem, ez szörnyû látvány lehet a kirekesztõknek, de valahogy nem tudom õket sajnálni. Nincs semmilyen indok, ami elfogadhatóvá tenné, hogy a sci-fi alacsonyabb rangú irodalomnak számítson, mint bármelyik más. Ha úgy vesszük, sci-fi volt az Iliász és még inkább az Odüsszeia, vagy akár Gilgames kalandjai, és ezer más mû az ókortól eddig. A sci-fi nem csak Verne és Lem, meg ami közöttük volt - dehogy! A sci-fi ötezer éves mûfaj, és lehet, eljön az idõ, amikor senki sem tesz fel ilyen kérdéseket, "hogyan viszonyul ehhez meg ahhoz". Már csak azért sem, mert a sci-fi lesz az irodalom. Minden irodalmak õse, a képzeletbeli fának ez nem csak egyik vaskos ága, de talán bizony még a törzse is!
L. N. Peters: Mi a véleményed a "tömegkultúra-elitkultúra" antinómiáról?
Nemere István: Ez ma legjobban a tévékben látható, ahol a kereskedelmi tévék ízlésvilága lemegy a legalsó szintre, mert ott találja meg a legtöbb nézõt. Ne áltassuk magunkat: a mai társadalom (és nem csupán Magyarországról beszélek) legjava a Piedone-filmek szintjén van. Nekik az igazi konfliktusos mûsor a Mónika-show és megfelelõi Európa- vagy világszerte. A primitív amerikaiak több mint fele esténként hasonlóan primitív show-mûsorokat néz. És ne higgyük, hogy egy Fábry-show ennél magasabb színvonalat képviselne, dehogy! Ahogy megyünk felfelé a jobb mûsorok igényével, úgy fogy a közönség. Ezért van az, hogy akinek nálunk intellektuális igényei vannak, de nappal dogoznia kell (dolgozhat), az este a magyar tévékben nem talál színvonalas mûsort, legfeljebb az éjszaka közepén vagy hajnal felé. Amit aztán kevesen néznek, erre a tévécsatornák a csekély nézettségre hivatkozva nem is hoznak elõbbre a mûsoridõben. Tény, hogy a tévék a reklámokból, és sokszor a reklámokért élnek: ott pedig csak a nézõszám számít. Így aztán változás nem is lesz, nem is lehet, amíg ez a helyzet így áll. Az elitkultúra feladata, hogy tömegkultúrává váljon - bármilyen paradox is. De nem úgy, hogy lemegy, hanem a nézõt hozza fel apránként a kultúra szintjére. Ez nem könnyû és fõleg nem gyorsan megoldható feladat. Arra kell törekednünk, hogy minél elitebb, jobb, nemesebb, jobbra csábítóbb mûsorokat nézzünk, lássunk, olvassunk, hallgassunk. Lassan, szinte észrevétlenül kell emelni a színvonalat, hogy az analfabéta, gyakran alkoholista emberek százezrei is találjanak benne valamit, ami megpendít a lelkükben egy-egy húrt. Nem kis feladat ez, de "innen szép nyerni".
L. N. Peters: Hogyan képzeled el az "emberi jelenség" jövõjét?
Nemere István: Az emberi jelenség, vagy rövidebben "emberiség" (?) képes a jövõre. Van jövõje, nem is rossz. Azt hiszem, egy ilyen megrögzött optimistának kellett feltenni ezt a kérdést, nem a fanyalgóknak, a rettegõknek, a reményteleneknek, a pesszimistáknak. Az emberiség igen színes. Kiterebélyesedõ és sokrétû jövõje lesz. És nem azért mondom ezt, mert sci-fi író is vagyok, hanem mert ebben teljesen biztos vagyok. A Föld lakói összefognak és a hamarosan - ötven vagy száz év múlva? - szinte már csak közös ügyek lesznek, amelyek nem oldhatók meg egy-egy "ország" vagy más efféle szervezeti, közigazgatási egység keretein belül. A világ globális lesz, mert ez a fejlõdés természetes útja, és így feszülünk majd szembe a jövõ problémáival, amelyeket eleve csak közösen lehet majd megoldani, nem külön-külön. Ennek gyakorlása már elkezdõdött, de persze még nem megy mindig simán, sõt. De ez a jövõ útja - vagy nincs út tovább.
L. N. Peters: A jelenlegi globalizáció ebbe az irányba mutat?
Nemere István: Igen, a jelenlegi globalizáció pozitív folyamat. Persze vannak negatív oldalai is, mint mindennek. Jobbára csak Magyarországon nézik ezt rémülten, nem utolsósorban holmi túlzottan balos, kommunista és anarchista, másfelõl meg nagyon is jobbos, elvakult nacionalista mozgalmak és személyek sugallatára. Hovatovább oda jutunk, hogy a globalizáció is szitokszó lesz, mint oly sok más pozitív kifejezés, fogalom. A jelenlegi globalizáció elõre viszi az emberiséget. Persze, akik abban érdekeltek, hogy minden maradjon úgy, ahogyan van, sõt a legszívesebben hátrafelé mennének, begubóznának kis határaik mögé, és onnan vicsorítanának a világra - azok jobb, ha már most elfelejtik ezt a fajta magatartást, viselkedést. A világnak egységesülnie kell, hogy megoldhassa globális problémáit. Semmi más út nincsen.
L. N. Peters: Mit jelent megrögzött optimistának lenni?
Nemere István: A megrögzött optimista olyan ember, mint… mint én! Vagyis soha nem adja fel. Történjen köröskörül bármilyen szerencsétlenség, bármekkora baj szakadjon az õ nyakába, vagy egy társadalmi réteg, vagy egy város, vagy akár az ország, vagy a világ nyakába, õ mindig meglátja ebben is a jót, vagy legalábbis nem esik kétségbe. Mert történjen bármi, az embernek tovább kell élnie, tovább kell dolgoznia. Tovább kell léteznie gondolatai síkján is. Márpedig ahhoz, hogy szellemileg (is) fennmaradjon, nem szabad hagyni azt a szellemet elveszni, pusztulni, degradálódni. Ezért azt állítom, hogy az igazi ember az optimista ember - és mindenki más, aki nem tud eléggé és minden helyzetben optimista lenni, az vesztésre van ítélve. Persze lehet, hogy túljut a bajain, de azt csak az optimista társaknak, a bízó környezetnek köszönheti.
L. N. Peters: A magyar kultúrával kapcsolatban ma mennyire lehetünk optimisták?
Nemere István: A magyar kultúra még fejlõdni fog, jó ideig. Persze óhatatlanul érik majd külsõ hatások, ez mindig is így volt. De nem kell félteni sem a nyelvet, sem az irodalmat, a mûvészeteket. Még egy jó ideig létezni fogunk, megnyugtatok mindenkit.
L. N. Peters: Az utóbbi években szépirodalom helyett inkább tényirodalommal, ismeretterjesztéssel foglalkoztál. Miért?
Nemere István: Én nem érzem úgy, hogy elhanyagoltam volna a szépirodalmat. Való igaz ugyanakkor, hogy sokkal több történelmi és más, például a tudományok határterületeivel, vagy azokon eleve kívül esõ témák is foglalkoztattak, meg igény is volt erre elég nagy, tehát ezekrõl írtam. De hát gondoljunk például a mai magyar társadalomban játszódó krimikre ("Naponta fogsz meghalni", és várható folytatásai), vagy a Melissa Moretti-regényekre, melyek a negyvenedik kötethez közelítenek. Szóval azért olyanokat is írok, csak kevesebbet. Valaki azt mondta rólam vagy húsz éve, hogy "témaérzékeny" vagyok. Hozzáteszem: "olvasó-érzékeny" inkább. Ha valami érdekli az embereket, és engem is érdekel a téma, megírom. Ez általában bejön. Fordítva már nem annyira. Megesett, azt hittem, többször is, hogy ami engem érdekel, az érdekel másokat is, legalább öt-tíz ezer embert Magyarországon, és õk majd megveszik, elolvassák. Hát néhányszor alaposan melléfogtam, annak ellenére, hogy a téma, amit megírtam, valóban nagyon érdekes volt.
L. N. Peters: Van olyan téma, amely Téged érdekel, a közönséget nem?
Nemere István: Ilyen melléfogásom volt például nemrégen azon Habsburgok élettörténete, akik Magyarországon is uralkodtak. A kiadóm egyetértésével megírtam az elsõ kötetet - mert hát annyian voltak, egy kötetben nem fértek volna el. Azt hittem, érdekli a történelemmel foglalkozó és az én történelmi jellegû könyveimet is sorozatban vásárló olvasókat, milyenek is voltak azok a Habsburgok, akiket mi csak errõl az oldalról ismerünk, magyar részrõl nézve. De kiderült, hogy az elsõ kötetet is alig vették-vitték, így aztán most úgy néz ki, hogy a másodikat meg sem kell írnom. Sajnálom. Ez csak egy példa, az utóbbi tíz évben volt több is, de ezeket talán ne részletezzük…
L. N. Peters: A nyolcvanas évek elején vakmerõen megkérdõjelezted néhány mûvedben a tudomány számos megállapítását. Fenntartod akkori állításaidat?
Nemere István: A tudomány egyes megállapításait ma még inkább megkérdõjelezem. Azóta sok dolgot tudtunk meg a "szürke zónából", vagyis a jól megvilágított, ismert tudományterületeket körülvevõ, nagyon sötét és még teljesen ismeretlen zóna között elterülõ, félig-meddig ismert, megvilágított területrõl. Gondolok itt elsõsorban a paranormális jelenségekre és képességekre, az UFO- és gabonakör-kérdésre, valamint számos anakronisztikus történelmi tárgyra, eseményre, folyamatra, amelyek arra utalnak, hogy ezen a földön nem mi vagyunk az elsõ emberiség. Sõt, azt is állítottam, hogy az elõzõ emberiség nem halt ki, tovább élt és ma is él, itt is, másutt is. Nem is szólva a világûr egyes rejtélyeirõl, amelyeket paradox módon maga a tudomány fedezett fel, de nem akar vele foglalkozni. Nekem gondom-bajom az intézményesített, akadémikus tudomány vaskalapos képviselõivel van, akik a nyilvánvaló tényeket sem képesek elfogadni, illetve azokkal foglalkozni, holott ez lenne a hivatásuk parancsa.
L. N. Peters: Az elõzõ emberiség ma is él?
Nemere István: Hát persze, hogy él! Élnie kell, ha nem pusztult el. Nem is értem, miért hiszi rajtam kívül mindenki, hogy jött egy katasztrófa és Atlantisznak "annyi", elpusztult, megsiratjuk, visszasírjuk aranykorát, és kész. Ez ostobaság. Számos régi nép, fõleg indián népek emlékezéseibõl tudjuk, hogy Atlantisz fejlett kultúrájának képviselõi jártak náluk többször is, a nagy csapás (a Föld összeütközött egy kisbolygóval) elõtt, és figyelmeztették õseinket a közelgõ katasztrófára. Ezek után ki hiheti komolyan, hogy az atlantisziak mindenkit figyelmeztettek, majd saját maguk mind egy szálig odavesztek? Egy olyan katasztrófában, amelyrõl legalább egy évvel elõbb tudtak? Nyilván megmenekültek, pláne õk, a fejlettek, ha még a mi õsemberi õseink is túlélték nagyobbrészt…? Ha pedig túléltek, akkor most is léteznek. Lehetnek támaszpontjaik a föld mélyén, a tengerek alján, de a leginkább a közeli és nem is olyan közeli világûrben. Persze igyekeznek nem találkozni velünk, mert ebbõl semmi jó sem származna, egyelõre egyik fél számára sem.
L. N. Peters: Miért nem?
Nemere István: Képzeljük el, hogy a mi ûrhajósaink mondjuk ötven év múlva valahol egy viszonylag közeli naprendszerben fejletlen, de már a civilizáció útjára lépett lényekkel találkoznak. Ha leállunk velük "beszélgetni", ha felvesszük a kapcsolatot és megtanítjuk õket bármire is, azzal beavatkozunk a fejlõdésükbe, összezavarjuk természetes ritmusukat, amellyel az õket körülvevõ világot ismerik meg, fedezik fel. Máris különféle érdekcsoportok alakulnak egymás ellenében, akik majd a mi ûrhajósainkkal keresik a kapcsolatokat és a mieinktõl kapott tudást egymás ellen fordítják. Ha az elõzõ emberiség ma is él, és elvonult bizonyos módon és távolba, nyilván figyel minket. Tudja hát, hogy erõszakosak, nagyra törõek, zabolátlanok, hódítók, egyszóval nagyon negatívak vagyunk. Különösen az õ világukkal összehasonlítva. Mi sem szívesen állnánk szóba egy ilyen népséggel. Õk tudják, hogy ma még korai lenne felvenni velünk a kapcsolatot, mert a tõlük kapott-lopott-szerzett javakat az itteni érdekcsoportok egymás ellen használnák fel és ki. Különben pedig ez is a globalizáció felé mutat: akár egy idegen civilizáció, akár a "mieink", csak akkor állnak majd velünk szóba, ha az emberi társadalom egységes lesz.
L. N. Peters: Hogyan születik egy-egy ötlet?
Nemere István: Nem tudom! Nem tudom, hogyan születnek a fejemben az ötletek, és azt hiszem, mások sem tudják. Olyan folyamatok zajlanak bennünk, az agyunkban, amelyeket nem ismerünk. Paradox paradox hátán: fogalmunk sincs róla, sokszor mi zajlik a saját agyunkban, de ahhoz, hogy ezt kikutassuk, megismerjük, ugyanezt az agyat kéne igénybe vennünk. Ismeretlen agyunkat csak az agyunk segítségével deríthetjük fel! Akkor többet tudunk meg. Persze, ami az ötleteket illeti, van, amikor az ember hall valamit a rádióban, lát a tévében, vagy olvas az újságban, és az indítja be az agyát. De igazából az ott végbemenõ vegyi, elektromos és egyéb folyamatok terméke az ötlet is, mint minden egyéb gondolat. Megfoghatatlan, utólag szinte visszakereshetetlen, a kiindulópontja megállapíthatatlan.
L. N. Peters: Mi az ötlet további sorsa?
Nemere István: Az ötlet további sorsa - nálam - a várakozás. Leírom, elteszem a megfelelõ tematikus dossziéba, és sokszor évekig ott lapul, míg nem társulnak hozzá más ötletek és vagy egy külsõ esemény, vagy ami bennem zajlik, elindítja a folyamatot és könyv lesz belõle. De tudni kell, hogy sok ötlet meghal eközben, vagy mert kiderül róla, hogy nem jó, hogy ostobaság, hogy tévedés volt, vagy éppenséggel valaki másnak is eszébe jutott és megírta, kidolgozta, kibõvítette, ily módon tudtán kívül tõlem azt "ellopta". Aminthogy bizonyára más esetekben meg nekem születnek meg elõbb és én használom fel õket, ilyennek is kell lennie.
L. N. Peters: Mit jelent a témaérzékenységed, István?
Nemere István: Ez abból fakad, hogy folyamatosan figyelem a világot körülöttünk. Vagy húsz újságot fizetek elõ: napilap, hetilapok, havi folyóiratok stb., az élet különféle területeirõl legalább három nyelven. Mindennap megnézek egy-két tévéhíradót, napi rendszerességgel hallgatom a rádióhíreket. Vagyis a nagyvilág állandóan itt kavarog a fejemben. Ezt nem könnyû csinálni napi tízegynéhány órás munka mellett, de csinálom. Ezenkívül nekem még ma is van 40-50 író-olvasó találkozóm egy évben, vagy is annyi - hadd mondjam ezt ki! - mint az állítólagos "nagy íróinknak" jó tíz év alatt, egyeseknek meg egész életükben. És én elmegyek mindenhová, ahová hívnak, a legkisebb faluba is, akkor is, ha fél napig autózom odafelé és fél éjszaka visszafelé. Vagyis találkozom hús-vér olvasókkal is, akik a szemembe mondhatják, mások a honlapomon megírják a jó és rossz véleményüket a könyveimrõl, személyesen minden héten találkozom sok emberrel. Az utcán megállítanak, és nem autogramot kérnek jobbára, hanem hogy beszéljünk errõl vagy arról a könyvemrõl. Szóval mindenfelõl záporoznak rám a témák, az információk, csak gyõzzem kiválasztani a legközelebb megírandót.
L. N. Peters: A közönséggel való kapcsolattartás módjain kell-e változtatni idõnként?
Nemere István: Persze, hogy kell, már csak azért is, mert jönnek az újabb lehetõségek. Itt van például az internet, vagy tíz éve van honlapom ("honlapom a holnapom", találtam ki erre ezt a jövõbemutató szlogent…), amit barátok igazgatnak, mûködtetnek. Oda írhatnak a Fórum rovatba, bárki és bármit - volt már rá példa, hogy hónapokon keresztül szapulták-dicsérték egyik-másik mûvemet, éles és sokszor sértõ hangvételû viták is zajlottak - úgy értem, engem sértõek, de nem válaszoltam, az a rovat az olvasóké. Aki nekem írja meg a véleményét, tõlem kap rá választ. De megmaradtak a régi csatornák is. Például az író-olvasó találkozók, amelyekrõl volt már szó. Ezek abszolút élõ kapcsolatok, néha nagyon jólesõek, máskor alkalmasak régi és újabb félreértések tisztázására, igazi párbeszédre az olvasókkal.
L. N. Peters: Milyen viszonyban vagy a hõseiddel?
Nemere István: Semmilyen viszonyban sem vagyok hõseimmel. Ha sorozatban írhatom a regényeket róluk vagy velük a fõszerepben, akkor egy kicsit a szívemhez nõnek - egy idõre. De aztán elhalványul a dolog, hisz nem élek "velük" éveken át, hanem hamarosan eltûnnek az életembõl és jönnek helyükre mások. El kell ismernem, vannak közöttük olyanok, amilyen én szerettem volna lenni, de valami okból nem lettem: erõsek, bátrak, az élet minden viharában helytállni képesek. No, ez nem én vagyok.
L. N. Peters: Nem is hasonlítanak Rád?
Nemere István: Bizony azt kell mondanom, hogy nem hasonlítanak rám. Külsõleg szinte soha, belül meg gyakran csak szeretnék olyan lenni, mint az általam kitalált személyek.
L. N. Peters: Vannak-e különleges írói szokásaid vagy babonáid?
Nemere István: Nincsenek írói szokásaim, amelyeket a "babona" fogalmába sorolhatnánk. Megrögzöttségeim inkább, amelyek az immár majdnem negyvenéves pályám során kialakultak. Még mindig egy olyan íróasztalon írok, amelyet 1980-ban vásároltam egyik akkori regényem honoráriumából, és több mint ötszáz könyvet írtam rajta. De ez nem jelenti, hogy ne tudnék ugyanúgy írni egy másikon is, csak ezt még nem próbáltam ki. Szokás, hogy a legjobban délelõtt megy az írás - vagy ez egy fiziológiai jelenség? Nem tudom. Szeretem, ha a kezem ügyében van a telefon, a naptártam, legalább három golyóstoll elszórtan mindenfelé, hogy bárhová nyúlok, találok írószert, vannak különbözõ méretû céduláim az azonnali jegyzeteléshez, kezem ügyében az említett dossziék, ahová a forrásokat, ötleteket, gondolatokat, sajtókivágásokat helyezem el. És persze az óra! Ahol élek, ott szinte minden helyiségben van egy-egy óra, bárhová megyek, folyton harcban állok az idõvel, túl kevés, túl rövid. Pedig az idõ az egyetlen kincsünk, amit kaptunk, és amivel jól kell(ene) gazdálkodni.
L. N. Peters: Kézzel írsz?
Nemere István: Nekem a kézzel írás évtizedekig szokásom volt, de az volt a piszkozat, és utána azt magam írtam át mechanikus írógépbe, az volt a javítgatás, csiszolgatás. Több mint tíz éve írok szövegszerkesztõn, no, errõl sokat mesélhetnék. Tudom, a kézzel írásban van valami személyes, amit semmilyen gépi segítség nem adhat már vissza.
L. N. Peters: Végzetben, sorsban, eleve elrendelésben, vagy a szabad akaratban hiszel?
Nemere István: A szabad akaratban hiszek, sõt eleve csak és kizárólag az AKARAT-ban, csupa nagybetûvel. Akarni kell, és sikerülnie kell. Ha mégsem, hát nem akartuk eléggé, nem elég tisztán, nem elég nagy energiával. Semmi sincs és nem is lehet eleve elrendelve, ahhoz túl sok tényezõtõl függ bárkinek a sorsa. A világé nemkülönben.
L. N. Peters: A szabad akarat erkölcsi világrendet feltételez. Abban is hiszel?
Nemere István: Hiszek egy erkölcsi világrendben - akkor is, ha az még nem létezik. Sõt azt mondhatnám: könnyû hinni abban, ami van és mûködik - hinni abban kell igazán, ami még nincs, nem úgy mûködik, ahogyan kellene, amit létre kell hozni, meg kell teremteni. Ugyanakkor tudom, hogy ezt a világrendet a legtöbben valamiféle vallási alapon képzelik el; persze egymással ütközõ elvek szerint. Mások egy-egy kultúra magasabbrendûségét hirdetik a többiek fölött - no, ez is hibás kiindulópont. Nagy elmék századok óta dolgoztak ezen, még nem jutottunk el a végpontig, de egyfajta erkölcsi világrend már épülget. Ami a középkorban még megszokott, sõt elvárt volt és persze negatívum, az mára ritkasággá, kivételes bánásmóddá szelídül, ritkul. Például a kegyetlen büntetések, törvények. Tehát van elõrehaladás, csak nagyon, nagyon lassú.
L. N. Peters: Hankiss Elemér nemrég azt nyilatkozta, a világban igazából nem a gazdasággal, hanem a kultúrával van baj. Neked mi errõl a véleményed?
Nemere István: Igaza van, nem kétséges. Például a mostani gazdasági válság vajon létrejött volna, ha azon kedves amerikai bankárok agyában él egy tiltás és nem követik el, amiket elkövettek? Vagy akár ha van egy csipetnyi fantáziájuk, és eszükbe jut végiggondolni, mi lehet abból, amit mûvelnek? Márpedig ez is része a kultúrának.
L. N. Peters: Ha már itt tartunk; Te hogyan mentenéd meg az országot?
Nemere István: Kevesen tudják, hogy legalább tíz-tizenöt olyan fizikus dolgozik az országban, akiket a hivatalos tudomány kiátkozott, és akik két évtizede csak vegetálnak könyöradományokból - a térben bárhol kicsatolható és a világmindenségben korlátlanul létezõ, úgynevezett null-ponti vagy vákuum-energia a kutatásaik célja. Mellesleg ezt jobban felszerelt laborokban régóta keresik az amerikaiak, a japánok és mások is, de ott is a begyöpösödött fejû akadémikusokkal, a tudomány botosispánjaival szemben kell haladniok, ami nem könnyû. Nos, én odaadnám nekik az összes fellelhetõ szabad pénzforrást, dolgozzanak gyorsan, akadálymentesen és sikeresen. Egy-két év alatt legyõznék az utolsó akadályokat. Azt hiszem, nem kell ecsetelnem, mit jelentene a számunkra, ha magyar tudósok, mint feltalálók, és Magyarország mint a találmány anyagi tulajdonosa jelennének meg a világ elõtt. Pár hónap alatt összeomlana az olajsejkek és a gázbárók hatalma, mi adnánk el az ingyenes energiatermelés know-how-ját, miénk lenne a dicsõség és annyi pénz folyna be az országba, amennyi az egész történelmünk alatt összesen sem jött ide soha. Attól kezdve magyarnak lenni dicsõség lenne, az ország a válságot legyõzve hihetetlen jólétre tenne szert. Ismétlem, ehhez most csak pár százmillió eurót kéne befektetni. Miközben ezen összeg százszorosát pazaroljuk el ostobaságokra, fölösleges dolgokra, amikbõl semmi haszna az országnak.
L. N. Peters: István, a mai magyar SF-írók és olvasók jelentõs része a könyveiden nõtt fel. Gondolsz néha erre?
Nemere István: Sajnos már ott tartunk, hogy nemcsak a SF-írókra igaz ez, hanem másokra is. Mert már elég régóta vagyok itt a terepen, állom a sarat, dolgozom, és mind több komoly, meglett felnõtt kiadó, szerzõ és olvasó fogad azzal, ha megismerkedünk: "Már gyermekként az ön könyveit olvastam". Ez néha elszomorít, mert jelzi, mekkora utat tettem meg és annak a vége minden nappal közelebb kerül. Másrészt viszont nem látom a hatását. A mai magyar SF-írók másképpen írnak, mint én írtam. Van közöttük, aki a hivatalos életrajzában is újra meg újra deklarálja kötõdését hozzám, és hogy példaképe vagyok - de nem úgy írnak, mint én, és ez jó. Miért kéne nekik engem utánozniok? Legyenek maguk, és ne mások nyomkövetõi.
L. N. Peters: Látsz-e a magyar SF-irodalomban némi folytonosságot? A régiek mennyire elõzményei a maiaknak; a maiakon mennyire mutatható ki a régiek hatása?
Nemere István: Ahhoz jobban kéne ismernem egyfelõl a régit, de a mait is. Nincs idõm irodalomelméletekkel, szerzõkkel, irányzatokkal foglalkozni, ez soha nem érdekelt, és nem csak ebben a mûfajban. Vannak erre nagyon felkészült emberek, ismerek is néhányat, ez legyen és maradjon az õ feladatuk.
L. N. Peters: Beszéljünk egy kicsit arról a bizonyos ötszázadik könyvedrõl!
Nemere István: Az ötszázadik könyv címe "Vismar és Társa". Nem egy régies cégtábla ez, hanem egy idõsödõ férfi és egy roppant nagytermetû kutya barátságának kezdete. Persze ennél többet nem nagyon tudok, akarok és fogok róla mondani. De a lényeg az, hogy akik eddig engem olvasnak, errõl az oldalamról még nem ismertek meg. Van, aki szerint megrázó olvasmány, mások egyszerûen azt mondták rá: szép és jó könyv. Persze, más esetben nem hinnék nekik, mert semmire se megyek azzal, ha dicsérik egy könyvemet, akkor már inkább bírálják, abból többet tanulhatok. Most viszont azért én is érzek egy kis elégedettséget, és így utólag ezt is a forrón ajánlott könyveim közé sorolom. Persze túlzott az az olvasó, aki az interneten Nobel-díjra javasolta a szerzõt ezért a mûvéért, de én is azt hiszem, hogy a két világ: a kutya és az ember világa itt nagyon közel kerül egymáshoz, de úgy, hogy mindegyik megõrzi a maga viszonylagos függetlenségét.
L. N. Peters: Milyen élmények állnak a könyv mögött, István?
Nemere István: A könyv most ért el nemzetközi szintre is, két napja olvashattam róla az elsõ kritikát egy svájci folyóiratban, ahol dicsérték (szakavatott magyar kritikusok nem írnak a könyveimrõl). Ami mögötte van, az talán sejthetõ. Legalábbis akik már jártak Csengelén, (vagy legalább a honlapomon), azok látták, hogyan élünk a feleségemmel, tudhatják: mi szeretjük az állatokat. Ami abban is megnyilvánul, hogy a mi kutyáink például "nem nevelve, hanem szeretve" vannak. A regényben van néhány olyan kutya-történet, ami itt esett meg Csengelén, a mi kutyáinkkal és persze velünk. Az igazi nagy élmény azonban az, ahogyan az ember nap mint nap, minden órában együtt van ezekkel az állatokkal, vagy inkább barátaival? - most csak hét macskával, négy kutyával, és pár más állattal - és ez a folyamatos együttlét olyan érzelmi bõséget okoz, hogy az sokszor szinte túlárad bennük és bennünk. És látom, hogy az állataink számára is ez lett már a normális életfolyam - ha csak egy órára megyünk el itthonról, már szomorkodnak, és óriási az öröm, ha hazajövünk. A következtetés, azt hiszem, egyszerû és bárki számára érthetõ: szeretni kell õket. Ez a nagy titok. Ez minden.
Megjelent: www.scifi.hu 2009.04.10.